Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898
— 21 — a fáradságos nyelvtani leczkék megtanulásában és az írásbeli feladatok elkészítésében, hogy nektek is kedves ifjak, példaképül szolgálhat e tekintetben. Mondhatom — irja a királyné magyar tanára — hogy nálánál szorgalmasabb tanítványt képzelni sem lehet. Fordításait kékszinüen vonalzott papírból álló füzetekbe irta oly korrekte és a mellett oly csinosan és tisztán, hogy ezért bármely iskolában első eminenssé tették volna meg. Egyik napon, az óra kezdetén, mikor O Felsége rendesen a fordítási füzeteit szokta elémbe tenni, — mondja Falk — a királyné egy lapot adott át, melynek mindkét oldala irónnal volt tele írva. En bámulva néztem, hogy mi ez? mire a Felség csodálkozásomat látva, megmagyarázta a dolgot. «Tegnap — ugymoud —• egész nap mindenféle fogadtatásokkal voltam elfoglalva, este pedig oly fáradtnak éreztem magam, hogy azonnal lefeküdtem. De akkor — tehát már lefekvésem után — eszembe jutott, hogy még nem készítettem el feladatomat. Elővettem tehát az éji asztalon lévő kalendáriomot és a fiókból az irónt, kitéptem egy üres papírlapot a kalendáriomból és az abban foglalt históriáknak egyikét lefordítottam, hogy ön tanár úr, ha már kötelességemet pontosan nem teljesíthettem is, legalább jóakaratomat lássa. E jellemző esethez nem akar a följegyzője magyarázatot fűzni. En sem akarok kedves ifjak, hisz e nap, ez óra sokkal ünnepélyesebb, sokkal gyászosabb, mintsem hogy most valakinek hanyagságát hányjam szemére. De meg vagyok győződve, hogy mikor megboldogult Felséges királynénk ily kiváló szorgalmáról hallotok, üdvös megszégyenülés is elfogja sziveteket a hódoló bámulat mellett. íme az, a ki fejedelmi rangú nő, császárné, királyné volt s a ki idejét bizony kellemesebb és szórakoztatóbb dolgokkal is tölthette volna mint grammatica tanulással, íme O ebben is példát ad nektek, hogy nem csak a munka idejét nem szabad csupa mulatságra elfecsérelni, hanem még önmegtagadás árán, a megkezdett éjjeli nyugalom félbeszakításával is eleget kell tennünk valamely okból el nem végzett kötelességünknek, a miről külöuben boldogult királynénkról jelen esetben tulajdonkép nem is lehetett szó. A másik vonás, mely még e magyar nyelvi óráit is jellemzi a Felséges asszonynak, az benső vallásossága. Hiszen csak a vallás és pedig Jézus anyaszentegyházának, az igazság eme megrendíthetet-