Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1898

— 22 — len oszlopáuak, a kath. vallásnak dicsőén ragyogó világossága mutatja meg e földi, ez ideiglenes létünknek czélját s jelöli meg egyúttal föltétlen biztossággal az utakat, melyek e czéllioz vezet­nek. Tudta ő ezt s azt is, hogy hatalom, méltóság, tudomány önmagukban nem tehetik megelégedetté és szerencséssé az embert, mert mint Sz. Ágoston mondja: «Nyugtalan a mi szivünk Istenem, á míg Te benned meg nem nyughatik.» Minden tökéletesség ugyanis, a mit a teremtményeken csak csodálni tudunk, mint pl. azoknak ereje, nagysága, szépsége, s főleg az eszes lények lelki szép­sége, a sok rossz, a bün posványa mellett is fel-feltünedező jóság voná­sai, az irgalom, szeretet, vagy a többi erény egy-egy megnyilatkozása, melyek örömre is hangolnak a csodálat mellett és utánzásra kész­tetnek, mindezen tökéletességek csak egy-egy csöppecskék a töké­letesség, végtelen, kimeríthetetlen tengeréből, Istenből, csak gyenge visszfényei a legszentebb lénynek Istennek, a ki önmaga számára teremtett bennünket. Ha benne e tökéletességek végtelen mérték­ben nem volnának meg, mikép is adhatná azokat teremtményeinek? Mily esztelen és boldogtalan tehát az a lélek, mely nem azon uta­kon jár, a melyek őt végczéljához, Alkotójához, a tökéletességek forrásához, melyből egy csöpp vagy szikra a mi lelkünk, elvezet­hetik, az Isten és Egyháza törvényeinek útján ! Erzsébet királyné tehát mint jó édes anya a legfontosabb, mert hisz egy örökkévaló­ságot illető ügyről, a vallásról nem a mai álműveltek felfogása szerint gondolkozott, akik a vallást csak mellékes dolognak, privát­ügynek tartják, hanem komolyan meghagyta leánya, Mária Valéria főherczegnő nevelőjének, Rónay Jáczintnak, hogy gyeimekét val­lásosán nevelje, mert mint modá «az életben mindnyájunknak nagy szükségünk van a vallás vigasztalására.» Kijelentette továbbá, hogy gyermekével együtt fog naponként imádkozni és pedig magyarul. Igen is naponként imádkozni, mert az imádság a léleknek nélkü­lözhetetlen tápláléka, mint akár a levegő a tüdőnek. Es lehet ugyan csak szívvel bensőleg is imádkozni, de mivel nemcsak lélek­kel, hanem testtel is Istené vagyunk, azért a külső imádság is szükséges. Látjátok kedves ifjak a latinban a szájat használni és imádkozni eg££t jelent = orare. Mily hathatósan int ez bennünket, hogy szánkat csak oly beszédekre nyissuk meg, a melyek ha nem is közvetlen Istent dicsérik, kérik vagy Neki hálát mondanak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom