Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

- 4 tárát, a hol a Pápa és a főapátság közt folyt pörről és a nagygymnasium kereséséről leltem sok érdekes részletet; továbbá a győri főigazgatói levéltárt a benczés főgymnasiumban, a melyben a GO-as és hetvenes évek főigazgatói iratai találhatók; kutattam a pannonhalmi főrnonostori levéltárban is, ahol egy 12 ezer forintos alapítványra bukkantam, a melyet. FelsŐ-Káldi Káldy János hagyott 1827-ben a pápai szegény tanulóknak, de a mely szőrin-szálán elveszett, vagy az adósok, vagy a kezelő ügyvéd révén; kerestem a budapesti országos levéltárban az 1850-ig terjedő főigazgatói látogatásról szóló teljes jelentéseket, azonban csak az 1807-ikit találtam meg, a többi elkallódott; pedig nagyon kár, mert ebből sok oly érdekes dolgot tudhattam volna meg, a melyet az igazgatók elfelejtettek feljegyezni, átvizsgáltam végre a pápai plébánia Diáriumját, a melyben sok érdekes feljegyzésre akadtam. Mindezekből a kútfőkből s Pápán 3 évi tanárkodásom ideje alatt gyűjtött személyes tapasztalataimból állítottam össze szerény kis munkámat, a melyben igyekeztem mindenkor a tárgyilagosság határai közt maradva a tiszta történeti igazságot nyújtani, menten minden személyes érdektől és elfogultságtól. Mielőtt azonban tárgyam előadásába fognék, el nem mulaszthatom, hogy köszönetet ne mondjak a budapesti országos, a pannonhalmi főrnonostori, a győri főgymnasiumi és a Pápa város levéltárak tisztelt igazgatóinak, a kik a szükséges adatokat a legnagyobb készséggel kezemre szolgáltatták ; továbbá Füssy Tamásnak és Ocsovszky Kázmérnak, az intézet egykori érdemes igazgatóinak, a kik közül Füssy az 50-es és 6ü-as évekről, Ocsovszky meg a tanulók statisztikájáról nyújtott igen becses adatokat ; nemkülönben Pető Menyhértnek, a jelenlegi fáradhatatlan igazgatónak, és az egész tanári karnak, a kik a Pápáról való 2 évvel ezelőtt történt távozásom óta a többször szükségelt adatokat elküldöttek s most pedig a munkám nyomdai javítását elvállalták. Azoktól, a kik munkámat ulvasni fogják, csak azt kérem, hogy 3—4 évi kutatásom ezen szerény gyümölcsét fogadják oly szívesen, mint annak első kötetét s akkor fáradozásom bőven meg leszen jutalmazva. Zala-Apáti, 1898. máj. 18-ikán. DR. Bakonyvári Ildefonz.