Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897
— 34 — Eközben a horvátok Jellasich vezérlete alatt a Drávához közeledtek, hogy azon át Magyarországba törjenek. A minisztérium a veszprémmegyei nemzetőrségnek egy harmadát szintén a Drávához rendelte. Hogy Pápáról kik menjenek, sorshúzással döntötték el. Pap, tanító, hivatalnok, egészséges és rokkant egyaránt kényszeríttetett a menetelre. A benczéseket és a plébániabeli papságot a polgármester az által mentette meg az elmeneteltől, hogy helyettük húzván, nem piros, hanem fehér golyót húzott. A nemzetőrség julius 5-éu indult el nem valami nagy lelkesültség között, mintha csak érezték volna, hogy sokan annélkül, hogy az ellenségnek csak a szinét is látták volna, a fáradalmak következtében már az uton elhalnak, n.int Süttő városkapitány, sokan pedig magukkal hozzák a bajnak csiráját s éltük virágában hullanak a sirba, mint Czink orvos, Eőri Szabó Antal, szolgabíró, Hees fakereskedő, HefFelder vármegyei főorvos és a benczések házi orvosa. 1) Midőn a nemzetőrség első csapatának visszaérkezése után elindult a második, a 7-ik honvédzászlóalj telepedett le Pápán, a mely a folytonos toborzás alatt szüntelen növekedett. Minthogy azonban ruhájuk nem volt, a városi hatóság felszólította a mesterembereket a szükséges felszerelés elkészítésére, a kik műhelyül a benczés iskolákat választották. A negyedikben a vargák, az első és második osztályban a szabók dolgoztak ; sőt jött sok lelkesült uri hölgy, jobbára kisasszonyok, a kik szintén nyakra-főre varrták a honvédatillákat. 2) Midőn szeptember 14-én Jellasich átkelt a Dráván s Fehérvár felé tartott, a Siklósnál álló pápai őrsereg ész nélkül hazaszaladt. Kis-Komáromnál Vidos vasmegyei biztos és nemzetőrparancsnok vagy 70 ispitás horvátot elfogott s Komáromba kisérendő Pápán át hajtották a szegény beteges embereket, a kik közül egyik-másik alig tudott menni a láz miatt. Pápán a gymnasiumba helyezték el őket s dicséretükre legyen mondva a pápaiaknak, jól megvendégelték őket. Nemsokára pedig a Keszthelyen elfogott forspontos horvátoknak, vagy ötszáz embernek, szolgált a gymnasium éjjeli szállásul, mondhatnók inkább megálló helyül, mert a 4 teremben 500 ember feküdni nem, csak állni tudott. 3) gyakran láttátok őt éjjel nappal, jó és rossz időben betegeitekhez sietni, s ágyaik előtt órák hosszanta térdelni buzgó imádságban. Ti tudjátok szegények és ügyefogyottak, kik javainak osztályosai voltatok, kiknek utolsó fillérét is szívesen adá, sőt kiknek számára ha sajátja elfogyott, a jobblelkü vagyonosoktól koldulni sem röstelt. Ezek tények, mellyek előttetek történtek, s hogy nem nagyitó üvegen vannak felmutatva, szavaimat kisérő könnyeitek eléggé mutatják. Azért emlékezete sokáig áldott lesz közöttünk s nevét könnyezve fogják emlegetni a szegények hajlékaiban. Koporsója egyszerű, mint volt élete, magas czimeket nem olvasunk rajta, fényes díszjelek nem ékesítették azt. Ám ő életében sem akart kitűnni, jellemének legszebb sziliét az alázatosság tevé. Miként a csillag a kéklő ég körén, úgy ő e földön nem tudva, nem akarva fénylett. Nyughelyére is észrevétetlenül akart eljutni, de az érdemet méltányló részvét nem engedé azt. Hogyan is engedte volna? Egyszerű koporsója fejedelmekével vetélkedik, mert a szegények és a résztvevő fájdalom könnyei, mint megannyi drága gyöngyök csillogni fölötte. *) Wéber feljegyzései. 2) Wéber feljegyzései. 3) Wéber feljegyzései.
