Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

— 33 — felett a benczés templom alatt levő kripta ajtajában Szabó Imre, pesti egyetemi hitszónok és hittanár, a pápai gyrnnasium egykori tanítványa, mondott könnyekre fakasztó röktönzött szónoklatot.

1) *) Pápai pléb. Diarium CV—CVI. 1. És úgy látszik, mintha a bajok szaporításában maga az ég is közremunkált volna, magához vévén oly férjfiakat, kik a katholicismus előmozdításában, olly hő szerepet vittek, mintha csak nem akarta volna köztünk hagyni azokat, kikre az Írásnak e szavai illenek:» Quíbus dignus non erat mundus.» Illy veszteségnek tartom Höcker Ábel a benedekiek főnökének kimultát Jun. 21-én 1848. Egy volt azok közül, kik kátholikus értelmet tudtak adni a világ minden eseményének, kik a katholicismus haladásában látták a világnak egyedüli üdvét, kik e nélkül csak a Krisztus által szétoszlatott pogányság diadalát vélték bekövetkezhetőnek — s ő nem csak gondolkozott úgy. de tett is, minden alkalmat felhasználván a kátholicismus megkedveltetésére. 0 igazán megtette, mit sz. Pál mondott Timotheusnak : Légy rajta alkalmasan s alkalmatlanul, fedj. kérj, dorgálj minden béketűréssel, s tudománynyal. És hogy szavai hatályosak legyenek, szeplőtlen élete, keresztény szeretete, folytonos készsége ellenállhatatlanul közremunkáltak. Szabó Imre egyetemi tanár és s:ónok csak érzelmeinket tolmácsolta, midőn eltakarítása alkalmával mondott beszédében így szólott többek közt : «Mi is egy az Isten szíve szerinti egyházi férfiúnak tetemeit kisérjük nyughelyökre, kit mindazok, kik ismerték, szerették is és mint az alapos és terebélyes tudományosság, mint a keresztény erények ragyogó példányát, mint szinletlen ájtatosság, istenesség, felebaráti szeretet, önzetlen szívjóság tükörét, becsülték is. N. t. Höcker Ábel sz. Benedek rendű áldozár, a pápai gyrnnasium ritka jelességű igazgatója fekszik e koporsóban ! Úgy hiszem, midőn e nevet kimondám, sokaknak szivüterére tapinték, s enszívem búsan reszketeg lüktetése is biztat, nem veenditek rosz néven, ha néhány pillanatra visszatartóztatom öt, s míg emlékével foglalkozom, a tisztelet, méltányló elismerés, böcsülés szavaiból fűzött koszorút akasztok koporsójára. Mi, mindnyájan ismertük őt, bármint vonogatá arra a szerénység leplét, nyitott könyv gyanánt állott előttünk, mellyben mindenkor épüléssel olvasgatánk és bátran elmondhatjuk : bár százak közül találkozzék egy, ki nyomdokit kövesse. Egész élete, mint amaz első Ábelé, tiszta volt és fedhetlen. Tisztán megőrizte ő magát a világtól, hozzá a rágalom nyelve nem mer közelíteni, nevéhez rr-ég gyanú sem tapadt. 0 már e földön egyesülve volt Istennel, 3 hitből élt, mint szokott az igaz. Szivében a hit szent oltára épen állt, mellyen a buzgalom lángja tikkadatlanul égett. Benne láthattuk, mivé képezi az embert Krisztus religiója, ha annak szellemét a lélek befogadá. Benne láthattuk a kath. hit mennyei gyümölcseit már e földön érni. Benne tapasztaltuk, hogy az igaz élő hit meddő nem marad és a ki igazán hiszi azt, a mit Krisztus tanított, teljesíteni nem késik azt, rnit Krisztus parancsolt. Isteni Megváltónk parancsainak öszvege a szeretet két parancsolatjában öszpontosul. És az igaz Ábel szentül teljesíté mindkettőt. A szív rejtekébe ugyan nem tekinthetünk mi gyarló emberek, csak gyümölcseiből Ítélhetjük meg a fát, csak az élet jelenségeiből következtethetjük a szívben égő szeretetnek fokozatját. De épen az élet győzött meg bennünket arról, hogy elhunyt atyánkfia szívében a Krisztusi szeretett szeplőtelen lángja lobogott. Mert ha az Apostol szavai szerint elmondhatjuk: «ki felebarátját nem szereti, az Istent sem szereti» ; — viszontag is elmondhatjuk : ki felebarátját szereti, az Istent is szereti. És milly felebaráti szeretet égett azon most már ott a koporsóban hamvadó szívben, ti tudjátok legjobban, kiket a törödelem székében mindég angyalszelíden fogadott, s nemeivel a mennyei fölerősülésnek bocsátott el. Ti tudjátok legjobban, kik 3