Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1897

- 27 ­pedig sokkal szegényebbek, minthogy ezek ily terhet viselhetnének: az 1840. év márczius 28-án tartott gyűlésből a küldöttekhez, valamint ezek által ismét a főapáthoz fordulnak, hogy az nekik előbbi Ígéretük fentartása és beteljesítése mellett a két tanárt megadni kegyeskedjék. 1) A küldöttek a város folyamodását elkiildötték a főapáthoz; mivel azonban a rend nem volt azon helyzetben, hogy minden viszonszolgálat nélkül két tanárt adhatott volna a pápaiaknak, a forrón óhajtott humaniora osztályok felállításából nem lett semmi. Legutolszor merül föl a nagygymnasium ügye 1843-ban, Rimely Mihály főapát beiktatásakor, a midőn Könczöl János Pápa-városi ügyész és Villax taná­csos mennek Pannonhalmára az ott tartott ünnepségekre, mint a városi hatóság küldöttjei, a hol valószínűleg szóba hozták az új főapát előtt a várostól forrón óhajtott nagygymnasiumot, azonban vágyaik most sem teljesültek. 2) Hogy a város ennyire szorgalmazta a főgymnasium ügyét s annyit (közel 1000 irtot) költött annak megnyerhetésére, annak okát abban találhatjuk, hogy a jobbára szűkebb anyagi viszonyok között élő kath. polgároknak vagy teljesen lehetetlen volt, vagy csak igen nagy megterheltetésükkel járt gyermekeiket csak két éven át is idegenben, a Pápához legközelebb eső győri nagygymnasiumban, iskoláztatni. Mert akkor a pápai, vagy Pápa-vidékbeli katliolikusokuak még csak eszükbe sem jutott fiaikat a helybeli ref. kollégiumba küldeni iskoláik folytatása végett, a mit különben a fensőbb rendeletek is szigorúan tiltottak. 3) A choiera 1831-ben Pápán. A tanulók idő előtt való szétbocsájtása. Eköz­ben az isteni büntetés iszonyú ostora, a choiera, látogatta meg 1831-ben hazán­kat. Napkeletről lassan terjedt előbb északnyugotnak, majd délnek, végre dél­nyugotnak. Pápán csak augusztus végén kezdődött, de Győrben is erősen dühön­gött. E miatt mindenfelé s így magában Pápában is nagy rettegés és ijedelem támadt, a mely a gymnasium tanulóit, de különösen azok közöl egyiknek másik­nak távolabb lakó szüleit annyira megszállta, habár az iskolai év vége még jó messze volt, az iskolából kivették s magokkal haza vitték. 4) Ennek következté­ben, Horváth Timót, a gymnasium igazgatója azon kérdéssel fordult a főigazgató­hoz, hogy mitévő legyen a jelen körülmények között? A főigazgató, Dresehmitzer, mindjárt másnap felel az igazgató levelére és meghagyja neki, hogy a choiera miatt megfélemledett pápai gymnasiumi tanulókat mielőbb vizsgálatra bocsássa s a kik közölök nem pápaiak, azokat utilevéllel is lássa el. A kik pedig már előbb elhagyták az iskolát azok az év elején tehetnek vizsgálatot, s így léphetnek a felsőbb osztályba. 3) Ezen intézkedés folytán augusztus 1-én és 2-ikáu a vallástan­ból, 3., 4., 5. és tí-ikáu pedig osztályonkint a többi tantárgyból megtartották a vizsgálatokat s 8-ikán az ünnepies hálaadó isteni tisztelet után az ifjúságot útle­véllel ellátva haza bocsájtották. Ezt a dolgot nagyon helyesen intézték így el, mert az utakat a choiera miatt elzárták, mindenütt kordonokat állítotak fel, a ») Pannonh Levt. Act. Pap. 48. 2) Vár. Levt. 1843, 3) Helyt. Tanács rend. 1821-ben, a melyben a régi tilalmat ismét megújítja. Győri főigt. Levéltár 1821. 4) Wéber Dénes feljegyzése. 1848. Gymn Levt. 5) Gymn. Levt. 1881.

Next

/
Oldalképek
Tartalom