Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 6 — tulajdonképeni tárgyamnak, a pápai gymnasiumuak, a pálosok és volt-pálosok idejében való tárgyalására. Lesznek tán egyesek, a kik emiatt megrónak ; én a megrovást szivesen elviselem annak a reményében, bogy többen fognak találkozni, a kik sokkal nagyobb érdekkel olvassák a kifogásolt részeket, mint a mit magáról a gymnasiumról irok ; s elviselem különösen azért, hogy irbatok, habár az idő s adatok hiányossága folytán nem úgy, mint szerettem volna, arról a rendről, a mely már magyar származása miatt is sokakban érdeklődést kelt, s a mely oly sok századon át annyi érdemet szerzett édes hazánk műveltsége körül, a melyek a rendnek a mult század végén történt eltörlésével, úgy látszik, egészen feledésbe mentek. Reájuk akarom tehát irányozni a figyelmet, ki akarom őket hivni a feledés homályából ; mert megérdemlik. Különben is szerény értekezésemet inkább csak kéziratnak óhajtom tekinteni, a mely gyenge vázlatát képezi egy néhány év múlva a magyar pálosok újabb történetét tárgyazó munkámnak, a melyet, csak miután a kútfőket alaposabban átkutattam, fogok a tudományos világ elé bocsájtani. A benczék történetét, jóllehet az adatok iegnagyobb része kezeim közt van, a hely és idő sziike miatt jövőre hagyom. Mielőtt átadnám szerény dolgozatomat a tanuló ifjúságnak, Pápa város lakóinak, s a pálosok iránt érdeklődő olvasóknak, el nem mulaszthatom köszönetet mondani az Országos, Muzeumi, Egyetemi Levéltár igazgató és tisztviselő urainak, a kik a szükséges és található adatokat a legnagyobb szívességgel rendelkezésemre bocsájtották, különösen Kudora Károly urnák, az Egyetemi Könyvtár másod-őrének, a kinek szives közbenjárására az Egyet. Könyvtárban levő iratokat ismételten megkaptam ; továbbá azon főtisztelendő és tekintetes uraknak, a kik levélben tett felkérésemre felvilágosításaikat tőlem meg nem tagadták, kiválóan pedig Ádám Iván, akai plébános, urnák, a ki a pálosokra vonatkozó rajzait és jegyzeteit rendelkezésemre bocsájtotta. Még egyszer mindnyájuknak igaz szivből fakadó köszönetet mond Pápán, 1895. junius 1-én. Bakonyvári Ildefonz.