Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

Bevezetés. Hu a nuilt ezer változatú eseményeinek szemléletébe elmerülő lelkünk vizsgálódásának tárgyává a katholicismust teszi ; lia örömmel látja, mint emelkedik kicsiny kezdetből, százados küzdelmek és szenvedések árán, hatalmának tetőpontjára; ha nem nézheti megilletődés nélkül, mint száll alá a magasból a XVI. században, a mikor az alig néhány éves protestantismus minden nagyobb nehézség nélkül egész országoknak elhóditása s a hivők százezreinek szerető' anyai kebléről való leszakitása által abba a helyzetbe juttatja, a melyben ellenei már elenyészése felett újongtak, hivei pedig fenmaradásában kételkedtek : akkor a XVII. század története annak ecsetelésével, miként törnek teljes erővel a hosszantartó álmukból felébredt katholikusok a magukat biztonságban érző s ennak következtében vallásos buzgalmukban ellanvhult, erkölcseikben alásülvedt protestánsok ellen, mint szorítják ki ezeket Franezia-, Olasz- és Spanyolországból, mint juttatják alárendelt helyzetbe Ausztria, Magyar- és Lengyelországban, — az egyházért aggódó lelkünket nem csak megnyugtatja, hanem biztatólag is int feléje, hogy higyjen annak isteni küldetésében, mert e gyors győzelme ismét azt bizonyítja, hogy nála van az igazság, a melyet, ha sziklák közé zárnak is, kitör, életet kér és vív ki magának. A ki elfogulatlanul tud Ítélni s nem borul lelkére a vallási fanatismus sötét éjszakája, ha szemeit a katholikus egyház közel kétezeréves történetére irányozza : el kell ismernie, hogy valahányszor az egyházat látszólag a végveszély fenyegette, mindannyiszor támadtak gondviselésszerű férfiak, a kik kiirtották a becsúszott visszaéléseket, új életet öntöttek beléje, az eltévedetteket pedig keblére visszavezérelték. Ily, a gondviseléstől küldött, férfiak voltak a protestáns támadás alkalmával a jezsuiták. Európa évkönyveiben fel van jegyezve, hogy mily hévvel, mily politikával, mily szigorú fegyelem és feltétlen engedelmességgel, mily rendithetetlen bátorsággal és önmegadással, szárazon és tengeren, hegyeken és völgyeken, az ó- és uj világban, viyják a jezsuiták a katholikus egyház csatáit, a melyekben a többi szerzetesek s világi papok csak az ő példájukon lelkesülve vesznek részt kisebb vagy nagyobb mértékben. E szerzet rövid idő alatt urává lett mindennek, a mi a közszellem felett uralkodik : a prédikáló és gyóntató széknek, az iskolának és a sajtónak. A hol jezsuita prédikál, a legnagyobb templom alig tudja befogadni a hallgatókat. Ok hallgatják meg a szegények és gazdagok gyónását ; mindenkinek lelki állapotához tudnak alkalmazkodni ; mindenkit felemelnek, senkit el nem taszítanak, mert azt tartják : ha már rossz valaki, legyen inkább rossz katholikus,