Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895
- 9 gált ; sőt találkoztak elegen, a kik látván a protestánsok szabadabb életét, maguk is hozzájuk álltak, megtartván a szokásos szertartásokat, a melyet különben Melanchton tanácsára a prédikátorok sem vetettek el kezdetben, hogy igy annál többet tévedésbe ejtsenek. Az esztergomi érsek és a többi püspökök látták ugyan a vészt, de sokkal jobban el voltak foglalva az ország védelmezésével s a politikai állásukkal járó kötelmeikkel, semhogy nagyobb gondot fordíthattak volna a Protestantismus leküzdésére. Igaz ugyan, hogy Oláh Miklós, esztergomi érsek, több zsinatot tartott, a melyen a papság számára szigorú törvényeket hoztak, a melyeket szigorúan végre is hajtottak ; de az általa elkezdett ellenreformationak nem volt nagy sikere ; legalább nem nagy állandósága. Az ő és utóda, Verancslcs, kimultával, az esztergomi érseki szék 23 évig tartó üresedése alatt a magyar katholikus egyházat a végveszély fenyegette, mert, — a mint Telegdv érseki helytartó a pápának irja — : „az eretnekek a főpásztor nélküli nyájat már székhelyén is megtámadj ék. Nem sokára ellepik az országnak minden városát, helységét, falvát és pusztáját; s a kath. hitneknek még csak a neve sem marad fen." 1) Ily sajnos viszonyok között hazánk két nagynevű fiára, Forgách Ferencz és Pázmány Péter bibornokok s esztergomi érsekekre várakozott a nemes feladat, a nagyon is elhatalmasodott protestantismust nemcsak megállítani hóditó útjában, hanem az elfoglalt részeknek visszafoglalása után még a jövőre kihatólag is azt eszközölni, hogy a protestánsok a Bocskay, Bethlen, Rákóczy felkelések daczára, a melyek biztosították vallási szabadságaikat, elvesztett túlsúlyúkat soha vissza nem szerezhették. Forgách Ferencz még mint nvitrai püspök és kanczellár rábeszéli Rudolf királyt, hogy az 1604. országgyűlés 21 törvényczikkéhez egy 22-iket csatoljon, a melyben az országgyűlésen a vallási vitatkozást megtiltotta ; s midőn 1607-ben esztergomi érsekké lesz, maga mellé veszi Pázmány, Forró, Dobokai és Káldy jezsuitákat, a kik, valamint az 1615-ben Nagy-Szombatba letelepített társaik, saját fegyvereikkel : jó magyar szónoklatok, jeles bibliai fordításokkal, jó könyvekkel támadják meg a protestánsokat, nem hogy ily módon tanaikat kiirtsák, hanem inkább követőiket az igazság által felvilágosítsák. Forgách halála után 1615-ben Pázmány Péter kerül a primási székbe, a ki, ha nem tett volna is annyit egyházáért, a melyért „a magyar kath. egyház reformátora" czimét méltán megérdemli, mint a gondolat és meggyőződés erejének mindig megfelelő, leghathatósabb és találóbb kifejezésű prózának megalapítója is halhatatlan nevet biztosított volna magának. Pázmány Nagy-Szombatot teszi a magyar katholicismus szellemi központjává, a honnan, mint köpüből a méhraj, tódulnak ki a lelkes jezsuiták, pártfogolva az uralkodók, főpapok és főurak által, a kik rendházakat, templomokat és iskolákat állítanak nekik s elhalmozzák őket dús adományaikkal. A jezsuiták nálunk is megtették mindazt a jót a katholicismus érdekében, a melyet fönnebb bővebben vázoltam. Itt is, mint egész Európában, az ő példájuk élesztette fel a világi papokban és a szerzetesekben az Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály élete és munkái I. k, 42.
