Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

— 10 — pontokra, bontsuk fel a hullám felületet S sarkponttól jobbra egyes hullám elemekre. A symmetrikus fekvésű elemek egyenlő hat?

s alatt lesznek és az S-től számitott távolság növekedésével az egyes hullám elemek kirezgése fogy. Ha ezen elemeknek a P pontra kifejtett hatását sorban n, «,' «," . . -val jeleljük és a hullám SA részének hatását: « — «' -f-«" — «"' -j- . . =1 egységnek vesszük, mivel | « | > | «' | > | | . . azért áll, «>1 «—«'<1 «—«'-fn">l a—«"'<1 vagyis a sor összege kisebb vagy nagyobb az egységnél, a mint a megtartott tagok száma páros vagy páratlan. Ezt figyelembe véve, válasszuk a P' P" . . pontokat oly formán, hogy a hullám felület S pontjától és illetőleges sarkpontjuktól számított távolságuk külömbsége: 1,2 ^,3 | . . legyen, vagyis P'S — P'S' P"S — P"S" = 2 \ ... akkor a pontokban a hullám felülettől nyert hatás: v' =1+ «; v" =t -f-n — «

1 . . . lesz vagyis váltakozva kisebb vagy nagyobb az egységnél^ a mint az egész hullám okozta rezgés, mely a jelen esetben 2 volna ; a geometriai árnyékon kivül ennél fogva világos és sötét voualak váltakozó sora fog fellépni. Látjuk egyúttal azt is, hogy két-két szomszédos vonal közti fényintenzitás a távolság növekedtével folyton fogy. Ezek előre bocsátása után lássuk u. ezen tünemények megfejtését a Fresnel-féle integrálok alapján. Legyen ismét F a homrgén fényforrás, FS = a az abból kiinduló hullám küllője. (3. k.) Mivel a geom. árnyéknak a P ponthoz közel eső részére szorítkozunk, azért közelítőleg vehetjük, hogy PS = P,S,=b állandó. P, ez esetben a geom. árnyékon hpiül fekvő pont, Sj annak sarkpontja. Jeleljük továbbá az S S, hullám elem hosszát S sel. Ezek alapján a geom. árnyékon belül fekvő P

t pont intenzitására nyerjük : 1= (] cos d

S )' + (I si

n ^ )" S S 7i (a4-b) s

1 . , ,, ti vagy — by- helyebe ^ v

2—t teve : V V ha t. i. V = L\ S tetetik V ,ab;. ) Mielőtt az intenzitásra vonatkozó vizsgálódásainkat tovább folytat-