Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 8 — ellentétes, nézeteket beható birálat utján akarnám eldönteni, kiegyeztetni, művecském a programm-értekezés keretét jóval meghaladná, az összehasonlításaim utján keletkezett, saját felfogásom szerint legmegfelelőbb adatokat veszem, hogy annál összefüggőbb képét adhassam az antik római papságnak, noha jól tudom, hogy ily nagy thema útvesztői között felfogásomban, Ítéletemben tévedhetek. Ha az ünnepélyes körmenetben résztvevő milliónyi embert szemlélném a császárok korában, ott látnám az összes papságot is felkoszoruzottan, méltóságteljesen, díszruhában haladni az imperiummal biró főtisztviselők előtt segédeiknek , kik mind magas származásúak, ifjaknak, szüzeknek nagy számú kíséretében, a mint egymással és az állami hatóságokkal szemben teljes méltóságukat és a rangjoknak megfelelő teljes díszt kifejtik. Elsorolhatnám őket történelmökkel, kiváltságaikkal, jogaikkal együtt ; de mégis czélszerübbnek tartom őket rendszeresebben, történelmi alakulásuk, fejlődésök szerint megismertetni. 2. Családi vallás. Családi papság. Miként az indogermán népeknél általában, ugy a rómaiaknál is a vallás kezdetben családi volt, vagyis minden családnak saját istenei és istenített szellemei valának, kik mások által megközelíthetetJenek levén, csakis az illető családot védték, segítették, s ezért viszont a család egyedül őket imádta. Ezen istenek és a család között közbenjáró a családapa, kinek az istenített szellemek rendszerint dicső ősei; ő végzi a családi „sacra"-kat, vagyis az imákat, fogadalmakat, áldozatokat, szertartásokat a családi ünnepélyeken a család isteneinek és istenített szellemeinek tiszteletére és ezért „pater"-nek, a család papjának neveztetik; mert a páter szó inkább sacerdost, papot, mint papát, genitort jelent. Az ős rómaiak hite és hagyományai szerint a családapa nem mint atya, hanem mint a család papja birt, a vallás által különben enyhített teljhatalommal neje és gyermekei fölött, kiket inkább az isten-