Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

- 7 I. RÉSZ. A római temetkezés szertartásai három osztályba sorozhatok. Első osztályba tartoznak az exequiae-t megelőzők, másodikba maga az exequiae (gyászmenet), harmadikba az elégetés és a tulaj donképeni eltemetés. Az egyes osztályokba tartozó szertartásokat külön fejezetben tárgyaljuk. I. FEJEZET. Az exequiae-t megelöz-ö szertartások. Ott küzd fekvőhelyén a halállal egy családnak kenyérkeresője. Siránkozó neje, gyermekei, könyező rokonai, barátai képezik környezetét. Nem birja már a küzdelmet; néhány perez, s kiszenved. De ezt kevéssel megelőzőleg átöleli, megcsókolja a haldoklót kesergő barátja vagy valamelyik a siránkozók közöl, hogy lelkét, mely felfogásuk szerint a haldokló száján mint valami ajtón távozik el a testből, felfogja. Vergilius (Aen. IV. 684—5.) x^nnát, Didónak testvérét igy beszélteti: .... extremus si quis super halitus errat Ore legam .... Cicero pedig (Verr. V. 45.)igy ir: „Matresque miserae pernoctabant ad ostium carceris, ab extremo complexu liberó rum exclusae; quae nihil aliud orabant, nisi ut filiorum extremum spiritum ore exeipere sibi liceret." Ezután, hogy a körülállók borzalma kisebb legyen, a megholt szemeit lezárták, melyek a máglyán történt felnyitásig zárva maradtak. Vergiliusnál (Aen. IV. 244.) olvashatjuk: