Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

(Mercurius) Dat somnos ad imitque et lumina morte resignat. (IX. 486.): .... nec te tua funera mater Produxi pressive oculos aut vulnera lavi. Pliniusnál is (N. H. XI. 150.): „morientibus illos (oculos) operire rursusque in rogo patefacere Qairitum ritu sacrum est, ita more condito, nt neque ab homine supremum eos spectari fas sit, et caelo non ostendi nefas." 4) A szemek befogása után következett a conclamatio; ez abban állt, hogy a megholtat háromszor-négyszer hangosan nevén szolították, feszülten figyelve a halott arczára, nem ad-e valami életjelt. Ovidius (Trist. III. k. 3.): Nec mandata dabo: nec cum clamore supremo Labentes oculos c-laudet amica manus. Quintilian (Declamationes VIII. 10): Unde putatis inventos tardos funerum apparatus? Unde, quod exequias planctibus, ploratu magnoque semper inquietamus ululatu, quam quod facinus videtur tam facile credere vei mortuis? Vidimus igitur frequenter ad vitám post conclamata suprema redeuntes." Ammianus Marcellinus (XXX. 10.): „Post conclamata imperatoris suprema corpusque curatum ad sepulturam." Seneca (De tranq. an. 11.): „ . . . totiens in vicinia mea conclamatum est." 5) A conclamatio után, ha semmi kétség sem forgott fenn többé a halál beálltát illetőleg, következett a depositio, kiterítés.

6) Földre helyezték a holtestet, meleg vizzel megmosták, a jobbmóduaknál azonkívül illatos kenőcsökkel bekenték. Vergilius (Aen. IV. 683.): . . . date vulnera (corpns vulneribns aífectum) lympliis, Abluam . . , . (VI. 218—19.): Pars calidos latices et ahenea undantia tiammis Expediunt corpusque lavant frigentis et ungunt.