Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 26 -Apuleius „Metamorphoseon XI." II; Pbaedrus I. 27. fabulát; Ulpianus 3-ik könyvét.) IV. FEJEZET. A sirok nemei. A síroknak valamennyi fajai a sepulcrum privum (singulare), vagy a sepulcrum commune osztályába tartozik. Az első osztályba tartozók alatt oly sirokat értünk? melyeket egyesek egyedül maguk vagy legfölebb még nejök számára készíttettek. Ha a most nevezetteken kivül még többnek számára is volt készítve, akkor már a sepulcrum commune osztályába tartozott. Ennek több faja volt: a sepulcrum tamiliare, melybe csak egy bizonyos családhoz tartozók, — de az ezen családból származott utódok már nem — temetkeztek: ;a sepulcrum hereditarium, melybe a családon kivül még a házhoz nem tartozó, de végrendeletben megnevezett örökös is, valamint az illető családból származó utódok is temetkeztek. Erre való tekintetből elnevezték a hereditarium sepulcrumot: gentile-nek; gentilitium-nak ; patrium- és avitumnak. JEGYZETEK az I. Részhez. ') Hogy Üdvözítőnk kereszten történt halála daczára is részesült eltemetésben, csak a római helytartó kegyességének kifogása volt. Taláu tiszteletben akarta tartani a zsidók következő törvényét : „Mikor valamely ember halálravalót vét, és halálra Ítéltetvén, akasztófára függesztetik,' teste ne maradjon a fán, hanem az nap temettessék el; mert Istentől elátkozott az, ki a ián fugg." (Deutoron. XXI. 22, 28,) -) V. ö. Aristoteles (Ethic. lib. V.): „Ki felháborodásában kioltja életét, szándékosan (tudva és akarva) a helyes törvényt szegi meg, mely tilt a azt." Kevéssel utóbb pedig: „Ezért maga az állam is megbünteti azt és a gyalázat («r/ut«) bélyegét süti arra. ki meggyilkolja magát, mint olyanra, ki az államot is sérelemmel illette t î

tv nôhv àêixovvti).

1,

1 3) A rómaiak Lares, Manes és Orenii néven tisztelték a megholtak