Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— 27 — ban tevékenységük fokozottabb, mert a sejt közvetlenül érintkezik a tápláló folyadékkal (a vizzel.) Dippel e véleménye szükségszerű kifolyása a sejtfalról szóló elméletének '), mely szerint a kovasav által áthatott sejtfalon igazi nyílásokat sehol sem lehet találni, hanem csak vékonyabb helyeket. Következőleg Schultze azon állítását, hogy a pánczél nyílásán kilép a protoplasma, annál kevésbbé tartja valószínűnek, mivel ezt Ehrenberg után senki sem látta. Pfitzer 2) Schultze-t Dippel ellen védelmezve mondja, igaz ugyan, hogy a sejtfal nyílásán kilépő protoplasma nem látható, de ennek oka az, hogy a viznek és a plasmának törési képessége közel áll egymáshoz. Mindazonáltal szükséges felvennünk, hogy a plasma a pánczél nyílásán csakugyan kinyúlik, lia némely mozgási és mozgatási tüneményt meg akarunk magyarázni. Sokszor tapasztaljuk, hogy a Naviculák velük egyenlő sulyu quarcz darabokat maguk után húznak, mely darabok azoknak minden irányú mozgását követik, a mi csak ugy magyarázható meg, ha finom vékony plasmaszalaggal vannak a Naviculákhoz hozzácsatolva. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy élő Diatomacea-sejtek a fedő üveghez, tárgyüveghez, vagy más tárgyakhoz könnyen hozzátapadnak. E nágyfoku tapadás nem magyarázható meg a fölületi vonzásból, mert akkor azt más tárgyaknál is észlelhetnék, továbbá az övi oldalán is ugyanezt kellene mutatnia a Diatomaceának, holott ez az eset nem áll. Üres vagy holt egyéneknél semmiféle tapadás nem észlelhető. Sav alkalmazása megszünteti a tapadást. Ezek után Pfitzer azt hiszi, hogy Dippel túlságos hatást tulajdonít a diosmoticus folyamatoknak. Nem gon0 Dippel, Beiträge stb. 9 és 34. I. 'J Pfitzer i. m. 177. I.