Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 3q — nép nem találta indokolhatónak az Ítélet megváltoztatását vagy épen megsemmisítését, a népgyűlést vezető hivatalnok mindig a nép tekintélyére támaszkodva hagyta helyben azon Ítéletet, mely ellen a provocatio történt. Később Augustus idejében lényeges változás történt a törvénykezés terén: minden Ítélet ellen lehetett föllebbezni egy magasabb forumhoz, melytől azután az illető ítélet megerősítése, módosítása vagy megsemmisítése függött. Miután ezeket röviden előrebocsájtottuk, vizsgáljuk, hogy minő természetű, minő következményű volt az intercessio az igazságszolgáltatási ügyekben. A néptribunok intercessio ja az igazságszolgáltatási ügyekben azoknak segélyére vonatkozott, kik az ítéletet vagy semmi szin alatt sem akarták elfogadni, vagy pedig csak bizonyos föltételek mellett. Ennélfogva mindenki előtt elég világos, hogy a néptribunok e roppant hatalma mily veszélyes volt, vagy lehetett volna az államra, miután e hatalmuknál fogva mindennemű törvénykezést megakadályozhattak, hacsak eléggé megfontolva nem éltek volna e jogukkal. Azonban bebizonyított tény az, hogy a néptribunok majdnem minden alkalommal egyöntetüleg (habár jogilag erre kötelezve nem voltak) és lelkiismeretesen megfontolva jártak el. Ha jogukat érvényesítették valamely ügyben, az majdnem mindig a közjólét előnyére szolgált. De ha mégis megtörtént volna, hogy a néptribunok beavatkozása bármely oldalról kifogás alá esett volna, ugy mindenkor a legnagyobb rosszalással találkoztak. — Elitélték azt is, ki igazságtalan ügyben használta vagy akarta fölhasználni a néptribunok auxiliumát (Caes b. c. 3. 20.) Azokból, miket az intercessio lényegéről az igazságszolgáltatási ügyekben eddig mondottunk, önkényt következik, hogy a néptribunok ezen beavatkozása mig