Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

- 28 — zött előadhatták magokat. Például, ha az egyesek adózási vagy katonáskodási kötelmeiknek eleget nem tettek volna; és viszont, ha az állam ejtett volna csorbát az egyesek jogain p. o. ha a járulékot nem fizette volna ki a közös pénztárból stb. Az e fajtájú ügyekben az illető hivatalnok — a kinek hatósági jogköréhez bizonyos ügy tartozott — nemcsak az állam érdekeit védelmezte, de iparkodott az egyesek kivánalmainak is eleget tenni, sérelmeiket orvosolni s vitás ügyeiket kiegyenlíteni. A főbenjáró ügyek körébe tartozott pedig a vétségekre igazságos büntetést szabni és azt végrehajtatni; vagy azon tisztviselőket, kik vagy saját jogkörükkel éltek vissza, vagy a felsőbb hatóságoknak nem engedelmeskedtek, vagy egyéb vétséget követtek el, elfogatni s törvény értelmében megbüntetni stb. Helyén levőnek találjuk, hogy itt egy futó pillantással fontolóra vegyük jogi természetét azon többféle hivatalosan kimondott véleményeknek vagy határozatoknak, melyeket az illető törvényes hatósági egyének a reájuk ruházott jogkörüknél fogva kötelező erejüeknek nyilvánítottak. Első helyen említendők azok, melyek szoros értelemben hivatalosan nyilvánított véleményeknek, kötelező erejű határozatoknak ismertettek, s a melyek vagy polgári vagy főbenjáró ügyekben mondattak ki. Azok az igazságszolgáltatást ölelték föl; ezek pedig az egyes vétségeket megillető büntetéseket tárgyalták. Szükségesnek találtuk első helyen ezeket említeni, mert minden más hivatalos törvénykezési eljárás csak e kettőből keletkezhetett. Továbbá figyelemre méltónak kell találnunk az Ítélet azon nemét, mely a katonáskodásnál szokott előfordulni: A consuloknak az állam védelméről gondoskodni szent kötelességök volt, és ha ezen okból a pol-