Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 27 — a jelenlevőket véleményök nyilvánítására, és miután az egyesek véleményeit csoportosította s a szavazás sorrendét megállapította, a szavazást végrehajtatta. Végre ha összehasonlítjuk az intercessiot a comitiakon és a senatusban és röviden egybefoglaljuk a kettő közötti megegyezést vagy ellentétet, azt tapasztaljuk, hogy a comitiakon az intercessio a hivatalos tárg}

Talás alatt bármikor is eszközölhető vala, mig a senatusban vagy a relatio előtt, vagy leggyakrabban a discessio után ; továbbá hogy a comitiakon a tárgy mindig ismeretes volt és a véleménye iránt megkérdezett nép igen- vagy nemmel felelt; a senatusban nem mindig volt ismeretes a tárgy, nem mindig volt bizonyos a kimenetel, az eredménj*, ugy hogy, mikor még csak általánosságban volt az illető ügy előterjesztve, mely fölött utóbb határozandók valának, s. melyre vonatkozólag előbb még különféle vélemén}'ek hozattak föl, még senki sem tudhatta, hogy hová fog a dolog fejlődni. Az- intercessio a lörrényltezéseknél. Az intercessio a comitiakon és senatusban nyilvános jellegű volt, mig a következőkben inkább magánjellegű: Szorítkozott egyes emberekre vagy tisztviselőkre, mind a kiknek érdekeik vagy hatáskörük megtámadtatott s igy védelemre szorultak. Az intercessionak e neme tehát legtöbbnyire majd egyesek védelmére irányult s auxiliumnak hivatott; majd pedig egyes tisztviselők törvén}

Tkezési eljárásait érintette, azért intercessio judicialis-nak neveztetett. Továbbá a hatóságok törvénykezési hivatalos működései vagy polgáriak (civilis administrative), vagy főbenjárók (eriminalis) voltak. Az előbbiek körébe tartoztak mindazok az ügyek, melyek ugv az egyesek, mint az állam és eg}

7esek kö-