Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884
— 17 — ellen véteni elég vakmerő lett volna, azt akárki büntetlen ölhette meg, jószága Ceres-nek szenteltetett. A jus auxilii, közbenjárási joggá (jus intercedendi) nőtte ki magát, melynél fogva nemcsak a senatus határozatait semmisítették meg, hanem a közgyűlések tartását is megakadályozhatták. Megakadályozták a katonaszedést, melynek előzményeül szolgált, hogy gyakran már előre biztosították védelmükről az ellenszegülőket. Épen igy jártak el a néptribunusok akkor is, ha az adószedést akarták megakadátyozni. A tanácshatározat (senatus consultum) csak akkor volt föltétlen érvényes, ha egy tribunus sem hangoztatta veto-ját, vagyis, ha egy sem tiltakozott ellene. Ha csak egy tiltakozott ellene, már nem volt tanácshatározat, nem volt föltétlen érvényű, hanem csak a senatus tekintélyével támogatott határozat. Ezen közbenjárói jogukkal (jure intercedendi) megakadályozhattak végre mindennemű választást. A jus auxilii következménye volt: a jus prensionis, vagyis bárkit, a consult sem véve ki, bezárathatni, ha másként nem védelmezhették volna meg a plebejust, ki a jus auxilii-t igénybe venni kívánta. Sérthetetlenségüknél fogva megjelentek a tanácstere n'ma is, habár erre joguk nem volt. Eleinte csak a tanácsterem küszöbén húzták meg magukat, ungut óbb maguktól a consuloktól hivattak meg; sőt arra sem hiányzik eset, hogy magok a néptribunusok kényszerítették a consulokat, hogy a senatüst egybehívják. Ezen joguk (jus agendi cum populo), a jus agendi cum plebe-ből fejlődött ki. A comitia tributa-kon jöttek öszsze mind a patríciusok, mind a plebejusok. Nem történhetett ez a comitia centuriata-kon, mivel a néptribunusok főhatalommal (impérium) nem birtak ; de nem történhetett ez a comitia curiata-kon sem, mivel ezek határozottan patriciusi jelleggel birtak. A néptribunusok a jus agendi cum plebe következ2