Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

ezekhez járult a nagy adó, mely aránytalanul és igy igazságtalanul volt felosztva s különösen a plebejusokat sújtotta. Maga az adókulcs is helytelen volt; mert a földre és nem a jövedelemre volt kivetve, s igy akárhányszor megtörtént, hogy liáboru idején a plebejusok, kik különben is a hadseregben voltak s földeiket nem művelhették, semmi jövedelemmel sem birván, s mégis a háború befejezése után adójuk megfizetésére szoríttattak. Mig a plebejusok földjeik után túlságosan és igazságtalanul terhelve voltak, addig a patriciusok a köztelek (ager publicus) után, melyben a plebejusok nem részesíttettek, semmi adót sem fizettek. Az elűzött király halála után még a közlegelőről is kiszoríttattak. Az eladósodott nép kénytelen volt a gazdag patríciusoktól nagy kamatra pénzt kölcsönözni. Ha a kölcsönt egy év múlva vissza nem fizette kamatostól, akkor a kamat a tőkéhez csatoltatott, mely a kamatok kamatjával könnyen fölszaporodhatott. Ha a kölcsönvevő (nexns) fizetni nem tudott, hitelezője önkényétől függött, a ki a hatóság közreműködése nélkül is adóssával, ennek gyermekeivel, unokáival szabadon rendelkezhetett: elzárathatta, munkára használhatta, kínozhatta, mint rabszolgáját el is adhatta, sőt életétől is megfoszthatta annélkül, hogy valaki azért felelősségre vonhatta volna. Nagy volt a plebejusok elkeseredése. Meg voltak győződve, hogy hiába reméllenek, s hogy a dolgok állapota továbbra igy nem maradhat. Az alkalom nem soká késett, meghozta ezt a kitörőfélben álló Volskok elleni háború. A plebs tüntetve adott kifejezést elégedetlenségének s mindinkább hangoztatá, hogy mig ők a köztáisaság jóléteért küzdenek, verőket ontják, az alatt övéik a helyett, hogy figyelemben részesülnének, szenvednek, tönkre jutnak s börtcnbe vettetnek. Ezen fölizgatott hangulathoz egy véletlen járult: bizonyos