Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

katonai vitézségéről ismert adós a börtönből megszökött — meghatottan, lázító hangon beszélé el szerencsétlenségének, szánandó nyomorának okát; hogy mig a Sabinok ellen katonáskodott, az ellenség mindenét elrabolta, házát fölégette, termését elpusztította. Ennek daczára az adót követelték. Hogy lefizethesse tartozását, kénytelen volt pénzt kölcsön venni. De sem a tőkét nem törleszthette, sem a nagy kamatot nem fizethette, s ez okozta, hogy a fölszaporodott adósság minden jószágát fölemésztette, családját tönkre tette, és őt két fiával kegyetlen hitelezője kinozta s börtönbe a legnagyobb nyomorba taszította. Szavainak hitelt kölcsönzött borzadályt keltő külseje, mely a kiállott kinzásoknak és szenvedéseknek hü képeként látszott bizonyságot tenni. Rémületes felháborodás töltötte el a népet és a lázadás pillanata elérkezettnek mutatkozott. A nép csoportosulni, fenyegetőzni kezdett. A börtönök ajtait megnyitották s az elzárt adósokat szabad lábra helyezték. A consulok ') nem késtek ugyan a piaczon megjelenni s békéltető Ígéreteikkel a fölingerelt népet lecsillapítani, de hasztalan; az elégületlen nép a sérelmek gyökeres orvoslását és ezen czélból a senatus összeülését követelte. A senatus összeült, de a rémhirre. hogy a Volskok közelednek, a legnagyobb zavarban volt, s nem tudta, mit tevő legyen. A plebs ujjongva mondogatá: fogjanak fegyvert az urak, hiszen csak ők veszik hasznát. A senatus látván a veszedelmet, kénytelen volt engedni s különféle kedvezményeket kilátásba helyezni; de csak a háború befejezése után, mert mindenek előtt a haza üdve kell, hogy legszentebb s legelső közérdek legyen. Servilius, a népszerűbb consul, a bajok kilátásba helyezett orvoslását a senatus nevében ki is hirdette. Ren*) A consulok ekkor Servilius és Appius Claudius voltak.