Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1884

— 10 — sok a római alkotmányban, melyek részint már a királyság idejében, részint pedig a köztársaság első századaiban történtek. Nem lehet szándékunk mind ezekről részletesebben értekezni, hanem csupán csak azt tűztük ki czélul: hogy gymnasiumi ifjúságiink e jelen értekezésünkből rövid bár, de azért elég alapos ismeretre tehessen szert a rómaiak történetében annyira kiváló szerepet játszó néptribunatus keletkezéséről, a néptribunusok hatásköréről és hatáskörük gyakorlásának (intercessio tribunicia) mibenlétéről. A néplribunalns keletkezése. A köztársaság első éveiben, mig a patríciusok a királypártiak forradalmától tartottak, mig az elűzött király, Tarquinius Superbus életben volt, nagyon szépen bántak a plebssel. Ezen okból, hogy a plebejusok olcsóbban juthassanak a szükséges mindennapi kenyerökhöz, államköltségen gabonát szereztek be és sokkal jutányosabb áron osztották ki közöttük; ugyanezen czélból hozták be a sómonopoliiunot is, sőt a szegényebbek közöl többeknek az adót el is engendték. Azonban e kedvezmények csak addig tartottak, mig Tarquinius halálának hire elterjedett. Biztosságban érezvén magokut a patríciusok, a plebejusokat szolgájuknak tekintették s kiméletlenül kezdettek velők bánni. A patríciusok e nagy változása, a különben is nagy nyomorban sinlődő s eladósodott plebejusokat igen elkeseredetté tette. A plebejusoknak legnagyobb része földműves volt. Midőn Róma háborút viselt, a plebs nem igen művelhette földét; de azért a hadseregben kötelesek voltak magukat eltartani a nélkül, hogy valami fizetést húztak volna; sőt ha az állam megszorult, még bizonyos összeget fizetniök is kellett. Nem egyszer történt meg, hogy az ellenség mindenüket elpusztította» mindenüket elrabolta, házaikat, kertjeiket felperzselte 5