Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 4 — . tünk, ha Forllage ') müvében ezen szónak különböző használatáról adott áttekintést elolvassuk. Majd a külső észrevevést jelölik vele, midőn pl. azt mondják : tudatát vesztette az elájult, az alvó; majd a saját lelki megtevés közvetetlen ismeretét fejezik ki vele, különösen pedig az észrevevést, mely a lelki meglevést kiséri. Mások ismét minden lelki megtevést, legyen az érzéklés, képzelés, akarás vagy bármely más lelki megtevés, tudat szóval jelölnek. Mi a tudat szól saját lelki megtevéseink tudásának jelölésére fogjuk használni. Ha belsőnkre irányítjuk szemünket, azonnal észrevesszük, hogy a ludat lélrejöhelésére okvetetlenül bizonyos lelki megtevésnek kell jelen lennie, mely a tudatnak tartalmát képezze, mert tartalom nélküli tudat annyi, mini gondolatok nélküli gondolkodás; valamint az utóbbi nem gondolkodás, ép u«y az előbbi nem ludat. De lia a tudat nem eyyéb mini lelki megtevéseink tudása, akkor a tudatban kétféle tudást kell megkülönböztetnünk , melyek egyike a ludás tartalmára vagyis a tárgyra vonatkozik; másika pedig a tudásnak, mini lelki állapotnak a tudására irányul. Hogy a másodiknak az elsővel okvetetlenül mindig együtt kelljen léteznie, nem szembetűnő. Jogosan vethetik tehát föl a psychologusok- azon kérdési : vájjon létezhetik-e a tudás első része a nélkül, hogv egyidejűleg léteznék a második része is?, vagyis lehclséges-e a tudattalan ludás, vagy ellenkezőleg minden tudás tudatos? A kérdés, mint látjuk, szembeötlő s a lények, melyekre támaszkodni lehetett volna a tudattalan tudás létezésének védelmében, már Aristoteles elölt is nagyobbrészt ismeretesek voltak, mindazonáltal a tudattalan ludás csakis az új s újabb kor psychologusai között talált pártolókra. Bár már Descarlesnál is találjuk nyomát ezen nézetnek, (ki szerint a léleknek lényege a gondolkodásban áll), mégis csak Leibniz lépett föl először határozottan a tudattalan tudás párloláiára Locke empirismusa *) System der Psych, als emp. Wissenschaft. 1858.