Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1875

rendeletet bocsátott ki. melyek szerint az alattomos zsidókat fölismerhetni, s mindenkinek meghagyatott. hogy a kiknél e jelenség észrevehető, jelentessenek föl. Llorente, a spanyol inquisitio heves ellensége, Marianára. a hires spanyol jezsuita- és történetíróra hivatkozva, állítja, hogy az inquisitio első évében, tehát 1481-ben. mintegy 2000 ember esett az inquisitio áldozatává. Ez azonban téves állítás: mivel Mariana ugy. mint Pul<

rar. ki ezen események idejében élt. említést tesznek ugyan ezen 2000-ről; de hozzáteszik egyszersmind azt. hogy ezek nem az inquisitio első évében, hanem Torquemada egész inquisitorsága alatt végeztettek ki. Egyébiránt távol legyen, hogy a sevillai inquisitiót és inquisitorokat kegyeseknek és kíméleteseknek nyilvánítsuk; sőt inkább igazságos vádak terhelik. Hogy a törvényszék eljárása nem volt correct. kitűnik abból is. — mint fönebb említők miszerint IV. Sixtus pápa 1482. jan. 29-én kiadott brevejében az inquisitiót megerősítő bullájának kicsalása fölött panaszkodik; de méginkább abból, miszerint az 1483. febr. 23-án kelt brevejében meg nem elégedését fejezi ki; sőt Don Inigo Manrique sevillai érseket pápai főtörvényszéki birónak nevezte ki. hogy a királyi inquisitorok Ítéletétől ide lehessen az ügyet föllebbezni. Midőn pedig e rendelkezésnek sem volt sikere, mivel ezt a királyi inquisitorok nem vették tekintetbe, az üldözöttek föllebbezését maga a pápa fogadta el. Ugyanezen alkalommal megfeddette az inquisitorokat túlságos szigoruk miatt, védelmezte a megtérőket és számokra bocsánatot kért s fölszólítá az uralkodókat, hogy a bűnbánókat ne foszszák meg javaiktól. A spanyol állami inquisitio teljes kifejlését akkor érte el, midőn Torquemada Tamás a segoviai dömés kolostor perjele neveztetett ki Ferdinánd- és Izabellától Kasztiliára és Arragoniára nézve főinquisitornak. Kevés idő múlva Torquemada még négy inquisitio-törvényszeket állított föl Sevilla-, Kordova-, Jaen- és Villa-Realban, mely utóbbi később Toledóba helyeztetett át. A főinquisitor e törvényszékek reszére a körülményekhez mért rendszabályokat dolgozott ki, Ferdinánd pedig egy hit- és törvénytudósokból álló inquisítío-tanácsot rendelt melléje, melynek elnöke a főinquisitor legyen, ki a lelki dolgokban a gyűlésnek csupán tanácsát tartozzék meghallgatni, a polgári és jogi kérdésekben pedig a tanácsosok szótöbbségét köteleztessék követni. Világos tehát, hogy a főinquisitor és a tanácsosok tisztán államhivatalnokok voltak s kineveztetésök és megerősíttetésök soha sem függött az egyházi hatóságtól. Csakhamar még sokkal több foglalatossága lett az uj inquisitionak. Ugyanis midőn Torquemada tanácsára Ferdinánd és Izabella 1492. marcz. 31-én kiadták azon hires rendeletöket, miszerint minden, megkeresztelkedni nem akaró zsidó az országból kiköltözzék, mintegy 100.000 ment ki; azonban legnagyobb nyomorúságtól üldöztetve, sok ezeren visszatértek és megkeresztelkedtek. Ugyanezt kellett tenniök azoknak is, kik kezdetben mindjárt benmaradásukat nyilvánították. Mivel azonban igen sokan belsőkép zsidók maradtak s titokban gyakorolták régi szokásaikat, az inquisitio felügyelete alá estek, mely igy tág mezőt nyert a működésre. Valamint a maranok. ugy a moriskok, vagyis a megkeresztelt mórok is nem csekély foglalatosságot adtak az inquisitionak. 1492-ben foglaltatott el a mórok legutolsó városa Granada, s Ferdinánd és Izabella a meggyözötteknek szabad vallásgyakorlatot engedtek. Midőn azonban ezek a köztök működő hitküldérek, különösen Ximenes ellen vakmerő merényt követtek el. hasonló sorsban részesültek a zsidókkal; ugyanis vagy meg kellett keresztelkedniük vagy kiköltözniük. A megkeresztelkedettek épen ugy. mint a maranok. az inquisitio felügyelete alatt voltak; nem ugy a meg nem keresztelkedettek. A moriskok kezdetben sokkal nagyobb kíméletben részesültek, mint a maranok; de mivel több ízben föllázadtak és az afrikai mórokkal felségsértő szövetségre léptek, 1609ben III. Fülöp által Spanyolországból kiűzettek, mit már I. Ferencz franczia király is tanácsolt V. Károlynak. Ámbár a túlzott szigor, melylyel a zsidók akkor üldöztettek, a fájdalom érzetét kelti fel, mégis be kell vallani, hogy igen fontos okok forogtak fon. melyek azt előidézték. így többi közt megcsonkíták a kereszteket, illetlenül bántak a sz. ostyával; sőt Toledoban 1485-ben zsidóösszeesküvésnek jöttek nyomába, mely oda irányúit, hogy Űrnapján a várost hatalmába ejtse s a keresztényeket meggyilkolja. Másrészről a türelmetlenség az akkori időben népszerű vala. s Ferdinánd és Izabella királyné, midőn az inquisitiót behozták, egy általános kívánalmat