Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1874

A spanyol inquisitió vázlatos története.

1) „Die Genchichte rimss man schreibeii, nicht maehen." Hurter. Van a történelemnek több oly ténye, melyekkel sokan nem akarnak tisztába jőni, sőt kedvüket találják abban, ha a tiszta, átlátszó igazságokat siirii homálylyal vehetik körül, hogy ezután kényök-kedvök szerint magyarázhassák azokat. Azt mondják: Die Weltgeschichte ist das Weltgericht. Nagyon szép phrasis! De hány történetíró volt és van, kik mondva csinált történetet irtak, s kiknek müveit olvasva nagyon sokszor kell Hurterrel boszankodva felkiáltani: „Heísst das Geschichte schreíben?*' Hát igy írják a történetet? Ezek azt hiszik, hogy az embereket korlátlanul szabad a képzelet keretére fölfeszíteni, hogy a történelem a képzelet tárháza, melynek tárgyait kényökkedvök szerint alakíthatják azzá. a mivé nekik tetszik. Ha ilyen írók által készített történetet olvas vala Cicero, aligha mondja: ..História est testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magislra vitae, nuntia vetustatis.*

4 (De oratore. II. 9.) Ilyen históriai tény az „inquisitió*

4 is, melyet a lelkiismeretes (?) történetírók oly hiven irtak le, hogy már csak e szó említésénél is hideg borzongás fut végig az olvasón. Mert jobbára az inquisitió vesztőhelyei, máglyái és némely kath. fejedelem türelmetlensége zsákmányoltatnak ki. hogy az kegyvesztetté, az ellenszenv és gyűlölet tárgyává tétessék. Azt is el kell ismerni, hogy e támadási mód, mely a győzelem nagy valószínűségével kecsegtette őket. nagy előnyt biztosított az illetőknek. Mert van-e a legtöbb olvasóra nézve, — kik nem gondolnak azzal, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják, kik jó hiszemben engedik vezettetni magokat, a hova az ügyes Írónak tetszik, kik érzékeny szivöket megóvják, hogy részvétteljes maradjon a szerencsétlenség iránt —, alkalmasabb eszköz megvetést kelleni fe!, mint sötét börtönökre, kínpadokra, szégyenjelekre és máglyákra mutatni? Mily hatást nem idéz elő napjainkban, a türelem, erkölcsíinomodás és szelíd büntető törvények idejében, ha egyszerre más századokat tüntetnek elő szigorukkal, zordonságukkal. mindent felhordva, felhalmozva, midőn egyetlen képben öszszegyüjtik a szomorító fellépéseket, melyek különböző helyeken és hosszú időközben mentek végbe? Ha még ügyesen kijelentik, hogy mindez a szeretet és béke Istenének nevében történt, ugy az ellentét még élénkebben tűnik elő, a képzelő tehetség fölhevül, a szív fölháborodik, és úgy történik, hogy amaz idők papsága, törvényszékei, királyai és pápái hóhércsapatként tekintetnek, kik az emberiség kínaiban és nyomorában kedvöket találják. Az irók, kik ezen eljárást követték, bizonyára semmi igényt sem szerzének a lelkiismeretesség nevére; mert valamint *) Források: C. Heíele. Der Cardinal Xituenes und die kirchlichen Zustiinde Spaniens aru Ende des 15. und Aníange des 16. Jahrhunderts. ínsbesondere ein Beitrag zur Geschichte und Würdigung der Inquisition. Tübingen 1851. Theophilus Philaleíes : Ueber die kirchliche und politische Inquisition. Wien 1875. Balmes J. A protestantisrnus és katliolicismus. Pest. 1865. Hoványi : Ujabb levelek a fensöbb katholicismusml Bécs. 1855. Cantu C: Világtörténelem. Eger. 1867. 1*