Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1874

— 4 — a szónoknak, úgy az írónak sem szabad a szabályt soha szem elöl téveszteni, melynél fogva nem szabad a kedélyt felizgatnia, mielőtt a lelket meg nem győzte, vagy meggyőzöttnek nem hiszi; azonfelül bizonyos mértékben becstelen, egyedül az érzelem érveivel tárgyalni oly dolgokat, melyek lényegüknél fogva csak a hideg ész világánál tárgyalhatók érdemlegesen. Ily esetekben nem szabad oda működni, hogy azonnal megindíttassék az olvasó, hanem, hogy meggyőzessék, különben rászedetik. Az ilyen irók elveivel saturált és tévútra vezetett olvasóval nagyon bajos elhitetni az ellenkezőt, igen nehéz hitelre találni, ha nem mást, mint a tiszta igazságot adjuk elő. A ki tehát a dohos börtönöket, vért, gyilkosságot, szóval az inquisitio borzalmait fejéből kiverni képes, olvassa el ezen igénytelen sorokat. I. Gyakran megtörténik, hogy két, egymáshoz hasonló, de értelemre nagyon is különböző dolognak kifejezésére ugyanazon egy szót használjuk; de — sajnos — megtörténik az is, hogy az ugyanazon szó által kifejezett tárgyak különbségéről, talán néha készakarva is, megfeledkezünk. így történt ez az „inquisitio" szóval is, mely kezdetben egyházi hittörvényszéket jelentett, később azonban bizonyos polgári törvényhatóság kifejezésére is használtatott. Mindkettő törvényhatóság volt ugyan; de köztök a különbség nagy vala. Mi az egyházi inquisitiót illeti, ez két szempontból tekintendő, a mint t. i. az egyháznak kötelességszerű eljárása és a mint az az idők folyamában az egyház organizált törvényszékévé vált. Az egyházi inquisitio kötelességszerű eljárása az egyháznak, mely a benne létező pásztori és tanítói hivatalban gyökerezik. Ily értelemben az egyházi inquisitio oly régi, mint maga az egyház, és a ki az ily értelemben vett inquisitiót mint időszerűtlent akarná elvetni, annak szükségképen magát az egyházat is, mint időszerűtlent el kellene vetnie. Mivel pedig az egyház mindig időszerű volt és Jesz az idők végéig, bármennyire változzanak is meg ezek és bennök az emberek; úgy az egyházi inquisitio is, mint annak lényeges kötelme, mindig időszerű volt és leend. Ezen állítások igazságának kitüntetésére elégséges leend kimutatni, miben áll tulajdonképen az egyházi inquisitio ? Az mindenki elölt tudva van, hogy Krisztus az általa alapított egyházban pásztori és tanítói hivatalt létesített, melyeket földi helytartójára, a pápára, és az apostolok utódaira, a püspökökre ruházott. Ezen kettős hivatalnál fogva a pápának és püspököknek kötelességökké vált az igaz hitet tisztán föntartani és minden hibától, tévelytöl megvédeni. Ha az egyház tanító hivatalának eleget akar tenni, ugy nem elég, ha tanítványainak csak az igazságokat adja elő, hanem meg keli őket védeni a tévelyek ellen is; és ha a pásztor kötelességében ugy akar eljárni, a mint kell, akkor nem elégséges, hogy nyáját egyszerűen csak a legelőre hajtsa, hanem gondoskodnia kell arról is, hogy a mérges növények élvezete neki meg ne ártson. És így jár el az egyház. Hogy tehát az igaz hit szerzője szellemében föntartassék, az egyháznak, mint e tanok őrének gondos figyelemmel kell keresnie, utána kutatnia, inquirálnia. nem fenyeget-e valamely oldalról vész, mely vagy a hit tisztaságának, vagy az azon hitet valló egyéneknek kárára, ártalmára lehetne. S ime az egyház eme tisztének teljesítését nevezték — habár nem is a legjobban — inquisitiónak. Az inquisitio tehát nem egyéb, mint oly lelki törvényszék, melynek feladata felfödözni. perbe fogni és elitélni azokat, kik a hitet megrontják s a közerkölcsiséget veszélyeztetik. Ugy véljük, hogy az egyház, ha e tisztét teljesíti, nem követ el jogtalanságot. Mert ha a társadalomnak joga van az önfentartáshoz, ugy joga van egyszersmind arra is, hogy azon tagjait megfékezhesse, vagy elnyomhassa, kik fenmaradását veszélyeztetik, kik azt féktelen zavarokba viszik s feloszlatják. Mivel az egyház szintén társaság, kell, hogy hasonló jogokkal legyen felruházva. És ha az egyház e jogával nem él, ugy önmagával jő ellenkezésbe; azért igen jól mondja Raumer: „Wo eine Kirche völlig gleichgiiltig gegen Sitten und Wandel ihrer