Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855

7 Valamint azonban az oktatás által a tanoda még nem felelt meg teljesen kötelességének, ugy viszont meg nem elégedhetik azzal, ha a szülék csupán az ifjúság tudományos fejlődésére irányzott törekvéseit támogatják. A tanoda nevelve kiván az ifjúságra hatni, erejének összemunkáló eredményeül nemes, mívelt jellemet igyekszik az ifjak lelkébe önteni, megtéve lelkiismeretesen mindent, mit saját körében tehet, részint az által, hogy minden tanulmány előadásakor a boldogító vallás s tiszta erkölcsiség magvait igyekszik elhinteni, részint eszélyes fegyelem szigorú s következetes föntartása mellett. Valamelyik irónk a nevelést aloehoz hasonlitá, mely az ápoló kertészt csak késő időre örvendezteti meg virágaival. Ugy hiszem azonban, hogy erélyesen s következetesen munkálva a nevelés kertében annyi virágot Ígérhetünk magunknak, hogy növendékünk tisztában legyen kötelességeivel, nyerjen mély s ingatlan meggyőződést kötelmeinek szentségéről, s ennek folytán önkényt vesse alá akaratát ezek boldogító hatalmának; annyit elérhetünk, hogy ifjaink kilépve korlátolt iskolai viszonyaikból, elég erővel tudják kormányozni az élet sajkáját bár mily ellenséges elemek közt, és szabadsággal s önállósággal kövessék az élet magasabb czéljait. A nevelés e magasztosan nemes s boldogító czélja felé törekszik a tanoda. Hogy erről a tisztelt szülék meggyőződjenek, méltassák közelebbi figyelmőkre a gymnasiumi intézvényeket. Valamint a profán tudományokat mindenben valláserkölcsi szellem lengi át, s a tanoda semmi alkalmat nem enged kezeiből kisikamlani, hogy valláserkölcsi érzelmeket keltsen növendékeinek lelkében, — ugy vallásbeli kötelességeinek, religiója történelmének nem hideg elsorolása, hanem szív-, s lélekre ható , legmélyebb meggyőződésre számító előadása által oda munkál, hogy az élet nehéz utain bennünket boldogító angyalként késérő hitet a gyermekekben meghonosítsa, s mindég növekedő élénkség által megszilárdítsa. S miként a tanoda szorgosan mindent kiaknász, mi növendékeinek hajló szivében a valláserkölcsi miveltséget annyira kifejlessze, hogy az utóbb elébe gördülő ellenséges elemek föl ne dúlják * ugy lelkiismeretes gondjai közzé sorozza, a vallás által átmelegült szívnek megadni azon tápot, mely nélkül a szív világa csak hamar oly kopár, — oly kietlenné válnék, mint a virágos mező harmat s eső nélkül. E feladatának a tanoda az által felel meg, hogy az ifjúság szükségeihez mért saját cultust gyakorol. Megvan az ifjúságnak naponként szent miséje, megvan délesti isteni szolgálata, hallgat szent beszédeket, s ker. tanításokat, ezeket s tanórákat megelőző s bezáró imák által idején hozzászokik mindent Istennel kezdeni, vele végezni, az időnkénti sz. gyónások s áldozások, s egyházi gyakorlatok által megtanulja Istenben keresni a szív békéjét, melyet kívüle ugy sem lelhet föl. így ápolja, így dajkálja a gymnasium a kebel nemes érzelmeit azon ifjakban, kik kell, hogy egykoron hivatásoknál fogva kiképzett észtehetségeik, s valláserkölcsi tekintetben is mívelt jellemök által áldásthozó befolyást gyakoroljanak azon körre, melybe az őrködő gondviselés őket helyzendi. Az iskolai fegyelem egy részről keresztény érzület ébresztése-, s föntartására fordítván figyelmét, nem feledi részrehajlatlan szigorúsággal a külső rendet is föntartani az iskola körén belől s kívüle. Megállapított rend nélkül semmi társaság sem boldogul, annál kevésbé az annyi életre való elemből álló iskola. S bár a szeretet, melylyel az iskola növendékeit karolja, azt óhajtaná, hogy egyedül a törvények tisztelete, s azon meggyőződés, hogy javukra hozattak, vezetné mindenkor a tanonezokat azoknak hü és lelkiismeretes teljesítésére, minthogy azonban sokaknál a még éretlen értelem — egyéb okok mellett — ezt mindenkor lehetségessé nem teszi: a tanoda egész komolysággal, ha a körülmények ugy kívánnák, büntetéssel is biztosítja azoknak tiszteletben tartását, nem kétkedvén, hogy az ingadozó akarat, s éretlen értelem mellett a félelemnek is kell őrül állania,