Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1855

8 míg á fejlődő értelemmel azt a törvények tisztelete, utóbb a szeretet váltja föl. Az iskolai törvé­nyek taglalata túlszárnyalná azon szűk kört, melyre e programm halárain belől utasítva vagyok; elég legyen itt annyit fölemlítenem, hogy azok semmit sem hagynak érintetlenül, mit inéllán meglehet várni mindenkitől, ki érdekeit egybeolvasztva a gymnasium feladatával, teljes elszántsággal annak ki­tűzött czélja felé törekszik. S midőn a tanoda a reája bizott nemzedék oldalán féltékeny Mentor gyanánt áll, tekintete önkénytelenül a család tűzhelye felé fordul, onnan várva részvevő segédkezet, hogy akadálytalanul sőt segíttetve haladhasson a kitűzött czél felé. Ki is tagadhatná a házi nevelés lényeges befolyását? ki nem tudja, hogy a szülék lévén az elsők, kiket a gyermek ismerni, kiket még az öntudatlan há­la ösztönénél fogva szeretni tanul, példájok oly vonzerővel bir, mely az iskola legerősebb táma­szául , vagy ellenkező esetben — mitől Isten óvjon — leküzdhetlen akadályul szolgálhat. llgyhiszem, minden gyermekbarát jóváhagyásával találkozom, midőn azt óhajtom, hogy a gyermek légköre legyen erkölcsileg tiszta. Ide számítom a jó példát, kétes magaviseletű cselédek távoltartását, és a szülék szigorú felvigyázását a gyermek mulatságait , iskolai tanulmányokon kívü­li foglalkozásait, s barátinak megválasztását illetőleg. Ugy hallom s ugy olvasom, hogy évek előtt a családokban átalán — ismét tisztelet a kivételeknek — honosabb volt a vallási szellem ; szerencsé­ben, viszontagságaikban Istenhez emelék szíveiket s naponkint többszöri ájtatosságukat gyermeke­ikkel végzék, az isteni szolgálatot semmiféle üzlet vagy nyerészkedés kedvéért annál kevésbé ké­nyelemből el nem hagyták, az apa magához fűzve íiát, az anya lánykáját velők hasznos gyakorta épületes könyveket olvastak, társalgásokban minden szót elébb a megfontolás mérlegébe veték. Ily képek lengték a gyermekeket körül, s pedig még azon korban, melyben a gyermek öntudata nélkül szivébe fogadja azoknak szavát, beleilleszkedik azok tetteibe, kiket annyira szeret! s az ily házine­velést igenis tudnók helyeselni, mert így a gyermek nem csak minden jó és szép iránt fogékony kebellel lepne be iskolába, hanem azonföliil a tanoda nem szórná a jó magot kopár földbe, haliogy az otthoni példának hatalmas ereje azt fejlesztené s növesztené. Hogy pedig ily összevágó nevelést, a lélek mélyében gyökerező vallásosságot eszközölnünk nagyon is érdekünkben áll, s csak a vétkes könny­elműség vagy a megrögzött közönbösség teheti magát e kötelmeken tul, ezt illetőleg elég a családok, vagy egész státusok történelmére utalnom. — Nem ritkán azon eset fordul elő, hogy a szülék talán kissé tulélénk gyermekeiket a cselé­dek közé küldözgetik. Ily eljárás után a szülék sokszor hónapok után oly erkölcsi kinövéseket vesz­nek észre, melyeknek kezdete, gyarapodása megfejthetlen talány előttök. Nem gondolnak vissza, mily körre utasiták ők magok azokat, kikről szeretetteljes őrszemeiket pillanatra sem kellett volna leven­niük. Ezen örökéber figyelemnek a gyermek mulatságaira, foglalkozásaira is ki kell terjeszkednie. Mit kiván a tanoda a szüléktől a tanoncz iskolai kötelességeit illetőleg, arról már szóllottunk; de az éb­redő tudvágy ezeken kivül még más olvasmányt is keres. Minden szülő érdekében áll, hogy gyer­mekei kezében ne forduljanak meg oly könyvek, melyek a kebel nemesebb virágait mérgökkel el­hervasztanák. A tanoda az által igyekszik e veszélyt megelőzni, hogy szív,- s észképző iratokból álló ifjúsá­gi könyvtárt állit. Az innen nyert osvasmányok iránt a szülék bizton megnyughatnak; de szigorú fi­gyelem alá vegyenek mindent, mi máshonnan kerül, a tapasztalatlan ifjúság kezébe, nehogy méz helyett, méreg szivárogjon az ártatlan kebelbe. Nem tudom eléggé rosszalni azon eszélytelen eljárást, midőn némelyek minden aggodalom nélkül a legveszélyesbb könyveket hagyják a gyermekek kezében, mi által asztán oly ferde irányi vesz az ifjú egész gondolatmenete, oly veszélyesen tulcsapong képzelmé­nek árja, hogy utóbb nincs tekintély, mely a megeresztett szilajságot féken tartsa.— S ki nem látja, kinem tudja Önök közöl tisztelt szülék, mily vonzerővel bír a gyermekre barátainak utánzásra felhívó

Next

/
Oldalképek
Tartalom