Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1853

4 ratio legszilárdabb talpkóvét az által fogja letenni, ha a pogány irodalom befolyását a sz. irodalom, s az egyházi remek irók munkái által igyekvendik ellensúlyozni. Magas kormánya Fölséges Urunknak, kit a „lovagias" diszmelléknév nem csak hősies bátorsága, hanem az egyház iránti példás kegyeleténél fogva is méltán ékesít, nyárelő 9-ről kelt leiratában rendeli, hogy a remek irók tárgyalásánál a keresztény álláspont mindig szem előtt tartassék. Országunk Bibornok Herczeg-Primása pedig, ki nem elégli, hogy lángoló buzgalmának példájával hitéletre gyújtja a népet, lelkesedésre ébreszti a magyar Szion őreit, hanem mélyen ható elmeéllel vizsgálván korunk erkölcsi bajainak forrásait, a Religio nagyérdemű szerkesztőjéhez május iO-ről intézett kegyes levelében, mind a pogány remekírók könnyen kártékonynyá válható befolyását, mind a keresztény remek szerzőknek mulliatlan behozatalát az iskolákba hatályteljes szavakban, s győző okokkal hirdeti. Bibornok, főpásztorunknak minden keresztény nevelő, minden keresztény tanító előtt örök figyelemben tartandó szavai így hangzanak:" Ugyanis valamint bensőleg meg vagyok győződve, hogy pogány szerzők a catholicus keresztény szellemnek a tanodai ifjúságban való fölgerjesztésére — a köztársasági szerzők a monarchicus erkölcsök és érzelmek felköltésére, a trágár és vétkes mesék az erkölcsi érzet szilárdítására, — és végre a pogány hősiességnek eszményei a keresztény erkölcs példányainak megkedveltetésére — nem képeznek alkalmatos eszközt, sőt inkább, hogy azok az ifjúságban pogány és köztársasági, tehát az európai közrendet gyökerestől felforgató irányokat rendes következésileg felköllik, és ezekre buzdítanak: épen úgy más részről kétségtelennek tartom, hogy a keresztény remek szerzőknek az iskolákba való behozatala és azokban a pogány szerzők uralmának megszorítása által, a tudományok, a műveltség, s a szabad mesterségek hátrányt szenvedni épen nem, sőt inkább az emberi előhaladás mind ezen segédeszközei, a keresztény igazságnak égi nap gyanánli előtiindöklése melleit, még jobban fognak műveltetni, s tökéletesíttetni." Ily tekintélyeket, ha hallunk nyilatkozni: előlegesen is alaptalannak mondhatjuk ama némelyektől még mindig táplált aggályt, mintha a pogány remekirodalmat mellőzve nyelvünket barbárrá tennők. Nyelvünktől minden veszély távol van, s a jövő nemzedékek miveltsége végett nincs mit aggódnunk f Mindenek előtt megnyugtatásul szolgáljon, hogy annak idejében szigorún megtisztított pogány irodalom használatát nem ellenezzük, hanem miként Isten népe a bálványzó egyptomiaktól az arany s ezüst edényeket, úgy mi is a pogány irodalomban rejlő gyöngyöket sajátunkká tehetjük. Aztán mi ok lehet a keresztény remekiróktól félteni a nyelv szépségét, s az utókor miveltségét? Tehát barbárokká tenne bennünket azon nyelv, melynek bűvölő hatalmára egy nemes pogány bölcs e vallomásra fakadt : „Le vagyunk (győzetve"? Azon nyelv, melynek írói annyi, a kereszténység szelleme által áthatott lángésznek vezércsillagai gyanánt tündöklenek? A keresztény remekírók irányában támadt sokoldalú aggodalom ellen sok tekintély minden oldalról, s nagyszerű, sokat nyomó okok fognak kezet. Már a pogány remekírók közül nem egy fejezé ki, mi szépnek, mi fölségesnek találja a keresztény szent könyveknek tartalmát s nyelvét; s tőlük az érdemlett dicséretet épen nem vonják meg. így Cassius Longinus pogány iró nefr vxpovg cz. fönmaradott munkájában álmélkodását fejezi ki Mózes magasztos elbeszélései fölött. Libanius pedig, e kedvelt, s nagyhirü oktatója Juliánnak, a hithagyónak, ki a keresztény miveltség iránt semmi előszeretettel, semmi elfogultsággal nem viseltetett, Basiliushoz intézvén szavait, irá : „Beszédemet oly férfiúnak küldöm, ki tüudöklö szónoklata által be tudja bizonyítani, hogy Piáló bölcsesége, Dcmosthenes ereje hiában dicsértetik.

4' Mióta pedig a kereszténység szelíd fénye világosítá meg az elméket, s az emberiségnek az üdv vezércsillaga gyanánt kezdett ragyogni életpályáján: igen természetes, hogy a szentírás, s egyházi remek irók a méltó elismerés, s érdemlett dicséretben mindinkább részesültek. Hogyis ne! Hisz közel tizenöt század alatt az iskolai tanítás alapja gyanánt tekintettek, mignem Konstantinápoly eleste után nyugotra menekült tudósok által fölébresztett , s nem sokára fájdalom! divattá vált túlbecsülése a pogány remekíróknak őket nem érdemlett feledékenységbe hozta. Azonban az új kornak igazságtalansága irányukban nem volt álalános; nagy s fontos szavak emelkedtek részükre, és pedig sokszor még azoktól is, kiket némi elfogultság, — daczára kitűnő észtehetségeiknek — vagy pedig nyilvános erkölcsi eltévedések a sz. kereszt, s kereszténység tiszteletétől eltávolítottak. Lássunk csak