Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1853

5 néhány példát, a kereszténységnek mind barátaitól, mind elleneitol. Az igazságnak tett hódolat, jöjjön bár kilő!, figyelmünket mindig megérdemli. Pico de Mirandula, kit nem csak roppant emlékező tehetsége, hanem rendkívüli avatottsága minden tudományokban kortársai közt szinte bámulás (árgyává emelt így nyilatkozik: „Lactantius Cicero irályát utóiérte, sőt mint némelyek állítják, azt meg is haladta." Ki elölt nem tekintély Fleury, ki bő tudománya, s ritka miveltségénél fogva, a franczía irodalora arany korában több izben királyi herczegek oktatásával bízatott meg? E roppant olvasottságú férfiú magasztalólag emlékezik a szentírás szépségéről: „Nekem — úgymond — Salamon, valamint Mózes költészete legerőteljesb, leggyőngédebbnek tetszik/' Montesquieu, kit sokoldalú miveltsége, s a tudományok csaknem minden az ágaiban tauusított avatoftsága méltán Fracziaország leghíresebb férfiai közé emel, mintegy lelkesülve mondja: „Az evangeliom legszebb ajándok, melyet Isten az embereknek adhatott." Des Fontanes így nyilatkozik: E könyv (a bölcseség könyve) Istentől Kánaán népének ajándékoztatott. Ki nem olvasta azt gyakran? Ki nem csodálkozék rajt? Hasonló varázserő ragadta meg olvasásánál Bossuet-et, az egyházi ékesszólás páratlan hirií diszét, s Racme-t a franczia tragicusok fejdelmét, kinek finom izlése, s az ó vijág remekírói körüli teljes avatottsága mindenkitől elismertetik. Blair, valóban nagy tekintély, ha irói érdemről van szó, mondja: „Isaiás minden lyrai költök közt elsőnek látszik. Jellemzésére Plinius szavait használom: Inest acer spiritus cnm verbis, lum rebus , non immodicus, sed grandis, non enormis, sed altus> non inanis, sed magnificus et coeleslis.'' Voltaire, noha gúnyolni inkább, mint ajánlani szereié az egyház' iróil, néha mégis meghajolt az igazság előtt, s elismeri a sz. iiodalom érdemét. Innen magyarázható Ruth könyve felől lelt, nyilatkozata: „Ruth történele — úgymond — természetes, megható egyszerűséggel van irva. Sem Homér, sem Hesiod , sem Herorlol nem szól úgy szívhez" sal. La Harpe, egykor kedvencze Vollairenek, s egyik büszkesége az elhírhedt encyclopedia barátinak, ki a hitetlenség veszedelmét az ebből származott roszszakból tanulá ismerni, mély tisztelettel emlékezik a sz. iralom könyveinek szépségéről. ,,Magasztosság, — úgymond — mely az istenit zárja magába, Ömlik el az egész szentíráson, valamint azon szavakban s tényekben, miket Isten maga kinyilatkoztat, úgy jósainak ajkaiu is." Ugyanaz más helyen így nyilatkozik: „Ha Mózes, Isaiás, és más szent jósok költeményei csak emberi munkák gyanánt hagyaltak volna az utókorra, egyedül ragyogó szépségek végett is méltó tárgyai volnának mindazok csodálata , — s tanulmányozásának, kik a szép iránt még fogékonyak. E hódolat nem is lagadtatott meg soha a sz. könyvektől; a religio legelhatározottabb ellenségei is, ha nem is mint jósokai, legalább mint költőket tiszteletben tárták. Diderot válogatott könyvtárában a szentírást Homér mellé helyezé." A szép irályu, de veszélyes irányú Rousseau, daczára a vallás elleni nagy elfogultságának, a szentírás szépségétől gyakran elragadtatott, s váratlan vallomásokkal lepi meg olvasóit. „Az evangeliomot — így szól ő — e minden kereszténynek egyedül szükséges, a nem kereszténynek is leghasznosb könyvet csak gonndolkozólag kell olvasnunk, hogy szerzőjét megkedveljük, s parancsait örömest teljesítsük. Soha az erény szelídebb nyelven nem szólt; soha a legtökéletesb bölcs oly halálylyal nem irt. E könyv fönsége csodálatra ragad; az evangeliom szentsége szívemhez szól. Vizsgáljátok a bölcsek munkáit minden pompáikkal, mi kisszerűek e szent könyvvel öszszehasonlítva. A sokoldalú mivellségéről ismeretes Stollberg Jóbot, Piáló fölé emeli. Mint Auer munkájában olvassuk , Herder is becsülte az egyházi irókat, jelesen sz. Benédek szerzeteseit, és dicséri őket, hogy szám nélküli munkálataik által sok irodalmi pusztát is virágzóvá tettek. Maga nagy Gergely Cszinle Benedek rendéből) többet tön, semmint tiz fejedelem tehetett. Cliateaubriand, kinek ékes és szíveket hódító tolláról egykor XVIlí-ik Lajos mondá, hogy trónjának szép nyelve annyi szolgálatot tőn, mint egy egész hadsereg, mondá: „Az egyházatyák ekesszolasa a nagyszerűnek, hatályosnak, királyinak nyomát viseli, mely mindenkit elragad, mindenkit legyőz." Szent Jeromosról különösen így itél: „Sz. Jeromost erőteljes phantazia jellemzi, melyet széles ismeretei sem valának képesek eltörölni ; levelei a patristikai irodalom legkitűnőbb emlékei maradnak. Nodier, a nagybecsű munkái miatt hírneves akadémiai tag, Dávid zsoltárait magasztalásaival hal-