Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-12 / 11. szám

41. ivfilvam, ti. szén. Pápa. 1844 március 12., vásárt** >APÁ ES VIDEKEi MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 14 40P, negyedévre 3'60 P. KERESZTÉNY POLITIKII HETILAP. Felelős szerkesztő: HU fényi Olaf [^Szerkesztőség: Horthy Miklós fő-u. 12. íj Telefon : 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. H •HHHHRHHI Logikai látszat, történelmi tények — Március 15-i gondolatok. — Az emberi gondolkodásnak törvényei és a történelmi tények nincsenek egymással olyan szoros kapcsolatban, hogy emezek mindenkor és mindenhol amazokhoz igazodnának. Más az elmélet logikája és más a tényeké. Sokszor látszik úgy, hogy az okoknak ebből a sorozatából csak ilyen okozat következhetik, aztán vagy kiesik egy ok, vagy belép a sorozatba egy másik, éspedig a nélkül, hogy mi tudnók: és Íziben fölbomlik a rend és csődöt mond a logika. Ezért mondta már a középkori bölcselet is, hogy a tényekkel szemben mit sem használ az okoskodás. Alkalmazzuk ezt az igazságot a nemzeteknek egymáshoz való viszonyára és vessünk egy pillantást azoknak történetére: szinte kézzelfoghatóan tárul a szemünk elé, mennyire más e téren is az elmélet és a ' valóság, a logika és a tény. A logika és az elmélet azt követeli, hogy a kisebb mindig vonzódjék a nagyobbhoz, a rész az egészhez. A logikus, rend szerint a kisebb, a rész kövesse a nagyobbnak törvényeit és nem megfordítva. Már Schiller is megmondta: > Immer strebe zum Ganzén, und kannst du selber kein Ganzes. Werden: als dienendes Glied schliess an ein Ganzes dich an.« A népek és nemzetek egymás közti viszonyában is a logikai látszat szerint a kisebb népeknek bele kellene olvadniuk a nagyobbakba, hiszen a nagyobb méretű állami lét — a látszat szerint! - sokkal bővebben ontja a közéleti javaknak minden fajtáját a polgárságra, mint a szűkebb népi és nyelvi keretek. Lássunk egyet-mást e javakból. Itt van mindjárt a honvédelem. Már csak egészen természetes, hogy egy nagy nép könnyebben védi meg a maga igazát, a maga határait, mint egy kis nemzet. Pénzügyi forrásai gazdagabbak, — igaz, a terhei is nagyobbak, — de megvan a manap oly sokat emlegetett autarkiája, önellátása, kevésbbé szorul bevitelre, több a kivitele, hatalmas vámvonalán belül kevesebb vámot fizet, de többet szedhet. A külpolitikában, a diplomáciában az ő szavának nagyobb a súlya; és ugyancsak logikai valóság, hogy a népszövetségnek csúfolt genfi kupaktanácsban jobban hallgattak Briandra, mint az albán Prenk Bib Dodára. Talán még a nemzeti kultúra a legtuggetlenebb a nemzeti nagyléttől, mert az olyan belső terméke az egyes népeknek, mely sem a hatalomnak, sem a gazdagságnak nem velejárója. Ámde egy kis nemzetnek szerves csatlakozása egy nagyobbhoz, még ha nem is teljes beleolvadás, annyi áldozatot, annyi lemondást követel, hogy nem csodálkozhatunk, ha a világtörténelem folyamán oly sokszor borította föl a szív logikátlan logikája az értelem logikájának törvényeit. Hisz a beolvadással együtt jár, hogy a kisebb népek mondjanak le nemzetiségükről, nyélvükről, kultúrájukról, történelmi hagyományaikról, közigazgatásuk önállóságáról, szóKöszöntjük új föpásztorunkat! Az Osservatore Romano március 7-i száma közli, hogy XII. Pius pápa őszentsége Mándszenty József pápai prelátus, c. apát, zalaegerszegi plébánost veszprémi püspökké kinevezte. Mindszenty József most 52 éves és 1921. óta plébános Zalaegerszegen, ahol mindenki szereti az apostoli lelkű, híveiért élő és dolgozó lelkipásztort. Az ő személyében olyan főpásztort kapott a veszprémi egyházmegye, akiben minden képesség megvan, hogy a nagy elődök nyomdokain járjon. Lelkipásztori hivatásának teljesítésén kívül nagy szeretettel merült el a történelem tanulmányozásába és éppen a veszprémi egyházmegye egyik legnagyobb püspökének, Padányi Bíró Mártonnak munkás életét dolgozta fel tudományos munkájában. Bizonyosak vagyunk, hogy a hajdani nagy püspököt, akinek püspöksége idején különösen virágzott egyházmegyénkben a hitélet, méltó utód követi Mindszenty József személvében. Buzgó munkásságáért 1924-ben megkapta a Szent Margitról nevezett pornói címzetes apátságot. 1927-ben, mikor Zalamegyének északi részében a nagy távolságok miatt új plébániák és lelkészségek felállítására került a sor, főpásztora ezeknek megszervezésével püspöki biztosi minőségben őt bízta meg. További kitüntetést nyert 1937-ben, a Pápa pápai prelátussá nevezte ki. Munkássága nemcsak a szorosan vett lelkipásztori tevékenységre terjedt ki. Amellett, hogy a reábízott területen erőteljesen felvirágoztatta a hitéletet és a katolikus társadalmi munkát, belekapcsolódott az országos mozgalmakba is, részben mint az Actio Catholica egyik legbuzgóbb vidéki szervezője, részben pedig az országos katolikus jellegű megnyilvánulások egyik közkedvelt szónoka. Sokszor hallatta szavát a helyi és az országos katolikus sajtóban és arra is tudott időt szakítani, hogy irodalmi műveket alkosson. Legutóbb jelent meg második kötete annak a nagyszabású munkának, amely óriási adatgyűjtés alapján szárnyaló lelkesedéssel megírt apológiája és dicsőítése az anyaság gondolatának. Ez a könyv országszerte általános elismerést nyert. A hívő hódolatteljes tiszteletével és szeretetével köszöntjük új föpásztorunkat. Köszöntjük benne nemcsak az apostolutódot, hanem egyszerűen a tevékeny vezért is! Örvendező szívvel kérjük az egek Urát, hogv halmozza el sok-sok kegyelmével új föpásztorunkat, s azt az erőt, munkabírást, áldozatos lelkületet, bölcseséget, apostoli munkát, amelyet eddig egyházközségében fejtett ki, ezután egyházmegyéjében folytathassa Isten és az Anyaszentegyház dicsőségére, édes hazánk javára! Ne veszélyeztessük ;az erkölcsi fölényt! Kis nemzetek nem versenyezhetnek a nagyokkal a fizikai létezés terén. Aki erősebb, többre megy. Ezt tanítják már a rómaiak is és ezért mondja nagyon helyeser. Makkai: Egyedül a nemzeti szellem ... erkölcsi alkotásainak síkjában lehetnek sajátos létezőkké, belsőleg szabad és értéküknél fogva megbecsült tényezői az európai ember közösségének! Más fogalmazásban gyakran találkozunk ezzel a megállapítással a kis nemzetek helyzetéről és feladatairól szóló sajtóés rádióvitákban. A szellem fegyvereivel vívott harcban a fenti gondolatok ilyen alakot öltenek: a számban kis nemzetek politikájában világosabban és erősebben kell érvényesiilniök az erkölcsi törvényeknek, a cselekvésben az emberi általános szempontokat és erkölcsi elveket jobban szem előtt kell tartaniuk, mert a létért folytatott harcaikban a feddhetetlen erkölcsi magatartás olyan fegyver, amellyel a nagyhatalmak sokszor gátlás nélküli cselekvésmódját ellensúlyozni tudják. Sok igazság van ebben a megállapításban. Nem egy esetben a kis nemzetek általános emberi, nem-hatalmi politikája az erkölcsi meggondolások és eszmék kedvező talaja. Számban kicsiny lévén, érdekei és cselekvési lehetősége földrajzilag korlátolt területen mozog, s így a világ eseményeinek nagy részét érdekeitől függetlenül, szabadon szemlélheti. Innen van az, hogy a kis nemzetek bírái a nagyhatalmaknak az általá

nos e

rkölcsi eszmék szempontjából és nem egysizér"elítélői a nagy népek államérdekből fakadó cselekedeteinek. Újságolvasók «s rádióhallgatók vagyunk. Lehetetlen észre nem vennünk, hogy az előbb említettek ellenkezője mind gyakrabban és gyakrabban fordul elő, s ebben mi magyarok is szerepelünk. A nagyhatalmak állítanak fel számunkra erkölcsi szabályokat, nem kímélvén természetesen a többi kis népet sem. Ezeknek az erkölcsi oktatásoknak azonban egy nagy hibájuk van: olyan törvényeket hoznak, amelyeknek vagy megfelelnek az illető népek, vagy nem és így kerülnek az első csoportba a »jók«, a másodikba a »rosszak«. De vájjon ezeknek a számbeli fölényben levő népeknek a tanítása és kritikája erkölcsi-e? Nem fordul-e elő az, hogy a maguk érdekeit teszik meg az erkölcsös cselekedetek zsinórmértékéül és ehhez szabva a kis államok magatartását, némi morális színt adnak hírverésüknek és cselekedeteiknek? Más szóval: nem azok kerülnek-e a kis népek közül a jók csoportjába, akik az ö hatalm< érdekeiket támogatják és az ellenállók a rosszak seregébe? Csak egy-két gondolatot vetünk fel, amelyből világosan kitűnik, hogy más népe k erkölcsi magatartását méltányoló, vagy elítélő nyilatkozatok és cselekedetek hatalmi érdekek árnyékában születnek meg. Itt van a lengyelek helyzete. A lengyeleket a nagyhatalmak egy bizonyos csoportjánál a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, minden »jó pontot« megkaptak, amivel csak a küzdő felet meg lehet jutalmazni. Azonban a nagyon kedvező erkölcsi ítélet és támogatás a gyakorlati megvalósítás síkján következmény nélkül maradt. A lengyel politikai köröknek azt kellett tapasztalniok, hogy miután a nyugati szövetségesek részéről a legnagyobb elismerésben és dicséretben volt részük, a döntő órában magukra maradtak és a Szovjet egyetlen .tiltakozó szavára az ünnepeltekből szegény rokonok lettek, akik tovább húzták ki látogatásukidejét, mint az kívánatos lett volna. Az 1940-es orosz követeléseket és békefeltételeket a finnek szempontjából igazságtalannak, embertelennek, stb. bélyegezte a »művelt Nyugat« is és ma általános elképedésre »elfogadhatónak« nyilvánította a nyugati szövetségesek sajtója ugyanazokal a fegyverszüneti feltételeket. Magatartását illetőleg a magyarnak is bőven kijut az erkölcsi oktatásból a háborús híradások és hírverések műsorában. Mi a mi teendőnk, amikor végül is alkalmazval jóformán mindenről, amit e szócsoport kifejez: alkotmányos szabadság. £s itt szól bele a szív logikája, és itt nyúl bele a történelembe az a titokzatos erő, mely fönntartotta és fönntartja Svájcot, a balkáni kis államokat, Belgiumot, Hollandiát, Írországot és a hosszú sor élén az ezeréves Magyarországot. Ezeknek az országoknak mindegyiknek megvan a maga szabadságharcainak legendás hőskora, az egyiké rövidebb, a másiké hosszabb ideig tartott, s van, amelyiknél a hőskor most is"folyik ... Magyarország történetének nagyobb ré-szét szintén ez a létéért való küzdelem foglalja le: a tatárjárás, a török hódoltság és a »Gesamtmonarchie«-ba való beleolvasztás, melyet I. Lipót kezdett, Mária Terézia símán, II. József erőszakkal folytatott és Metternich akart betetőzni. Itt is a logikai látszat küzdött a történelmi tényekkel: a magyar nem akart beolvadni! Ezért kiáltja Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart! Ezért jajdul föl Rákóczi: Recrudescunt, fölújulnak a jeles magyar nép sebei! ... És ezért szállt ég felé a márciusi ifjak ajkáról a Talpra magyar, a mi szabadságunknak örökszép dala, melyet éppúgy nem felejthetünk, mint ahogy nem felejtjük március 15-ét, nem felejtjük az alkotmányos szabadságért való hősi küzdelmeinket. Né is felejtsük! Necsak visszanézzünk, előre is tekintsünk, hiszen ki tudja, hogy a logikai látszat mikor izen újra hadat mindannak, ami nekünk drága, akár az élet, mert magyar és keresztény, mint ezeréves múltunk. Kis népek szívesebben tekintenek a múltba a nagyoknál, mert az ő történelmük valósága erősebb alapja jövőjüknél, mint az a bizonyos észszerű logika. Mi azt mondjuk: ez így volt, tehát mindig így kell lennie! A nagyobb népek — ki tudja, melyik mikor lesz ellenségünk? — azt mondják: ennek így kell ezután lennie, akárhogy volt is eddig. És ennek a már magában harcot jelentő ellentétnek választófalán ott leng a történelmi trikolór, mint elpusztíthatatlan, vagy legalább is, mint főnixként újra föltámadó március 15-i valóság. Bármit mér is ránk az Isten keze, de rabok többé nem leszünk! Dr. Magyarász Ferenc O. Cist. *RA 30 FILLÉR