Pápa és Vidéke, 41. évfolyam 1-48. sz. (1944)

1944-03-12 / 11. szám

fÁPA ÉS YIDÉm 2 1944. március 12, vasárnap kodnunk kel! a nagyhatalmak teremtette Helyzetékhez? A tényekből olyan tanulságot vonhatunk le, amely további cselekvésein­ket döntően meghatározza. Ez a nagy igó/ság pedig a görög Fiaton tétele, hogy emberi közösség, állam, erkölcsi eszmék nélkül nem alakulhat meg és nem állhat fenn. Ha közben államérdekből háttérbe is szorulnak az erkölcsi szempontok, azok végső elemzésben meg nem kerülhetők. De tartósan csak azok az erkölcsi eszmék itat­nak és érvényesülnek, amelyek valamely nemzet saját értékei. Fzek az eszmék pe­dig az "-adottságok, a kedvező és kedvezőt­len hatások okos mérlegeléséből, a sajátos népi Öntudatból fakadnak és egyéni vonást adnak a nemzetnek. Nekünk magyaroknak pedig ilyen saját irányító és fenntartó er­kölcsi eszméink vannak, amit a legjobban az igazol, hogy a külföld előtt meg-nem­értett nép vagyunk. Amikor erről panaszko­dunk, tulajdonképpen sajátos, magyar egyé­niségünkkel dicsekedünk! Ehhez kell iga­zíodnr és akkor kezünkben vau fennmara­dást/lik záloga! . A kételkedőknek és eltévelyedettekuek pedig Apponyi Albert szavait idézzük: En­gedjék meg, uraim, hogy azt tanácsoljam: ne veszélyeztessék örökségünknek legjobb részét, az erkölcsi fölényt az erőszak fegy­verének alkalmazásával! — yv WWW ! '. Wl^ WMVWlVV VWWWW W Szigorúan ellenőrzik az anyaggazdálkodást Az Ipari Anyaghivatal sűrűn megej­tett vizsgálatai alapján ócskavas- és fém­készletek nem előírásszerű felhasználása, illetve e készletek bejelentésének elmulasz­tása miatt súlyos büntetéseket róttak ki. A háborús, ^anyaggazdálkodás megkívánja, Ij^gy. JlJfj^J^sek. által kiadott rendelke­zések legpontosabban betartassanak. Fűnek érdekében az Ipari Anyaghivatal sűrűn vég­zi most az"ellenőrzéseket és erélyes vizsgá­latokkal tisztázza, hogy az érdekeltek eleget téttek-e kötelezettségüknek. E kötelezettség az ócskavas- és fémkészletek felhasználásá­val, továbbá ezeknek a rendeleti utasítá­soknak megfelelő bejelentésével kapcsolatos. Válasz Dr. Kopek Imre „Nagyon ízléstelen volt,, címen megjelent nyílt levelére. A Pápa és Vidéke március 5-i számá­ban »Nagvon ízléstelen volt« című nvilt le­velére válaszolva, első sorban is »megrová­sát« visszautasítom annál is inkább, mivel az, amit Ön »apacstanyának« minősített, az egy pompásan kivitelezett cári orosz tiszti kaszinó díszterme, a »félmeztelen bacc­hánsnő* viszont orosz nemzeti viseletbe öltözött és egyáltalán nem ölelkező táncos­nő volt, a jelenet pedig, amint azt a felira­tok' félreérthetetlenül jelezték, részét képez­te. Victor Sardou világsikerű művészi szép drámájának, Fedorának. Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a mozgószínház közönsége minden műsorban a főfilmen kívül jogosan igényt tart űgv a következő film előzetes bemuta­tójára, mint az esedékes híradóra, ami az előzetest ez esetben is követte. Pápa, 1944. március 6. Karczag Endre mozgószínház igazgató. Megbizhatő, jó bizonyítványokkal rendelkező leányt keresek csendes háztartás vezetésére, főzéshez s az összes házi teendők elvégzéséhez. Cím megtudható a Pápa és Vidéke kiadóhivatalában (Korvin-u. 3. sz. d. e. 9—12-ig.)­Jellachkh betörésének hatása Pápán 1848. szept. 14-én Jellachics József horvát bán átlépte a Drávát. Pápán a be­törés hírére különböző hírek terjedtek el. Beszéltek kirabolt uraságokról, felperzselt falvakról, karóba húzott és kivégzett em­berekről. Különösen felingerelték a kíván­csiságot a vörös köpenyes »serezsánok<< és ezeknek ellenállhatatlan rablóvágya. Jellachics Székesfehérvár környékén csúfos vereséget szenvedett. Pápán Hunkár Antal főispán, kormánybiztos a Griff ven­déglő sarkánál hordóra állva ismertette a pápaiakkal a várható eseményeket. A sok rémhírtől felkavart város nyugalmát a be­széd ínég jobban felizgatta. A főispán ugyanis intette a pápaiakat, hogy holmiju­kat ássák el, vagy biztos helyre rejtsék el. Figyelmeztette a nőket, hogy az esetleg erre felé vonuló ellenség elől biztos helyre távozzanak. Ezekben a napokban városunkból meg­indult a népáradat. Sokan vidékre távoz­tak. Legtöbben azonban a Bakonyban ke­restek biztos menedéket. , Rövidesen azonban megérkezett a hír, hogy az országot elhagyó Jellachics nem Pápa felé, liauem Qvőr irányába vonul. Volt örömrivalgás és harci készség! A megváltozott hangulatban érdekes esemény történt. Győr környékén elfogott horváto­kat hoztak az ugodi kocsisok Pápára. Alig lehetett a felizgatott kedélyeket megnyug­tatni, hogy a három fogoly horvátot le ne mészárolják. Még nagyobb volt az izgalom, amikor városunkon keresztül több horvát foglyot szállítottak Komáromba. A kíván­csi lakosság valósággal elözönlötte az út­vonalakat. Mindenki látni akarta a horvát foglyokat. Jellachicsfmég Győrben mulatott, ami­kor október 4-én a pápai nemzetőrség pa­rancsot kapott, hogy Győr felé induljon. Nehéz volt az elindulás, mert előző héten Jánosháza és Celldömölk felé hiábavaló, fárasztó kivonuláson vett részt. A pápai i,iemzejőrség október 5-én ér­kezett meg Győrbe. Jellachics ekkor már Aloson és Óvár közötl táborozott. Győrben zeneszóval és nagy ünnepséggel fogadták a > fel szabad ító« pápaiakat. A magyar se­reg többi csapata csak október 6-án érke­zett Győrbe. Két napig tartó mulatozással és ünnepségekkel tették felejthetetlenné Győr felszabadulását. Győrből október 8-án indult el a ma­gyar sereg. A pápai nemzetőrök a sereg jobbszárnyát alkották. Aznap Hecsérnél, a Kisduna mellett vertek tábort. Megemlítés­re méltó hangulatos eset történt a pápaiak­kal. A nemzetőrök nem ismerve a tábori élet csínjait, vasfazekaikat két cöveken füg­gő fadorongra akasztották. A nagy tűzben azonban a fadorong elégett és a jó gulyás­hús a tűzbe esett. A szakácsok azonban megoldották a helyzetet. A húst gyorsan összeszedték és újra elkészítették a gulyást. Itt tanultak meg azután katlant csinálni földből. Nem is fordult elő több ilyen han­gulatos konyhai ese't! Október 9-én óvárott, a következő nap pedig Miklósfalván vertek tábort. A rendkívüli hideg miatt itt két napot töltöt­tek. 14-én hat ágyú és a 7. honvédzászló­alj kíséretében a pápai nemzetőr zászlóalj Sopron felé indult Teodorovics csapatának üldözésére. Sopronban harmadfél napot töl­töttek. Október 18-án érkeztek vissza Pápára. Zene és lövöldözések között fogadták a ha­zatérő nemzetőröket. Pápán és vidékén köz­ben érdekes események játszódtak le. A tá­vol levő honvédek miatt állandóan kósza hírek keringtek. Néhány hazabocsátott nem­zetőr a szerecseni korcsmában szórakozott. A nép azt hitte, hogy horvátok érkeztek a faluba. Pápa valóságos harci lázban égett. Félreverték a harangokat, peregtek a do­bok és szóltak a fegyverek. Az egész nép, férfiak, asszonyok és gyermekek felkereked­tek, hogy harci babérokat arassanak. Ami­kor kitudódott a szerecseni korcsma titka, sokan bosszúsan, sokan pedig hangulato­san tértek vissza Pápára. A nemzetőrök hazaérkezése után meg­indult az újoncozás. Földmívesek örömmel elhagyták az ekét, diákok az iskolát, taná­rok a katedrát, mesteremberek a műhelyt és a papokkal együtt mentek a haza hívó szavára. Körmendy János és Kasenczky Já­nos voltak a példát mutatók. E napokban Bakonyaljának aranyifjúsága Pápán volt és elindult a küzdelem útján, vérét ontva a magyar szabadságért. Molnár István. IRODALOM Hratás Szentmihálylné Szabá Mária regénye A Visontai család harmadik nemzedé­kének történetét írta meg Szentmihályiné Szabó Mária nagy családregényének har­madik részében. Eljutottunk a kiegyezés korába, a Visontai fiúk történetének hátte­rében ott látjuk az egész ország életét. Nemcsak a regény hőseire gondolt az írónő, amikor a »Magvetők«, az »£rik a vetés« harmadik részét »Aratás«-nak nevezte. Ara­tott az egész magyarság, hiszen annyi év­század folytonos küzdelmei, csapásai után végre- elérkezett a békés munka, a nagy­szerű fejlődési lehetőségnek, sajnos, csak az első világháborúig tartó korszaka. Az >:Aratás« alakjai már jóbarátaink, hiszen két nemzedéken keresztül kísértük őket küzdelmes életük minden fontos állo­másán. A Visontai család élete az Alföld magyarságának élete, de a család egy része átszármazott Erdélybe, megfordult "a Sze­pességben, úgy, hogy ez a nagyszabású re­gény mondhatjuk az egész magyar élet hű­séges tükre. Szentmihályiné Szabó Mária a legna­gyobb művészettel, a tiszta irodalom nemes es/közei-vel tárja elénk regénye hősének, családjának, a magyarságnak életét. Nem­csak egy szép, áldozatos életnek regénye ez a könyv, hanem egy darab magyar élet, egy darab magyar történelem, ami ott ját­szódik le Vásárhely, Debrecen, Köröstarcsa között, a múlt század békés, boldog korsza­kában. Szép kiállításban az Üj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadásában jelent meg. Racine: Berenice Jean Racine a tjrancia irodalom fény­korának, a XVII. századnak legnagyobb tragikus költője volt. Nevét mindmáig Sha­kespeare-é mellett emlegetik. Művészete el­lentétes pólusa a Shakespeare-ének, de nem kisebb nála. Az angol költő nyelvének, képzeletének, mesegazdagságának pontosan ellenkezője a Racine klasszikus tartózkodá­sa, ragaszkodása az antik világ mese-anya­gához, a szabályos, szigorúan kötött for­mákhoz, a nyelv egyszerű nemességéhez. Tragédia alakjába öntött szerelmi köl­teményei közt páratlanul áll finomságával és elégikus bájával a Berenice. Racine jog­gal volt büszke arra, hogy egész meséjét egy római történetíró egyetlen mondatára alapította. A darabban csakugyan nem tör­ténik egyéb, mint hogy két szerelmes —­Titus római császár és Berenice királynő szíve ellenére elválik egymástól, mert a római törvény nem engedi, hogy egymáséi legyenek. A kesergő szerelemnek ezt a halhatat­lan énekét Benedek Marcell fordította az eredetihez híven ragaszkodó párrímes ver­sekben, alkalmazkodva a francia klassziku­sok válogatott szókincséhez. A könyv a mai időkben meglepően tö­kéletes bibliofil-kiadásban jelent meg, Sza­lay Eajos gyönyörű, stílusos illusztrációi­val, amelyeknek finom vonalai és zárt kom­pozíciói hozzáilleszkednek Racine klasszikus művészetéhez. Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadásában jelent meg. • • Totális háború van! A katona fegyverével, a polgár bajtársi szolgálattal küzd I meg Örök a magyar Kállav Miklós miniszterelnök iiiva­talbalépésének második évfordulóján, március 10-én nyolcvanoldalas füzet hagyta el a sajtót. Idézeteket tartalmaz iá miniszterelnök beszédeiből újságcikkei­ből. Két év alatt különböző alkalmakkal, különböző helyeken, különböző összetéte­lű hallgatóság előtt történt megnyilatko­• zások egy-egy mondatát olvassuk ebből a füzetből. A vezérlő gondolat mégis mindig változatlanul ugyanaz. Pedig a legutóbbi két esztendő alatt nagyot for­dult az idő kereke, megváltozott az egész világpolitika helyzete. Kállay Miklós azonban változatlanul, következetesen ugyanazokat az igazságokat hirdeti, ugyanazt a nemzeti ideált szóigálja. Hirdeti a miniszterelnök, hogy békét jelent a magyar orientáció. Békét és meg­értést dunavölgyi szomszédainkkal, hogy a Kárpátok medencéjének minden népe megtalálja nyugalmát, megélhetését és békés fejlődését. Soha meg nem szűnik hangsúlyozni a nemzeti egységet, a kü­lönböző néprétegek közötti teljes össz­hangot, mert - így mond ja »meggyő­ződéssel hiszem, hogy minden magyar munkást kivétel nélkül a munkásság nemzeti táborába lehet hozni és tömörí­teni. Nem tudom elhinni, hogy a magyar munkásság más legyen gondolkozásában, mint én vagyok, hogy gyermekének ne ugyanazon jövőt akarja, mint én az én gyermekem nek«. Afcgmondja bátran, hogy »a szabad, független Magyarország tölti csak oe hi­vatását és függetlenségének elvesztése Európa vesztesége is«. Mégmondja azt is, hogy mi a döntő tényezője Európában való részvételünknek: »Az, hogy soha mások nem voltunk és mások lenni nem is akarunk, mint magyarok«. A legfőbb parancs az, olvas­suk az idézetek között, hogy hűek ma­radjunk önmagunkhoz, magyarságunk­hoz, törhetetlen keresztény hitünkhöz. Csak önmagunkhoz hűen lehetünk hűek mások iránt, csak magyarul lehetünk • hűek. Majd azt mondja a rádióban, hogy mi a magunk életét akarjuk és fogjuk élni: " meg nem alázkodni senkinek és meg nem alázni senkit. Ki ne tudná ezekben a mozaiksze­rűen összerakott mondatokban a gondo­latoknak legteljesebb és leggondosabban összekovácsolt láncolatát észlelni? Min­denkinek meg kell értenie, hogy Kállay Miklós az örök nemzetet szolgálja. A jö­vőt, mert az ezeréves mult nem elég, az emberek ma jövőben gondolkoznak. Be kell tehát bizonyítani, hogy reánk poli­tikailag, katonailag, kulturális és gazda­sági szempontból a jövőben is szüksége van Európának. ; Ezek Kállay Miklós magyar politi­kájának vezérlő gondolatai, az ebben rej­lő igazság erejét kell ma minden magyar­nak belső egységgel, vállvetett munkával acélozni. Ezt a nemzetet két esztendő óta vezeti Kállay Miklós és hogy helyes úton vezeti, azt vakmerőség volna tagadni a legelfogultabb szélsőséges politikának is. Vezet és egységet kíván tőlünk. A nem­zeti közvéleménynek visszhangot kell ad­nia, mert mindenkinek meggyőződéssel kell hinnie, hogy ma a nemzet vezetése és a nemzet akarta egy és ugyanazon nagy ideálok jegyében nyilvánul meg. A vezetők megteszik kötelességüket, egye­nes úton haladnak, változatlan hitvallást hirdetnek. A közvélemény kötelessége, hogy egységes táborba tömörülve köves­se őket. Mert az az egyenes út, amelyen ők vezetnek, az egyetlen helyes és igar magyar út. Ezen érkezhetünk el abba a jobb jövendőbe, amelyért mindnyájunk­nak dolgozni kell, amelyért semmiféle íl­dozathozatal nem sok. Mert csak ennek az egyenes útnak a végén mondhatjuk el büszkén és boldogan, hogy örök a írui­gyar! Önről Is készítek modern ferazereléssel ét szikmrl munkával élethű fényképet... KOVÁCS IMRE vlisgazott fányktpésimastcr FOTO-OPriKA IX1T., Pápán, Kossuth Lajos-u. 22/a. szám alatt az udvar­ban. Saját érdekében figyeljen a címre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom