Pápa és Vidéke, 40. évfolyam 1-52. sz. (1943)

1943-06-06 / 23. szám

40. évfolyam, 23. szám. Pápa, 1943 június 6., vasárnap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egy évre 10— P, negyedévre 2-50 P. smKSttÄSuiMimEaäjMMS^ KERESZTÉNY POLIJiJSgS H ET HOP. Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf Szerkesztőség: Horlhy Miklósfő-u. 12. Telefon: 12-72. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Gyökértelenek elszakadtak es Káliay Miklós miniszterelnök mutt szlombali beszédében, melyet méltán ne­vezhetünk világszenzációnak, éles, de nagyon igaz és igazságos szavakban ifcél te dl azokat a gyászmagyarokat, akiik egy örökké szégyenletes és megbélyeg­zett közéleti szereplés után átpártolva ellenségeinknek táborába, most elárkle­zíettnek látják az időt arra, hogy vakon­dok-munkájukat újrakezdjék és az amúgy is sok sebből vérző és létéért küzdő magyar nemzetnek gáncsot ves­senek. A magyar miniszterelnök szavának mindig súlya volt és van s meghallják azt nemcsak a magyar haza határaim be­lül, nemcsak szövetségeseink határai közt. hanem szerte az egész világon az ellenséges népek és nemzetek vezető elemei is kénytelenek még a csaták za­jában is fölfigyelni reája. S aligha téve­dünk, ha azi állitjuk, hogy ezt a széles medrű terjedést és annak visszhangját maga a miniszterelnök is akarta, éppen annak a nagy felel'ősséjgnieki Ifudlatában, melyet beszéde «folyamán ismételten hangoztatott. Magyar Coriolánusok... Nem a shakespearei tragikum 1 hő­sére gondol t a szónok, nem a tragikum meghatározása szerinti »bukásában is tiszteletreméltó hős« alakja lebegett szeme előtt, hanem azé a férfiúé, akit a túlhevitelt becsvágy, a sértett hiúság, a túltengő egyéniség, szóval a személyes erkölcsi hibák besodortak a legnagyobb vétekbe: a hazaárulásba.Tehát ami; még a Irag'ikuinwn innen van: a hazaárulás Kain-bélyege a punctum comparationis a miniszterelnök hasonlatában. De éppen itt van egy pont, amely az embert gondolkodóba ejti. Vájjon Káliay Miklós csak: a mait CoriDláiii'jsaira góndkli-'e, a jelenére nemi? Avagy ma, a mának világában, a mostani nehéz időkben, amikor egy má­sik shakespearei tragikum szerbit a lét és nemlét kérdése forog kockán, talán nincsenek olyanok, akiknek lelkiismere­tével megfér, hogy személyes ambíció­juknak, vagy bosszújuknak kénköves, tü­zics csóváját belevessék a törvényhozás­nak épületébe akkor, imikor legnagyobb szükég volna az összefogásra? Ma nin­csenek talán Coriolánjusok', kik a társa­dalmi- és közélelnek békéjét az ámok­futók megszállottságával és,vak dühével bontják meg akkor, iniltor csak a legna­gyobb íéleknyugodalom képes a lelki egyensúlyt megőrizni? Ma nincsenek olyan politikai outsiderek, kik a saját egyéni céljaik érdekében képesek meg az ellenséggel is szövetségre lépni és ha kell, annak élién hazájuk ellen vonulni? Ezek a Coriolánusok léteznek, ezek a Coriolánusok köztünk járnak-keinek, ezek elten éppúgy kell védekeznünk, mint a fronton az ellenség ellen. Elle­nük annál szükségesebb a védelem,mert egyikük-másikuk épp azt a fegyvert akarja kicsavarni kezünkből, amellyel egyedül védekezhetünk: a partamentiz­rnust, a népképviseletet, az alkotmányt. Jó ezt nekünk tudnunk ,és észben tartanunk arra az időre, ha majd a ma­gyar nemzet újra iél ezzel az ősi, ás ter­mészetes, nemzetiönntartó jogával, mely nem lehet játékszer nagy gyermekek fe­lelőtlen kezében. A napokban egy svájci újság május 5-i száma került a kezembe. A vezér­cikke »Gyökértelenek és elszakadtak« cimmel éles szavakkal ítéli el azoknak a külföldön élő svájciaknak mozgalmát, akik a svájci népnek, miint különálló nemzetnek létjogosultságát tagadják, s követelik, hogy a svájci szövelségtanács fossza meg" őket polgárjoguktól, mert el­árulják saját nemzetüket. Nos, Káliay Miklós beszédében megtaláljuk a választ azoknak áskálódására is, akik az u. 11. kis nemzetek önállóságának létjogosult­ságát tagadják. Kívánatos volna, ha a magyar közvélemény is magáévá tenné a Baseler Nachrichten fölfogását és in­dítványát és követelné annak végrehaj­tását. Talán akkor végre helyr eáll ana minálunk is az az egyetértés, melyre soha máskor nem volt nagyobb szüksé­günk. Dr. Magyarász Ferenc 0. Gist. Antal István városunkban ' 1 » — Nagyszabású beszámolót adott a kül- és belpolitikai helyzetről — Antal István dr. nemzétvédieí mi­propaganda miniszter, orsz. gyűlési kép­viselőnk vasárnap'városunkba érkezett. D. ie. 10 órától panasznapot tartott, majd 11 órakor.a Mép kerületi nagyvánaszt­mánya előtt részletesen beszámolt or­szágunk küJ- és belpolitikai helyzetéről. A városháza nagy termét, zsúfolásig meg­töltötték a választmány tagjai, akik lel­kes éljenzéssel köszöntötték a terembe megérkező minisztert. Környezetében láttuk a Mép kerületi és városi tisztség viselőit, Ágh János dr. miniszteri osz­tályfőnököt, dk. Mesterházy Ferenc fő­ispánt, Hoss József dr. pápai prelátus, orsz. gyűl. képviselőt, Hamuth János polgármestert, dr. Szentimrey Sándor főszolgabírót, vitéz Karcsay Béla ny. ez­redest, a Mép városi szervezetének elnö­két, Szűcs Dezső kollégiumi tanárt, a Mép kerületének elnökét, dr. Lányt Já­nos min. titkárt. A gyűlést' a magyar Hiszekegy el­mondásával nyitották meg, .Először I!a­'ntiuth Jánas polgármester a város kö­zönségének nevében köszöntötte a mi­nisztert. örömmel emlékezett,meg a mi­niszter súlyos betegségének szerencsés kimeneteléről, majd őszinte örvendező szivve] köszöntötte a minisztert . abból az alkalomból, hogy iKormányzó Urunk Őfőméltósága a haza érdekében kifej­tett nagyfontosságú munkájáért m. kir. titkos tanácsossá nevezte ki. Utána dr. Szcnllimrcy -Sáiüdöfr fjöh szoigabiró a pápai járás nevében kö­szöntötte a minisztert és a jó Isten ál­dását, sok-sok kegyelmét kérte további munkájára. Szűcs Dezső hasonló értelemben üdvözölte a minisztert, jellemezte az ő munkakörének rendkívüli fontosságát, majd az ünnep, a hősök ünnepének je­lentőségéről szólott, hangsúlyozván az áldozat lényegét, fontosságát és szüksé­gességét. Ezután Antal István nemzetvédel­mi-propaganda miniszter emelkedett szólásra. Megköszönte az üdvözléseket majd másfél órás beszédben részletesen feltárta az ország összes időszerű leül­és belpolitikai kérdését. A II. magyar honvédhadsereg Don­menti harcairól szólt elsőnek és rámu­tatott arra, hogy e hadsereg küzdelmei iés hősiessége mindig egyijk fényes lapja marad a magyar hadtörténelemnek. E hadsereg áldozatos harcainak nagy ré­sze volt abban, hogy a keleti front a téli szovjet offenzíva során helytállóit s a vörös bolsevista tömegek nem tudták elárasztani Európát. A háború mlég nem fejeződött be — folytatta szavait a mi­niszter — s az elkövetkező időben talán még a mostaninál is nehezebb megpró­báltatások várnak ránk. Ezekre fel kell készülnie az országnak: a vezetőknek 1 és a vezetetteknek egyaránt. Minden igyekezetünket a nemzet katonai, gazda­sági iés erkölcsi téijesitőképességének fo­kozására keli fordiijtani és áttörhetelle­nül ki, keit építeni azt a belső lelkifron­bot ils, amelynek szilárdsága és ellenálló­ereje ugyancsak fontos tényezője a nem­zet sikeres küzdelmeinek. Ezután a miniszter különböző belső politikai kérdéseket fejtegetett és ennek során tüzetesen feltárta a képviselőház elnapolásának okait. A kormány — mondotta ennek kapcsán — nem néz­hette tétlenül azt, hogy a parlamentben vessenek fel olyan problémákat, ame­lyeknek sZéiltében-hosszában a nyilvá­nosság előtt való tárgyalása ártott volna az ország érdekeinek. A külpolitika ügyei rendkívül -érzékeny és kényes problémái a nemzetnek. Azok mikénti vezetése tekintetében a kormány nem -engedheti át semmiféle más politikai té­nyezőnek a vezetést s mivel az eiv ér­vényre jutását az elmúlt parlamenti ülésszak során tapasztaltak nem erősí­tették meg, kénytelen volt a kormányzat az elnapolás alkotmányos eszközéhez folyamodni. Meg vagyok győződve — mondotta ennek kapcsán még a minisz­ter, —, hogy az összes parlamenli té­nyezők tudatában a nemzet sorsáért való felelősségüknek, rövidesen ismét lehetővé teszik azt, hogy a képviselőház a komoly alkotó munkára újból össze­üljön és teljesítse kötelességét a nemzet­tel szemben. Meri nagyon sok a tenni­való mind gazdasági, mind szociális, mind pedig közellátási téren s különö­sen az időszerű szociális kérdések, — Így a mezőgazdasági, társadalmi biztosi­HAZÁÉRT SZAKÁCS GÁBOR honvéd 1943. február 8-án hősi halált halt. * * * Hőseinknek drága vére új, boldogabb jövönknek termé­kenyítő harmata. tás kérdésének megoldása nem tűr ha­lasztást. Ezután a kormánynak a gazdásági egyensúly fenntartása érdekében kifej­tett tevékenységét ismertette tüzetesen a miniszter. Beszélt a kormánynak az' ár, ü köztisztviselői fizetésele és a bérkérdé­sek 1 összefogó rendezése tekintetében ter­vezett intézkedéseiről s -hangsúlyozta azt, Jbogy e problémák vonalán olyan megoldás készül, amely bizonyára ki­fogja elégíteni az összes érdekeltekét s emellett a közérdeket is. Beszéde végén a hit, a bizalom és a lelkierő szükségességére mutatott reá és hangsúlyozta azt, hogy bár káíség­íklivül nehéz' az ország helyzete, de ia nemzet vezetőiben szilárdan él az az elhatározás, hogy e nehéz helyzetben keresztülvezetve az országot, olykép jut­tatják el a béke kívánatos állapotaihoz, hogy a múlténál -és a mainál boldogabb, megelégedettebb s biztosabb életet éljen a magyar. Leventéink ünnepe hűsölt n@8p]áin Hősök vasárnapján városunk zászló-diszbe -öltözött. Ünnepelt az egésjZ város, de külön ünnepe voll ez a leven­téknek', akik az egész napot a hősök 1 iránti szeretetből és megbecsülésből kü­lönös ünnepi hangulatban -és niemes ver­senyben töltötték el. D. e. 9 órakor ünnepélyes istentisi­teleteken vettek részt, majd 10 órakor a Levente-fúvószenekar pattogó indulóira városunk' fiú- és ieányleventéi felvonul­tak a Széchenyi-térre, ahol az újonc­próbát elnyert leventék letették az ün­nepélyes fogadalmat. Az ünnepi beszé­det Kertészi László bencés gimnáziumi maturandus, ifj. vez. parancsnok mon­dotta. Beszédében a hősök szellemét idézte és állította a leventék elé, majd a levente-mozgalom céljáról, nemzelneve­lő nagy fontosságáról szólott. Ulána Szabó Károly főhadnagy, körzeti- le­venteparancsnok ünnepi szavakkal fel­szólította az újoncokat a fogadalomté­telre. Elmondották a levente-törvénye^ ÁBA 20 FS8.LÉB V

Next

/
Oldalképek
Tartalom