Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-01-18 / 3. szám

Imre kollégiumi igazgató. 1918-ban veszprémi kanonok és irodaigazgató lett. 1919-ben, a komimunizmus alatt váci püspökké nevezte Ki a Szentszék, ö volt az első püspök, a.ti főkegyúri ajánlás nélkül lett püspök. A veszprémi székesegyházban szentelték püspökké. A Szent István Akadémia, a 'Kivándorlási Tanács, a Kat. Vallás- és,Tanulmányi Alapok Felügyelőbizottságának, számos kulturális és hitbuzgalmi egyesületnek volt tagja, illetve elnöke. A,Magy. Érd. keités a nagyker.-nek, valamint sok más kitüntetésnek tulajdonosa volt. Elévülhetetlen érdeme a váci Papnevelő Intézet újjáépítése, majd kibővítése. Számos plébániát létesített, újjászervezte az Alföld pasztorációs életét. A chikágói eucharisztikus világkongresszuson résztvett és ezzel aiz útjával kapcsolatosan felkereste az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarokat. Irodalmi munkásságot is végzett. Főbb munkái: »A kölcsönös igazságszolgáltatás a katolikus erkölcstanban«, ?A bérmálás kegyelme«, »A lelki- j ismeret«. Számos erkölcstani kérdésekkel foglalkozó cikke és értekezése jelent meg' különböző folyóiratokban és újságokban. Nyilt-levél Dr. BUDAY FERENC kir. járásbirósági titkár úrhoz Kedves Barátom! Katona István és Ötvös Dániel után mosjti már Te is elmentél Pápáról. Egy igaz emberrel és egy jó baráttal megint kevesebbek lettünk. Sokan fogják hiányolni távollétedet, de talán senkinek annyira nem hiányzol majd, mint nekünk, akik munkatársadd, eszméidnek, gondolataidnak, terveidnek és csendes, szívós harcodnak voltunk szemtanúi, pártfogói és hűséges katonái. Mindig kiegyensúlyozott egyéniségedet, mosolygós arcodat nem látjuk többé szerkesztőségünkben, halk szavaid nem hultámzanak végig abban a kis szobában, ahová mindig olyan, szívesen jöttél. Vihar volt vagy napsütés, remény vagy kétség vonult át telkünkön e világ és város vajúdó sorsa miatt, Te mindig pontosan megjelentél a szerkesztőségben, hogy lapuinkban tájékoztass mindenkit mindarról, amit szabadj volt megírni vagy fontosnak tartottál megírni. Szerkesztői asztalod árván marad kis ideig, amíg körünkből való utódod át nem veszi az irányítást, akinek éppen úgy fogunk engedelmeskedni, mint Neked, akinek minden eszméje annyit jelent .számunkra, mintha az sajátunk volna. t Mert mik voltak azok az eszmék, amelyért Te oly önzetlenül és békésen küzdöttél? Bölcsödet ez a város ringatta. Ezt a várost szeretted szíved minden

1 szeretetével. Életet és nem sorsot jelentett számodra. Tudom, hogy sorsod bármerre vezet, minden vágyad ideköt, itt érzed kiteljesedni az étet igazi érteiméti: Hányszor hajoltál álmatlan éjszakákon át az előtted fekvő papír fölé, melyre egymásután róttad a sorokat, mellyel lelkiismeretet ébresztgettél mindenkiben, vezetőkben és vezetettekben, hogy tegyünk valamit e városért. Sokszor elitápráztattál bennünket is terveid szédületes szárnyalásával, hogy utána összeroppanjunk az áldozat súlya alatt. Amikor azt láttad, hogy lehetetlennek vélik terveid keresztülvitelét, akkor a Te utólérhetetten és temyűgö-ő szerénységeddel, biztos ügyismereteiddel, szinte mániákus megszállottságoddal megmagyaráztad, hogy m ért akarsz mindent és nem lehetetten, ainit elgondoltál. Felsorakoztattad Molnár István a város múltjára való adatait, Závory Zoltán művészi elgondolásait, Mezey Kálmán egészségügyi követelményeit és a névtelen szakemberek véleményeit, amelyekről csak mi tudtuk, hogy kiiktöl származnak azok. p Nem is gondoltuk, hogy miért tetted, de utánajártál, hogy más városok miként és hogyan fejlődtek az utóbbi esztendők alatt. Erőt, bíztatást akartál-e meríteni harcodhoz, nem tudjuk, Sokszor méltán bánthatott a megneniértés, puszr tába kiáltó szavad, de hisszük, elj

;ön az id|>, amikor álmaid és terveid valóra válnak. Egyé akartál mindenkit kovácsolni magyarság szempontjából ebben a városiban. Nem nézted, hogy kinek, milyen társadalmi b»osztottsága van, milyen politikai párthoz tartozia, milyen egyesület tagja, melyik vallás vagy felekezet híve. Egyet akartál az egész vonaton: a Keresztény magyarokat összefogni. Olyan kevesen vagyunk magyarok, hangoztattad, hogy itt agyülölségnek nem tehet tápot adni. Nem a szétválasztó vonalat, de az összekötő kapcsot Kerested. A keresztény Magyarországért harcoltál. Azt akartad, hogy necsak név legyen ez, hanem valóság. A keresztény eszme térhódítását kívántad. Segíteni a szenvedőm joib'bátenni a jót\ szeretettel, de szemet nem hunyva a,hiba fölöftt, javítani a vétkezőt. Még ha a mii táborunkból való volt is. Ezért jártad végig a nyomortannyákat, ezért írtál a fizetések javítása ügyében, ezért pellengérezted ki a kízsákmányollókat, ezért írattál a keresztény kereskedők és iparosolt érdekében. Szellemi téren is a keresztény magyarság térhódítását akartad. Mindenre és mindenkire kiterjedt figyelmed. Nyitva állott lapod mindenki előtt, akik ezért akartaik dolgoznii. És milyen végzetes tragédiája van sokszor az életnek! Ezeken a pontokon kaptad a legtöbb sebet. Szélsőségesnek, majdnem uszítónak, nem magyarnak, antiszemitának, katolikus elveid megtagadójának — melyről alább szólok még — vádlottja voltál a mi táborunk gáncsoskodó! részéről, míg odaát, akik megértették káprázatos gondolataidat, híveiket elvtelennek, hiithagyónak minősítették csak azért, mert a keresztény magyarság útját járták Veled és munkatársaiddal együtt. Igazi katolikus férji voltál. Olyan, aki senkit nem bánt, de portáján ö az úr. Tudtad nagyon jól, hogy jó katolikusnak tenni annyit jelent, mint jó magyarnak is lenni, Hithűséged nem érvényesülést jelentett az előmenetel ranglistáján, de sokkal emelkedettebb lélek, Istenbe bízóbb voltál, semhogy féltél volna attól, hogy emiatt háttérben maradsz. A létek nagy hazavágyakozásának útját jártad és minden tetted sub specie acternitatis nézte az életet. Boldog voltál, ha boldogokat láttál magad körül és szenvedtél a szenvedőkkel. Nálad senki jobban nem valósította meg Dénes Tibornén kívül az actiio catholica igazi programmját. Mert Téged a tettek mezején láttunk mindig. Ezzel meg is mondtam mindent. Kedves Barátom! Talán túl őszintén

1 feltártam előtted, hogy miként gondolkoznaK Rólad!, a távozóról, a Te itt maradt munkatársaid. De csak az igazságot írtam meig. Rólad írtam, deinem a Buday Frioiről, hanem a szerkesztőről. Mi soha nem tömjéneztünk egymásnak, az éned se fontos tehát. De fontos a mrynkád, a tetted. Megírtam, mert meg keltett írnom azért, hogy ne csalódj legszebb álmaidban, hogy ne érezd soha azt: küzdelmed hiábavaló volt. Mert mi, akik itt maradtunk, mocsoktalanul megőrizzük azt a zászlót, melyet te tartottál eddig a foelzedben, azon az úton járunk, amelyet Te kitapostál, azokért 'küzdünk, melyet Te örökségül reánk hagytál. Isten áldjon meg! Szeretettel búcsúzik Tőled volt munkatársaid nevében Pápa, 1942. január 16. barátod: ARA 16 FILLÉR Érdemekben és munkában gazdag ! élet végére pontot tett a halál. Folyó * hó 15-én reggel háromnegyed hétkor J meghalt Hanauer Á. Isván váci megyés- , püspök. i Futótűzként terjedt el a megdöb- ' bentö és mély részvétet keltő hír, hogy ] városunk nagy szülöttje eiköiíözött az élők sorából. Csodálatos élet volt földi élete, mely kiindult Pápáról és befejeződött a váci püspökségen. Nem rakétaszerű egyéniség volt, — bár a kitüntetésekben sem szűkölködött, — de azok közül a dolgozó egyéniségek közül került ki, akiknek a nagy méltóság nem pihenést, hanem fokozottabb munkát jesentett. Soha nem felejtette el, hogy neki péidát kell adni mindazoknak, akik hatalma alá vannak rendelve, mert tudta nagyon jól, hogy a példa a legmeggyőzőbb tanítás, mely a lelkekben maradandó nyomot hagy. Számára a püspöki méltóság, annak j fénye és gazdagsága csak külsőség és eszköz volt, mellyel nagy terveit és munkáit végre tudta hajiani. Egy pillanatra se kötötte leiket a világhoz, hanem belekapcsolódott a kegyelmi életbe, hogy ennek evilágfelettisége szépségében önmaga és általa mások is boldogok legyenek. Mindenkinek mindene akart lenni, j Ezért volt olyan meggyőző és lenyűgöző minden szava. Nem volt a szónokiásnak világhírességei közül való, de mégis lekötötte hallgatóságát, mert mindenki érezte, hogy a lelki éleiben \ártas és páratlanul gazdag egyén szól hozzájuk. Amolyan szentferenci lélek volt, aki e világból csak kevesetakart és azt is csak kevéssé. Ezért tudta nagy szenvedésekkel jaró betegség nyugodt és derűs lélekkel elviselni. A Szent Pál apostol vázolta igazi püspök volt. Egyházmegyéjének és az egész magyar katolikusságnak nagy veszteséget jelent 'halála. Nyugodjék békében! * * * Hanauer Á. István váci megyéspüspök, m. Wir. titkos tanácsos, a Felsőház tagja 1869-ben született Pápán. Középiskolái befejezése után a® insbrucki egyetemen folytatta tanulmányait. Itt avatták a hittudományok doktorává. 1892-ben pappá szentelték. A veszprémi Papnevelő Intézetnek egy évtizednél hosszabb ideig volt kiváló leffkiigazgatója. Innen 1904-ben Budapestre került és a Központi Szeminárium le'Jkiigazgatója lett. 1911-ben Glattfelder Gyula csanódi püspökké szentelése után, mint igazgató utódja lett a Szent Imre kollégiumban. Ekkor kapta meg a pápai kamarás és c. apáti méltóságot. Egyedülálló munkásságot végzett az ifjúság vallásos és Mmzeti érzésének fejlesztésében, mint Szent de bizton állítjuk, hogy jó úton haladtál. Én ás leszámoltam véglegesen .magamban ennek helyességével. Aki legközelebb áll hozzám ez életben az Édesanyám mellett, az Édesapám tette mindenről meggyőzött. Harmadízben vezetii 8000 lakosú községünket. Az ősi magyar földből sarjadzott, annak szerelmese. Mindem munkáját az Űr nevében .kezdi, a pacsirtával együtt dalol a magyar ég alatt. Abból a fajtából való, melyet évezred óta sokszor megnyergeltek egyesek, akiket szerveznek jobbról-balról, alulról-felülröl, de akik mindig megtartották józanságukat és azt az istenadta találékonyságukat, amelyről könyvtárnyit írtak már össze. 1941. októberében, — mondd és írd, — végrehajtotta a lehetetlent: lebontatta föbíróságuink épületét, amelyre sokam úgy tekintettek, mint az elmozdíthatatlanság fellegvárára. És mindezt azért tette, mert különbéit építettek helyette, utcát nyitottak és 60 házhelyet kaptak. Voltak ellenfelek, de a kivitelezésnél elnémultak, mert azt látták, hogy ipariskola és új mozi is lesz a terv keresztülvitele nyomán. Te is így láttál mindent. Mint ahogyan az épületnél megmozdítanak egy alaptéglát, összedőlhet az egész, úgy láttad gondolatban ennek ellenkezőjét is. Csak egyet kell megkezdeni, mindegy, hogy mi az, de magával hozza a fejlődés folyamatát és a kibontakozás útját. Micsoda nagyszerű elgondolásaid voltak.