Pápa és Vidéke, 39. évfolyam 1-52. sz. (1942)

1942-04-12 / 15. szám

m XXXIX. évfolyam, 15. szám Pápa, 1S42. április 12., vasárnap Felelős szerkesztő: Kerényi Olaf POLITIKAI HETILAP. &§rGiíLí9f!K MINDEN YASfiRNAP Rémhír Csúszik és mászik. Tapad és ragad. Nyúlik és hullik. Egyszóval mindenütt ott van. Légypapir ragad a tenyeredre, le lehet mosni. Sárba lépsz, kikefélőzöl. Tovább megyek: megrágalmaznak, ha van energiád, kimosakszol belőle... De a rémhír eilen nincs orvosság. Ez valami ragály, legártaímatlanabbnak látszó barátod, ismerősöd köpködi feléd és te hazamész megfertőzőt

ten és dolgozik benned az alattomos láz: ki tudja, hátha igazat mondott. Pedig; tudod, hogy hazudik. Mindennek van valami alapja, jogosultsága, célja, oka. Egyedül a .rémhir lóg támasz nélkül a világűrben és mint szörnyű pókháló csak arra vár, kinek a torkára tekeredjen. Nem mondom, vannak segitő társai. Vannak rémhírterjesztők. Nem a háború szülte őket. Ezek mindig éltek, csak más volt a terrénumuk. Ezek mondták távollevő gyermekedre, hogy hátha beteg, házastársadra, hogy hátha megcsal, pénzedre, hogy hátha hamis, hivatalodra, hogy a vállalat tönkremegy és szereimedre, hogy csak szalmaláng, ők tudták, megmondták előre, dte ne add tovább. Nem is adod. A rémhírt nem azok terjesztik, akiknek mondják. A rémliirterjesztő külön egyed, speciális faj, különös ismertetőjele, hogy azzal kezdi : ne add

1 tovább és ő nyomban tovább adja, mert a rémhír az ő privilégiuma és nagyon meg lenne sértve, ha azt hallaná, hogy más is foglalkozik vele. Nyelveket nemi tud/de hivatkozik külföldi lapokra. Rádiója nincs, de ismeri az ellenséges propaganda hireit. Katona soha nem; volt, die vezérkari tudásával henceg, a közgazdaságról fogalma sincs, de ő tudja legjobban, mit hogyan kellene csinálni. Céltalan vele szóba állni. Fölösleges mondani: hogyna pedig egy rémhírt mondasz, itt hagylak! Elsősorban ő nem; mond rémhírt, nála minden valódi), csak mások még nem tudják. Aztán nem' is csap rád durván a maga hireivel. Akli! igjy tesz, az kocarémhirterjesztő. A valódi, a vérbeli rémhirterjesztő vei gyanútlanul diskurálsz, örülsz, hogy nem: miond semmi borzasztót, mikor egyszerre mondjuk zivatar támad, megdördül az ég, te esernyő után kapkodsz, a rém

L hirterjesztő nyugodt marad. Ágyúdörgés — mondja szenvtelenül és a cikkázó villám; földöntúli kéjbe borítja arcát: sikerült neked egy rossz percet szereznie. Húst veszel, ő már tudja, hogy nem lesz. Jól laksz, ő már tudja, hogy nem tart Soká. Egyáltalában semmi sem tart, semmisem örök, egyedül ő és rémhírei. Beteggé tesz sületlen beszédeivel, ezt elérvén nyugodtan hazamegy, irtózatosan beebédel, szivarra gyújt és babkávét iszik, dupla bőrtalpú cipője helyett kényelmes papucsba bújik, sajnos nem sokáig. Mert kipihenve magát új erővel indul portyázó körútra, hol van még egy nyugodt ember, ki tud még mosolyogni, kinek jó még az álma, mert ő ezt nem viselheti el. Egyet nem értek, hogy birja ki ő azt a sok rémséget, amit összebeszél. A magyarázat világos és egyszerű: Ő tudja legjobban, hogv hazudik. Internálótábor, büntetés, toloncház ezeknek smafu. Karszalagot kellene hordaniok: »vigyázat! rémhirterjesztő vagyok . És nem lenne szabad velük szóba állni. Iszonyú büntetés lenne, kénytelenek lennének sajátmagukat rémítgetni. Rémhirterjesztő és jégverés majdnem ugyanaz. Valahogy biztosítani kellene magunkat az előbbi ellen is, mert az is elemi csapás, mégpedig a rosszabb fajtából. NÁDAS ANNA. A magyar tudás és akarat újabb diadala Nyomdászból tímár. — Tóth János találmánya. — A szabadalmi bíróság engedélye. Piros arcú fiatalember kisér végig bennünket a Steigauf limárműhelyt)en. Szerényen magyaráz és mutogat meg mindent. Jól ismerjük ezt a mosolygós arcú, kedves, törekvő fiatalembert. Nem régen még a Keresztény Nyomdában láttuk, amikor a szerkesztői órákra őszszejöttünk. Ott állt a szedőszekrény mellett vagy tördelte lapunk kiszedett hasábjait. Ott is ilyen csendes volt Alig volt nála különb nyomdász Pápán. Ügy tudjuk, hogy a Keresztény Nyomda igazgatósága is meg volt munkájával elégedve és sajnálták, mikor elment. Ő is nehezen hagyta ott a nyomdász életei és a Keresztény Nyomdát, melyhez szive kötötte. Azóta is minden héten bejön a nyomdába. De az élet néha mást kíván az embertői. Aki dolgozni akar, az (mindenütt megállja helyét. Tóth János megnősült és új életkörülménye más térre állította. Tínár lesz a nyomdászból. A mai helyzet különösen egész embert kiván a bőriparban. Tóth János, aki eddig az ólomkatonákat sorakoztatta egymás mellé, nem riadt vissza, hogy olyan munkával is megismerkedjen, amiről eddig fogalma sein volt. Kora hajnalban felgyűrt ingujjban, szakember sógorával együtt lement a timárműhelybe. Először elfintorította orrát * a bűztől és mint mondja, azt hitte, hogy sohase fogja megtanulni a timárságot. De hát nem azért faragták erősakafatú 'magyar fából, hogy visszariadjon a munkától. A munka szerinte nem szégyen és ha más megtudta tanulni, akkor ő is. Valóban igaza volt. Egy év*elteltével timár szakember lett a nyomdász Tóth Jánosból. A feltaláló. Amikor lépésről-lépésre megismerkedett a tímárság fortélyával, bántóita, hogy a krómeserzésű bőröknél, melyekből eddig' gépszíjakat készítettek, sok hulladék marad. Ugyanis a marhabőrök szélét nem lehetett gépszijnak felhasználni, de viszont másként kikészítve cipőtaipnak meg igen alkalmas lett volna. De erre meg a króm cserzés miatt alkalmatlannak bizonyult. Percek alatt átnedvesedett, megnyúlt. A krómeserzésű bőröket csak tennisz- és boxolócipőkre lehet felhasználni. Tóth János nagyon sokat töprengett, hogy miként lehetne a mai nehéz viszonyok között minden értéklet a nemzet szolgálatába állítani. Éjszakákon át gondolkozott, kísérletezett, aniig végül feltalált egy olyan összetételű savat, amivé! a hulladék anyagot újra cserezte. Maga is meglepetve látta, hogy tolyan erősségű talpbőrt állított elő, aímely a rendes talpbőröknél is szilárdabb és azokkal minőség szempontjából is versenyre kelhet. Ezt még nem tudta gyakorlatilag igazolni. Ezért mind a maga, mind felesége cipőjére feiszegezteteti egy ilyen kísérleti darabot és hónapokon át abban a cipőben jártak. Akkor látta, hogy tartósság szempontjából kifogástalan a találmánya folytán előállított bőrtalp. * I szabadalmi bíróságnál. összegyűjtötte találmányának leírását, a cserző savat, az előállított bőrtalpat, kérvényt irt és szerényen bekopogott a szabadalmi bíróságnál. Előadta, hogy mit talált fel és kérte a szabadalmat reá. Nem sokáig kellett várnia. Hamarosan jóváhagyta a szabadalmi bíróság a találmányt és Tóth János megkezdheti nagy munkáját. ' A nemzet életében minden kis lettre szükség van és aki tudást, akaraterőit áldoz az egyetemes nemzeti érdekekért, az megérdemli, hogy mindenki tisztelje és hálával gondoljon reá. Tóth János! gratulálunk és kezet szorítunk Veled, mert becsületes munkás magyar vagy. Dolgozz tovább a magyar jövőért! Most és résen Városunkban és környékén ragadós száj- és körömfájásban szenvednek az állatok. A betegség sok kárt okoz a marhaállományban. A járvány miatt elmaradt »gyümölcsoltói«-vásár érzékenyen érintette Pápát is. Alkalomszerűnek találjuk felújítani a járvánnyal kapcsolatban másfélszázad előtti védekezési módokat. Pápa levéltárában érdekes feljegyzéseket találunk, hogy 1768-ban hogyan védekeztek a járvánnyal szemben. Rába Boldizsár főszolgabíró rendeletben foglalta össze a teendőket: »1. A beteget az egészségesek közül szorgalmatosan el kell választani. 2. Mihelyest tapasztalja az ember, hogy az marhája nem eszik és meg akar betegedni, mindjárt Purgaltatni keli, amely áll ex vitriolo Hungarico, magyarul zöld gálitzkő, ebbül költetik 3 nap egymás után 1 talánnyal adni neki. 3. Apró bojtorján füvet. Ezt a füvet ismerik közönségesen az emberek, ebbül a Fű bül kelletik főzni és a Levéből háromszor, négyszer napjában egy mészölt a szájába betölteni. 4. A szájokaí fris vízzel, sóval és etzeitel gyakorta ki kell mosni. 5. Sót kelletik corpával öszvé elegy elleni és asztat nyalatni. 6. Az Istállókat tisztán kell tartani és ajtókat nyitva hagyni. 7. Ahol folyó vizek vannak, abban az egész sereg Marhát bele kell hajtani és benne joó üdéig allonak. 8. Hogyha már eczer nagy beteg a marha és hasmenése vagyon, amint is közönségessen azt tapasztallyuk, mingy árt Tölgy Fának héját porrá kölletik törni és az apró bojtorján fűnek levében napjában 3 kalánnyal az emiitett fa héjnak porábul kölletik szorgalmatosan bé adni. 9. Az elveszett Marhát pedig jó mellyen a földben bé ásatni és temettetni, mert ebbül akik vagy esznek, vagy a Földön föilül hagynak megtapasztaltatván keményen megbüntettetnek.« (Prot. Cor. 127. sz. 487.1.) így védekeztek Pápán és vidékén a járvány idején. így gyógyították a »beteges marhákat«. Az orvoslás módja évszázadok multán elavult. A védekezés módjait, a gyógyítási eljárások felújítását azonban mégis alkalmasnak találtuk érdekességük miatt. Molnár István. »W

WW Válasz Laptársunkban, a Pápai Hírlap f. hó 5-i számában a Perutz Sport Club vezetőségétől egy »Nyilatkozat jelent meg, melyért a szerkesztőség felelősséget nem vállalt. Mi soha nem keresünk kákán is csomót és nem veszekedés irányítja tollúnkat. Elhallgatunk sokszor olyant, amit el Lehet hallgatni, de az igazságot soha nem engedjük elsikkadni. Ha lehet, jósággal, ha másként kell, akkor keményen is megírjuk mindazt, ami helytelen és hiba. Tekintve, (hogy laptársunkban olyan »Nyilatkozat« jelent meg, amely olyant cáfol, amit mi nem állítottunk, éppen a fentiek figyelembevételével, a béke érdekében, de az igazság érvényben maradása mellett nem foglalkozunk a cikkel. PÁPA ÉS VIDÉKE * SZERKESZTŐSÉGE.