Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-05-25 / 21. szám

XXXVIII. évfolyam, 21. szám miTJKII ttirfiLKf. - MtGlikEKIK MINDEN VBS&RHSP "'• '

;íf-iin ir 'in v i i i • -ii i • Felelős szerkesztő: Dr. &ÜÖFÍV ftÁfiNC Pápa, 1941 május 25., vasárnap Kosok vasárnapja Májusi napfény ragyog a földön. Millió bogárka tÚHittiög, ä ífiádarak trilláznak, a virágok ofitják ííiátükat. Míridefi újotig, örül az életnek, mely az Isten legnagyobb ajándéka. És mi, élő magyarok ünnepet szentelünk azoknak, akik nincsenek már közöttünk. De nem a halottakat siratjuk, hanem a hősöket ünnepeljük. Azokat, akik á mármdrosi havaSokban, a rokitnói mocsarakban, a Piave hullámaiban alusszák Őrök álmukat. Igaz, értük kiontott könnyeink dérré fagytak az avaron, muskátlis ablakainkból számtalanszor arra néztünk, amerre utoljára elmentek a kis galambdúcos házból. At édesanyák és apák haja hófehérre vált rtiár és könnyezve járják a magyar ugart, ahol egykor a pacsirtával versenyre keltek nyári hajnalokon a hősök. Az özvegyek patakzó könnye kiapadt; a szőszihajú apróságok sudár magasra nőttek azóta. Mindig fel-feltör egy-egy Sóhaj keblünkből: csak Ti itthon lehetnétek. ÉS májusban, a hősök vasárnapján megidézzük Őket; vagy helyesebben Ök idéznek meg bennünket. Nagy seregszemlét tartanak. Megnézik, hogy örökségükből mit tartottunk meg. Érdemes völt-e nekik vérüket ontani és életüket feláldozni? Ezen a nagy seregszemlén nekünk minden kertelés nélkül őszintén magunkba kell nézni és lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk. Felelnünk kell arra, hogy vállaljuk-e az ezeréves magyar hazáért az áldozathozatalt? Ha vállaljuk, akkor hősiesen helyt is állunk-e, nem riadunk-e vissza; ha egyéni érdekeinket kell is feláldozni? Mert minden kihullott csepp vér nagy magyar érték, amelyet ebek harmincadjára nem szabad elkótyavetyélni. Úgy kell venni mindenkinek, mintha a saját vére lenne az. Akkor az ország ügye és érdeke mindenki személyes ügye és érdeke lesz. A nemzeti épitő munka akkor lesz igaz és valódi, ha nemcsak a nyereségből, de az áldozathozatalból is mindenki kiveszi részét. Erre tanítanak a hősök. Ezt a tanítást mindnyájunknak meg kell hallgatni és mindnyájunknak el kell fogadni, főleg pedig amire oktatnak: megtenni. Mert az igazi ünneplés nem abban áll, hogy nagy szónoklatokat vágjunk ki, nagy fogadkozásokat tegyünk, hanem amiket mondunk, azt meg is kell tennünk. Akkor lesz igazi és méltó ünneplés, egyébként kegyeletsértés lesz velük szemben minden külső megnyilatkozás. MEGJELENT A VÁSÁRLÁSI KÖNYV A magyar közvélemény megnyugvással vette a vásárlási könyvről szóló rendeletet. Eddig ugyanis fokozódó aggodalommal kísérté azi a tünetet, hogy akik tehették s akik rtem a magyar szolidaritást tartották szetnélőtt. Indokolatlanul halmoztak közszükségleti cikkeket. Számtalan esetben egyenesén üzletről-üzletre jártak ugyanazt az árút vásátolva, hogy igy elkerüljék a lelkiismeretes kereskedők éberségét. Még aggasztóbb tühet Is nyugtalanította a szegényebb vásárlóközönséget. Egyes lelkiismeretien kereskedők régi és pénzes vásárlóiknak pánikkeltő ajánlatokat tették vasáriásta. Minta tűzvész terjedt él érté á hír, hogy ez, vagy az az árú rövidesen el fog fogynr, amire az ijedős árúhalmozók megrohanták az üzleteket. Aki rá nem szorult, fölösleges árút halmozott fel s az a veszély fenyegetett, hogy akinek igazán szüksége volt rá, nem juthatott árúhoz. A kormány már áprilisban figyelmeztette a kereskedőkét és a közönséget az említett hibák elkerülésére. A figyelmeztetést azonban nem mindenki vette komolyan, A kormány ezt nem nézhette tovább s hogy a szegényebb népréteget és a kereskedő, valamint a vásárlóközönség tisztességes részét megvédje, bevezétté a könyvre való vásárlás rendszerét, A rendelet megnyugtatott mindenkit, akit nem becstelen szándék vezetett. Csupán aziránt maradt kétség, hogy mennyit lehet vásárolni és ki őrzi ellen a vásárlást. Az új rendelet nem ir elő fejadagokát a megjelölt árúcikkekét illetőleg. Mindenki vásároljon tehát annjrit, améhnyire közvetlenül tényleg szüksége van, vagyis annyit, amennyit az egyes cikkekből vásárölni szokott normális körülmények között. A kereskedő gyakorlatból tudja, hogy mennyi a szükséglete egy-egy népréteghez tartozó családnak. Ezt a mennyiséget nyugodtan kiszolgáltathatja és a meglévő árúkból ki is kell szolgáltatnia. A hatóságok feladata lesz majd ellenőrizni, hogy tényleg minden eladott árút bejegyeznék-e és az egyes családok nem esnék-e a halmozás, hazafiatlan és a közjót sértő hibájába. A kihágókat kellő szigorral fogják büntetni. A kormány ismét nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy más cikkekre ne vessék rá magukat a halmozó hiénák, mert a kormánynak új rendelkezésekkel kellene megvédeni a társadalmat. A vásárlók pedig a maguk érdekében tartózkodjanak a pánikszerű idegességtől és szorítsak rá a lelkiismeretlen kereskedőket és vevőket a becsületes árusításra és vásárlásra. Ez szociális követelés, hazafias érdek és mindenek előtt a közjót szolgálja, A közvélemény meg lehet róla győződve, hogy a kormány mindent megtesz érdekében és ha Véle együttműködik, nem lesz fennakadás a közszükségleti árucikkekben sem. A rendelét szerint a következő háztartási cikkeket kell a vásárlási könyvbe bejegyezni: mosószappan, pipereszappan, amihez a borotvaszappan is tartozik, fémdobozokban vagy üvegekben hosszabb ideig eltartásra alkalmas konzervek, kivételt a gyümölcskonzerv képez, rizs és tüzelőanyag. A társadalom szegényebb rétegére való tekintettel úgy intézkedtek, hogy egy métermázsánál kevesebb tüzelőanyagot nem kell beírni a vásárlási könyvbe. Ezenfelül a következő ruházati cikkeket kell bejegyezni: szövet, selyem, vászon és minden más textil, méterárú, tehát a rövidárukat nem kell bejegyezni. Kész fehérnemű, ágy- és asztalnemű, valamint a hozott anyagból készített fehérnemű vagy ruha, kész felsőruha, kötötlárú, cérha, varró- és kézimunkafonal. Az eddig utalványmentesen beszerezhető lábbeliek. A kötött, szövöttárú mind bejegyzendő. Méterárú a bútorhuzat, kárpitoskellék és függönyanyag is. Nem vonatkozik a rendelet a szőnyegekre még akkor sem, ha méterszámra mérve árusítják. Befejezéshez közeledik a ferencesek templomának a restaurálása Irta: MOLNÁR ISTVÁN. Április 30-án már egy éve elmúlt, hogy városunk legrégibb templomában megkezdődtek a restaurálási munkák. Azóta megállás nélkül páratlanul érdekes és nagy munka folyt. Hosszú hónapokon keresztül az állványok erdeje borította a hajót és a szentélyt. Most már csak egy-két kettős létra és a sekrestye melletti emelvény áll. A nagy munka befejezéshez közeledik. Az előcsarnokban ... A főbejárat szélfogójának közelségében kettőslétrán áll Biró József. Kezében ecset. A hangulatos derokativ festésnek utolsó díszeit és vonalait festi. — Rövidesen, talán három hét múlva befejezzük a munkát, — adja a felvilágosítást. — Istennek hála, hogy idáig eljuthattunk. Minden tehetségünkkel és erőnkkel dolgoztunk. Azt akartuk, hogy még a késő utókor is megérezze, hogy ez a munka lélekből fakadt Isten dicsőségéért... Az előcsarnok szobrai még hiányoznak. A gyóntatóhelyiség bejáratánál 5 m

2 nagyságú freskó készült. A színpompás képen báránykák jönnek le a hegyoldalról. A távolban egy kis falu templomtornya látszik. A felhőkben angyalfejek tekintenek a Legszentebb felé. Az Oltáriszentséget adoráló szent szobra ügyesen és hatásosan kapcsolódik a freskóhoz. A szürkéskék alapszínű kompozíció az előcsarnok imádságos hangulatát adja meg. A csillánipor ragyogéfea pedig élénkebbé teszi a szfnhatást. A templom legszebb dísze A hajóból az állványok eltűntek. Szépségével és hatásával most előttünk tündököl Závory freskó-művészetének legszebb és legkiválóbb alkotása: a Szeplőtelen fogan' tatás. A kép 13 m. hosszú és 7.50 m. széles. Közel 100 angyal, szent és emberi alak páratlan színhatásban, barokkos lendületben fejezi ki Egyházunk közel kétezer éves hitét és meggyőződését. A szeplőtelenül fogantatott Istenanya a Jelenések könyvében leirt alakjában látható. Körülötte az alsó mezőnyben a ferencesek és a domonkosok vitatkoznak az igazság fölött. A kótus felöli részen pedig a Szentháromság fejezi be a hatalmas kompozíciót. A nehéz elosztású falfelület kitö tését a művész remekül oldotta meg. A tömegelosztás és a szlnhatás nagyszerű kifejezője a freskó alapgondolatának. A képből meggyőző erő és lelkiség sugárzik. A nagy lendületű kompozíció mintha élne .. . A bajé kisebb freskéi A dongaboltozatú mennyezetet az ablakok több helyen megosztják. A pillérek feletti befejező mezőnyt színes freskók díszítik. A szentlecke oldalán az első kép: Boldog Kunigunda. Baljában vezeklő eszközeit tartja, jobbjával pedig az ég felé mutat. Lábánál kordrta látható. A következő freskó: marchiai Szent Jakab, a hfres olasz népszónok. Hazánkban is működött. A másik oldaton Kunigunda huga, Jolántá fejedelemaszszony. Mind a két szent IV. Béla leánya. A negyedik freskó: TQUIOUS kiváló püspöke Szent Lajos. Mind Szent Ferenc rendjéhez tartozott. A négy freskó pompásan egészíti ki a mennyezet hatalmas kompozícióját. Nélkülük nem vótna teljes és egész a színhatás. Á bemélyedésekben négy rozsdabarna szfnü kéj) van: Szent Ferenc és a teremtmények hímriusza, eljegyzése a szegénység úrnőjével, a szentek társaságában és halála. Ezeí a képek a mennyézet freskóját hatigsülyozzák, hatását kiemelik és az egész kompozíciót a magasba emelik. Folytatásként a kórusban is készült két kép. Az egyik Szent Ferencet ábrázolja, a másik pedig III. Ince látomását örökiti meg. Szent Ferenc a düledező Lateránt vállával tartjá fenn. A személyben A hatalmas, az egész szentélyt bezáró és betöltő oszlopos-pilléres rokokó főoltáron őrzik már az Úr testét. A sötét, tölgyfaszlnfi építményen nagyszerűen érvényesül az aranyozás. Itt áll aranyozott ruhában a rend alapítója Assisi Szent Ferenc és Szent Klára, Középen ezüst ruhában áll a Szent Szűz. Az új színezés megadta az egész oltár hangulatát és hatását. A főoltár közelében a rendtartomány világháborús hősi halottainak és missziós vértanújának emléktéktábláit találjuk. A szentélyt és a hajót köröskörül másfél méter magasságig vörösmárvány borítja. A szentlecke oldalon márvány fülkében, művészi faragású trónuson ül „Bambino, Jézus. A templom dj faragványai A hajót a szentélytől az Oltáriszentség jelképeivel ékesített áldoztatórács választja el. Az ősegyház szimbólumai láthatók itt: a pelikán saját vérével táplálja fiókáit, a szőlőfürt és búzakalász, kehely, az öt kenyér, az Ichthys és a Bárány. A jelképek nagyszerűen hatnak a barokk diszítésű rácsban. Középen kétszárnyú, kovácsolt vasajtó Kelliár Ödön helybeli lakatos remekmüve. A régi céhvilágban csináltak ilyent! Az áldoztatórács a templom legszebb és legstílusosabb faragványa. A kórust is gazdag faragású, áttört, aranyozott rács övezi. Középen két lámpát tartó oszlop áll. Közelükben az egyik angyal harsonát fúj, mig a másik lantját pengeti. Závory művészetét hirdeti még a kolostor emeleti folyosójának két aranyozott ablakrácsa is. A barokk, ornamentális faragás remek példánya a tölgyfából faragott sekrestye ajtó. A diadaliv előtt levő két mellékoltár a főoltárhoz hasonlóan régi tölgyszinének sötét tónusukban hatásosan illeszkedik bele a templom hangulatába. Ezeken is a főpárkányzat feletti részek, a rácsozás és a palemtták megújúltak. Hátralevő feladatok ... Egy évi munka ulán is még több feladat vár megoldásra. A főoltár tabernákuluma, a harmadik és negyedik mellékoltár, a hajó padjai, a szószék és a templom pad • lózata, az előcsarnok oszlopainak márványzása a hátralévő munka. A szentély evangélium oldalán állványok láthatók. Závory itt készíti az utolsó festményt. A hatalmas kép Szent Antal csodatételét fogja ábrázolni. Nagy lendülettel folyik a munka. A jövő hónap elején minden befejeződik. A város legrégibb temploma méltó díszbe és pompába öltözik, isten nagyobb dicsőségét szolgálják városunk kiváló művészei. A páratlanul szép templom pedig hirdetője lesz azonkívül városunk áldozatkészségének és a diadalmas akaratnak, mely a világégés szörnyű éveiben is megmutatta évszázadokra szóló alkotását. äisa 16 f6lléb