Pápa és Vidéke, 38. évfolyam 1-52. sz. (1941)

1941-02-02 / 5. szám

POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN YASARNAP mvill. évfolyam, 5. szám Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1941 február 2., vasárnap Q 1 EMERICANA ÍRTA: BIRÓ LUCIÁN O. S. B. Az Emericana célja: a katolikus vallású magyar társadalom összefogása. Részletfeladataiból kiemeljük: a kat. egyetemi hallgatók segítését. Világszemléletében a vallásosság és a hazaszeretet szerves összetartozását hirdeti. E jellegéhez az Emericana alapításatói kezdve következetes es nü maradt: országosán 1921-ben, Popan 1925 ben tönent megalakulásától kezdve. Megfelel a valóságnak vezérségének az a fölfogasa, hogy az Emencana az Actio Catnonca eszmeit is már húsz év óia terjeszti: s ezek között első helyen áll a világiak bekapcsolása az egyháziak munkajáoa. Különleges célkitűzéseit tekintve nem tekinthető hitouzgalmi egyesületnek, de a valláserkölcsi életet és az apostoli buzgoságot föltételezi. Tagjainknak, magyar testvéreinknek föiűi boldogulásai akarjuk (összetartás, segeiyezes, stb. eszközeivel), de nem teveszijük szem elöl a természetfölötti igenyeket sem (hitbuzgalom). Jubileumi Névtárunk (az 1940. évi) 16 ezer tagot számlál, eboen mi, papai corporáció 255 taggal szerepelünk. Világnézetével az Emericana Pápa Város katolikus és magyar társadalmi életeben mindig tényező volt és az is akar maraani, mert úgy érzi, hogy tagjainak átfogó katolicizmusa és élvhü magyarsága fölül tud emelkedni a part, a varos, a családi körök vagy egyéni érdekek szűkebb szempontjai főié. Hiszen egyik feladata iit Papán mindig ez voit: rámutatni az összmagyarsag és a katolicizmus nagy szempontjaira. Ezek között ott van a magyar egység, a szociális és erős Magyarország, a fegyelmezett magyarsag. A katolicizmus vonalán azt akarjuk, amit az A. C. tanfolyamainkon is hirdettünk: hogy „Krisztustörvényei uralkodjanak minden ember életében, minden családban és az egész társadalomban". Országunk, városunk kereszténysége a közelmúlt világháború utáni forradalom idején sorsdöntő órákat élt at: na akkor ki tudtuk venni bátor kiállásunkkal részünket az üldöztetésből es a keresztért vívott haicoól, mért nem járunk az élen most is? Avagy várunk egy újabb viharra, hogy ismét fölfedeztessünk ? Nagy, szellemi és politikai korfordulón élünk: vaiósdnű, hogy akár a vértanúság lehetőségeit is megnyerjük. Az Emericana, városunk 15 éves katolikus magyar tömörülése ismeri kötelességét, belelát a helyi bajok mély forrásaiba is és időközökben munkaterveket is sugall, sokszor Gróf Csáky István 1894—1941. Magyarország nagy halottja, kőrösszeghi és adorjani Csáky István gróf már a Kerepesi temetőben pihen. Férfiúi élete teljében hagyta itt azt a küzdőteret, melyet a magyar politikai és diplomáciái éleiben nálánál senki jobban eddig még nem töltött be. Az egész nemzet érte hullatott könnye még ott csillog mindnyájunk szemében és talán ez okozza, hogy világosan alig tudjuk meglátni munkája nagy és kiható eredményét. Az bizonyos azonban, hogy ez a munka csodás volt. A tőrténelem méri majd le tettét és hazájáért hozott áldozatos munkáját. A magyarság soha nem szokott nagy fiaival szemben hálátlan lenni. Az idő azonban sok mindent betemet. Ám gróf Csáky István nevét és emlékét soha be nem temeti a feledés fátyola. Ezt nemcsak a hála teszi, hanem az ő elhívatott emberi nagysága is. Ezért írjuk, hogy gróf Csáky István tettét és munkáját ma csak csodálni és hálásan megőrizni tudjuk, de lemérni nem. Magyar életünk velejárója, hogy nagy fiainkat akkor szoktuk elveszíteni, amikor a legnagyobb szükség van reá. Mi azonban mérhetetlen veszteségünkben is találunk vigasztalást : azon az úton megyünk, melyet ő kijelölt és megjárt. Ez lesz a legnagyobb hála és kegyelet gróf Csáky Istvánnal, nemzetünk nagy halottjával szemben. Mégegyszer a haldokló városról... A dr. vitéz Mezey Kálmán tisztiorvos feltárt negdöbbentő statisztikai adatokat új és eredeti megvilágításba helyezi Jászai József polg. isk. tanár cikke a PÁPA ÉS VIDÉKE legutóbbi számában. Cikkíró a bajok gyökerét az intelligens középosztály szomorú és bűnös meddőségében lá ja és a népszaporodási arányszám miatt tetemrehivja a vizet prédikáló, de bort fogyasztó pápai intelligenciát, állítván, hogy önzés, kényelemszeretet és az áldozatoktól való merev elzárkózás jellemzi ezt a társadalmi réteget. Ne haragudjon a lelkes cikkíró, ha állításai ellenére is védelmembe veszem azt a társadalmi osztályt, melyben „az önzés dinamikája" sohasem süllyedt a bűnös gyermektelenségig, mert hiszen létfontosságú érdekeit sem tudta megvédeni vele 1 Meggyőződésem, hogy ez a társadalmi osziály valamennyinél szívesebben hozott áldozatokat a „több magyart I" megvalósítása érdekében, csak a többi társadalmi réteg nem hozott áldozatokat az intelligens középosztály helyzetének megértése és holtpontról való kilendítése érdekéarra is vállalkozott, hogy a „V betüb n darvak elsője, éke legyen", de egyházias szellemű fegyelmezettsége folytán módszere, hogy a parancsot, irányítást a hivatalos egyházi őrállóktól, a lelkipásztori fórumoktól kapja. Ezek határozott utasítása, parancsa nélkül még segédmunkási szerepre sem vállalkozik szívesen, kivéve természetesen a helyi megkötöttségeken túlmenő kezdeményezések, feladatok elvégzését, amelyek ötletszerűségekkel vagy napi célokkal sohasem voltak vádolhatók. Ahol ezt a helyi vonatkozású parancsot megkapta, ott helyt is áll: kiveszi részét az A. C. szervezéséből, munkálkodik (és nem is dicstelenül) a sajtó terén, hallatja szavát az egységes magyar politika mezején, résztvesz a hitéleti megújhódás munkájában is: passzíve és aktíve egyarán?, hat, alkot és gyarapít. Hogy nem mindenütt azzal az eredménnyel, ahogyan szeretné: annak nem az elmelete az o^a, — mert ez 100 százalékos megoldásokat óhajt, hánem az élet, amely ilyeneket nem ismer. Most, hogy az 1941. évvel a pápai Emericana új íusztromot kezd: kötelességének érzi ezeket elmondani, hogy tudják azok is, akik még nincsenek a táborunkban, de munkánkat figyelemmel, sőt szeretettel kísérik. Lehetetlen is volna nem szeretni az Emericanát, hiszen magatartása nagy átfogó katolikus elveihez méltóan előkelően nemes, következetes \ és félreérthetetlenül tiszta. i ben. A relatív népszaporodás bizonyára sokkalta szomorúbb képet mutat a vagyonos osztálynál és a földművelők rétegénéi. Közismert, hogy a gazdag parasztcsaládi k hagyományos egykerendszere nem erkölcsi magasságokból ered: szomorú és éhes birtokpolitika húzódik meg a hátterében. Jelszavuk: több vagyont, nem pedig: több gyereket... Az agyonszegényedett és két ellentétes társadalmi réteg között morzsolódó intelligens középosztálynak nincsenek birtokgondjai, nincs tehát ilyenfajta önzése sem. Csak a „kényelemszeretet" vádja áll fenn, de ez sem nagyobb mér.vü, mint más társadalmi rétegeknél. Hála Istennek, bőven vannak középosztálybeli anyák, akik a négy gyereket kényelmesebb megoldásnak találják a bűnös gyermeknélküliségnél ... Egyetértek cikkíró azon megállapításával, hogy a kérdést nemcsak nemzetpoliikai szemszögből kell vizsgálnunk, hanem katolikus szempontbcl is. De meg merem kockáztatni : a vészes gyermekhiány nem feltétlenül bűnös tendenciájú lázadás a Toremtő tervei ellen 1 — Az „áporodott nyál" helyett stílszerűbb sokszor a keserű lemondás könnyét emlegetni. Mert a keresztény etika nemcsak születést ismer, hanem becsületes, Istennek tetsző neveltetést, lelki és fizikai rendezettséget, életharmóniát, Istenhez vezető fö di küldetést és szülői felelősséget elsősorban és mindenek felett. A bűntelen kevésgyermekűség mögött sokszor a szörnyű felelősségérzés hÚ7Ódik meg* amely a lemondást, megtartóztatást erénnyé magasztosíthatja. Úgy érzem, éppen az'intelligens közeposztály tudja beállítani lelkiségét ezekbe az erkölcsi távlatokba. Ezen a vonalon találkozik össze a szociális probléma és a természetes népszaporodás kérdése. Több szociális érzés, hatékonyan eszközölt családvédelem, nagyobb kenyér mellett az intelligens középosztályt sohasem kellett figyelmeztetni nemzetfenntartó kötelességeire ! Cikkíró a „betegség gyógyítását" abban látja, ha az egykés vagy egysés családok életszínvonalát mesterségesen korlátozzuk, a többgyermekesekét pedig felemeljük. így az önzés majd megváltoztatja az értékítéleteket! — Félek, hogy cikkíró csalódnék az emberi önzésben, amely a születendő gyermekben anyagi érdekeket lát. A gyermeket önmagáért és Isten rendeléséért szerelő szülők azt hiszem, másképen látják a bajok orvoslásának módját 1 Ez az orvoslási mód legfeljebb a meg nem vádolt alsóbb néprétegeknél járna sikerrel. Az intelligens középosztály a gyermeket a gyermek kedvéért, az anyagi előnyöket családja érdekében szereti. Ezért intelligens és ezért középosztály I Egy középosztálybeli.