Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-22 / 51. szám

Uj idők hajnalán ...! Irta: Dr. Katona István. Az emberiséget minden egyes korszakban az eszmék és eszmények hajtották a vágy, a jobb életlehetőség felé. Ma a jelszó a szociális gondolkodás és cselekvés. A népek életét formáló eszmék az illető kor legmélyéről feltörő igények kifejezői, hordozói. Bennük vajúdik több száz millió lélek legjogosabb vágya és reménye. A liberális-kapitálizmus gazdasági rendszere és az általa kialaKitoit vagy jobban mondva szétrombolt társadalom nem tudta a szociális békét helyreállítani és fönntartani. Ez a rendszer eltérítette a gazdasági életet Isten — akarta természetes céljától és az egyént éppenugy, mint az államot a tőke érdekeinek szolgájává öülyesztette le. Lerombolta a társadalom szerves egységét, azt egymással folyton hadilábon álló pártokra szaggatta és ezzel állandósította az osztályharcot. Ez a nyugati szabadkőmíves nagypáholyok agyszüleménye az emberiség nagy részét

5 proletársorsba döntötte, a fölemelkedés minden reményét és lehetőségét kizárta; intézményesen züllesztette a családot; szociális igazságosság legelemibb követelményeit tudatosan elhanyagolta, diktálta a piaci árakat, csinálta a hitelpolitikát és mindegek fölé „világmegváltás"-át betetézte azzal, hogy a gazdasági élet fölött való korlátlan hatalmat néhány tökehatalmasság kezébe játszotía, amely zsarnoki önzéssel intézte osztályok és nemzetek sorsát. Ennek pedig nem lehetett más a következménye, mint az elnyomo tak felláz^dása, nemzetek lelki és területi összeomlása, országok pusztulása. A mai emberiség alig férfiúvá serdülten tétován áll és vár eligazításra. Általában inkább csak sejti, hogy a gazdasági, társadalmi és népi mozgalmak mögött eszmék vívják egymással századokra kiható harcaikat. Annyit azonban tisztán látunk, hogy ezek a kérdések, mert szociális összefüggések alakjában jelentkeznek, szociális összefogást sürgetnek. Mussolini a korhadt parlamenti frakciók félretolásával megmutatta népének a fejlődés helyes útját. A fasizmus szembeszáll minden akadálylyal és belekiáltotta a világba „Géletek és általatok ha lehet, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell." Hitler nemzeti szociálizmusa világjelenség, korszellem lett A tőke helyett a munka lett a nemzet, a család és egyén fokmérője és értéke. Mindenkinek csak annyi értéke van, amenynyít a nagy német kö ősség érdekében munkájával alkot. A magyar megujhódás eszméje a szentistváni állameszmében gyökerező szegedi gondolattal indult el a megvalósulás útjára. Ez a gondolat azonban mindaddig elakadt a szabadkőmíves eszmék nyugati kohójából kisugárzó hatások következtében, amig a fasizmus és a hitlerizmus vasfüggönye egyesülve le nem zárta a nyugati eszmék beözönlését. A megujhódás, az egész nemzetet átreformá

(ó szociális átalakulás dinamikus ereje nálunk csak 1935 után kezdett újból hatásosabban előtérbe nyomulni és ma már pöröly csapásokkal döngeti a magyar élet kapuit Ennek a szociális megujhódásnak pedig utat kell engedni — ha a szentistváni birodalmat újból fel akarjuk építeni — és ennek a nagy reformnak át kell alakítani az államberendezést, közszolgálatot, a termelés minden ágát és az egész magyar társadalmat, mert enélkül elveszítjük nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket. Nekünk magyaroknak őreinek és hitvallőinak keli lenni minden magyar nemzeti hagyománynak, a magyarság pótolhatatlan népi értékeinek, kultúrájának és minden más értékállományának. A társadalmi küzdelmeknek nem szabad fölemészteni a magyar értékeket. Az államhatalomnak minden erejével végre kell hajtani a nemzeti vagyonosodás és jövödelem olyan megosztását, amely minden magyar számára megadja az emberi természetből folyó létjogának anyagi fedezetét, tehát biztosítja az emberi méltóságának megfelelő életm dot. A jövő társadalmában mindenki abban az arányban részesüljön a társadalom termelő erőfeszítésének gyümölcseiben, amilyen arányban kivette részét a magyar társadalom hasznos erőkifejtéséből. Elsősorban azok boldoguljanak ebben a hazában, akik hordozói, fenntartói, hittvallói és ha kell áldozatai a szebb és ujabb magyar életnek. Az államvezetésnek ezt az akaratát a közszolgálat továbbítja. A magyar közszolgálat tehát telítve lesz új feladatokkal Telepítés, munkabérpolitika, szövetkezeti tömörülés, lakás, népgondozás, népmüvelés, nemzetiségi problémák, az irányított gazdálkodás megannyi kérdése nemcsak politikai, hanem közszolgálati feladat is lesz. Mindezeket jogszabályok határozzák meg. Ezeknek a jogszabályoknak az értéke azonban a végrehajtás módjától, szellemétől függ, tehát embereken múlik. Az eredményesség feltétele pedig: kevés, de jó jogszabály és minél több olyan tisztviselő, aki a jog szelle mében eljárva helyes jogérzékével, műveltségével, képzelőerejével és jó ösztönével saját személyével tölti ki azt a hézagot, amelyet a jogszabály nyitva hagyott. A hivatása magaslatán álló közszolgálat ne csak lássa és igazítsa a különböző célkitűzéseket, haiem nap nap után saját személyében mutassa be az államot olyan értelem ben, hogy minden egyes tisztviselő magatartásából az állam szándékára, természetére és értékére lehessen kö vetkeztetni. Az áílam tekintélye, szeretete, akarása függ attól, hogy viselkedésével a maga személye iránt egy tisztviselő mennyi megbecsülést, ragaszkodást, tiszteletet tud kiváltani. E&ért, hogy egy nemzet életében mennyire erős az állam akarása és mennyise gyenge, erőtlen az áliamtagadás szelleme, köztisztviselőin múlik. Föltétlen megoldásra vár a mezőgazdasági problémák megvalósítása: a nincstelen, de a magyarság szempontjából értékes elemek* földhöz juttatása és megerősítése; de a mezőgazdasági cselédek és napszámosok munkabérének rendezése, figyelemmel a termelés rentabilitására. Ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági cikkek oly módon való értékesithetése, hogy a föld a ráeső terhet elbírja; a minőségi és mennyiségi termelés fellendítése; a falunak, mint Hp/flcréz mépEzésE fí tíípolc/} i ads BBBOLTOZdSfi éS fí CSS/W-(/7V* KERTHELY/séGEK. LEBOtfHÍSfí ÁJW,* A Fő-tér rendezése A mult he'i számunkban foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a Főtérről el kell vinni a kirakodó vásárt a volt PFC pályára. Ezzel kapcsolatosan már megírtuk, hogy az Esterházy-féle gyümölcsöskert hozzáadásával és a Tapolca beboltozásával egy csapásra megoldható a piactér kérdése is. Megírtuk a mi elgondolásunk szerint, hogy a Tapolca beboltozásával a piactér megnagyobbodna és ott kényelmesen egy helyen el is férne a ma hat helyen szétszórt piac. Megvalljuk, hogy mi sok szakértő véleményét meghallgattuk, akik különböző nézőpontból helyeselték tervünket. De nem gondoltunk a legfontosabbra, arra amit jelen számunkban' Dr. Mezey Kálmán olyan döbbenetes valósággal elénk tárt, hogy a Tapolca nemcsak áldás, de ellenség is. Mi, amikor elkezdtük városrendezési terveink közzétételét, jól tudtuk, hogy azok közül sok ma nem oldható meg az anyagiak miatt. Egyenlőre csak azt kér ük, hogy ebben az irányban tegyék meg azt, amit megtehetnek. Most már nem kérünk, hanem követelünk. Halasszon el a város minden más irányú kiadást, de oldja meg a piactér rendezését es a Csáky utca mellet boltozza be a Tapolcát. Ez a legminimálisabb, amit meg kell tenni. Kérdjük, kik voltak a múltban a felelősek és kik lesznek a jövőben is azért, hogy Pápa nem élő, de haldokló város lett, illetve lesz, ha így történik továbbra is minden, ahogy eddig volt. Csatornázni a várost és megelőzni a fertőző betegségeket. Tudjuk nagyon jól, hogy Hamuth János polgármesternek eddig is az volt minden törekvése, hogy a preventív módot támogassa és nem eső után köpönyeg volt az ő politikája. Éppen ezért biztosra vesszük, hogy mindenek előtt azon lesz, hogy ezt az elodázhatatlan követelményt megvalósítsa. Ebben a munkájában feltétlenül mindenkinek kell őt és a város ! vezetőségét támogat fii. a magyar faj legerősebb pillérének lelki es anyagi megerősítése. A faiut vissza kell adni eredeti rendeltetésének és meg kell »Zúbaditani a békebontó, jelszavas és demagóg politikától. Az ipar és kereskedelem olyan átállítását követeli a jövendő magyar elet, amely kiveti a kufar szellemet és a ioglaikozást hivatássá teszi a nagy magyar sorsközösségben. A szociális reformok megvalósulásának legfőbb követelménye azonban a magyar társadalom lelki megújulása. A legszerényebb körülmények között éiő ember is életében többször jut olyan helyzetbe, hogy tőle embertársának, magyar testvérének jóérzése, önmegbecsülése, egészsége, jövője, sorsa függ, tehát mindenkinek módjában van embertársa felemelésén,^megsegítésén, tiszteletén dolgozni. Sőt enélkül az egyéni megújulás nélkül az anyagi értelmű reformok is értéktelenek, mert mit ér a jóval magasabb munkabér, fizetés, ha ezt nem emberi méltóságban megbecsült ember, hanem nap nap után megalázott, becsületében megtaposott, emberi mivoltából, személyiségéből kivttkőztetett szolga kapja. Ehhez pedig új embertípusnak kell kialakulnia. Nem beszélhet szociális reformról az, aki nem adja meg embertársának azt, ami megilleti, aki nem tiszteli a kis embert, nem becsüli meg a tőle függő helyzetbe élő magyar testvéreit. Erkölcsi jogon csak az beszélhet szociális reformról, aki a humánumot, azt az emberiességet, amelyet a társadalmi élet minden vonalán látni kíván, első sorban Iegönzetlenebbül, legtisztább és ezért legalázatosabb lélekkel maga gyakorolja. Büszkén vallhatjuk, hogy az újjáalakuló Európának mi voltunk az első harcosai akkor, amikor a nemzet vezére Szegeden kibontotta a megújhódás zászlóját és a magyar nacionalista gondolat, a szociális rend nagyvonalú újjáépítésének igéit írta rá. Ma pedig ez a két feladat kezd eleven valóság lenni. Egyet azonban ne felejtsünk el. A magyarságnak sohasem volt szüksége arra, hogy a szomszédba menjen, idegen eszmék, délibábok után szaladjon, jól vagy rosszul másolja le a lelkének és természetének idegen eszméket és formaságokat. Mi