Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-09-08 / 36. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEIL VISIRHP. M XXXVII. évfolyam, 36. szám Felelős szerkesztő: 1 Dr. BUDAY FERENC 1 El m m^m Pápa, 1940 szeptember 8| vasárnap NYUGAT BÁSTYÁJA írta: ebesfalvi ÖTVÖS DÁNIEL dr. Minden népek történelmében egyedül áll a magyarság sorsa és küldetése. Honfoglaló Árpád és államalkotó István utáni idő­ben védőbástyája volt nyugatnak a magyar, minden, keleti betörés ellen. A keleti népek megmozdulásai és nyugat felé irányuló törekvései sohasem a rokon turáni magyarok ellen irányultak, hanem minden egyes esetben a német-római birodalom ellen. A történelem krónikásai példátlanul álló esetekben hozzák, napjainkban szemünk elé mind a két keleti nép csatáját, mellyd szemben az önfeláldozó és hivatását mindig készen teljesítő magyar vette fel a harcot, jóllehet, nem ellene irányult a küz­delem. A Mennyivel könnyebben intézhette volna békés fejlődését a magyar, ha úgy a mongol, mint a török hadat csak ^átengedi hazáján és akkor lép a küz­dők terére, mikor azok már kifáradtak. A magyar sohasem volt önző, sohasem kereste a megalkuvást, mindig egye­nes és becsületes volt a vál­lalt és magára vett köteles­ségben, mondhatnók külde­tésében. Küzdött, vérzett és hullott a magyar csak azért, mert védte a nyugat kultú­ráját, védte a vele barátság­ban élők nyugodt álmát. De ^ a küzdelemben elhullottak legjobbjaink és üres tanyá^^^K letlen földek borították el a magyar hazát az idegen érdekekért vívott, sokszor előre reménytelennek tudott csaták Idegeneket, barátokat hí|tak államvezetőink be az orá^^p, hogy itt otthont, védelmet és megbecsülést találva!Jpint testvér élhessenek. Ezekkel a behívott idegenekkel szemben mindig vendégszerető volt a magyar és efer éven keresztül jliek és élnek egymás megbecsülésében. De hívás njpül is szivárogtak be az országba, mint inenekülők azok az akár a török elől, akár a földesuraik önkénye elől jöttelpat a Keleti Kárpátok szorosain lopakodvffhogy a latotlan hegy Blankáin meg­építsék egyszobás kalyibályékat, azt, abol állat ér ember együtt élte le napjait. M Krónikásaink és ftiiiíes történettudósok állítják, hogy csak a XIII, század óta volt^assú, de állandó oláh beszivárgás az országba, ^rni méltó Válasz a minden történelmi alap nélkül oly sokszor hfflgQEte&rtr „dákórománságra". őket senki sem hívta, tehát még a vendé|jogra sem lehetne hivatkozni és mégis jól érezték magukat/mert különben az aránylag szapora nép nem tud 0 M ÍÍ if c^ désnek i nÍ uln L Türilmet és szeretetet találtak a éves .történelmünkben és ennek ellenére nem tudtak Erdély jrális és gazdaság^ vérkeringésébe belekapcsolódni, mert irájuk alacsonyabb rendű volírés azon nem akartak, de nem ^••Bválíoztatni. ^^^M^W Vitathatatlanul — mindeyjpllenkezésí ellenére — állíthatjuk, hogy a kulturát Erdélyben a^HW a német eredetű szász­ság. képviselte. A tengelyhatalmak bjÉp előrelátással több évtizedre irányít­ják Európafarculatát ésJHHHBFgondolkozó tekintetét szintén az ellövendő évtizede^felé íorcffja. A békében élő és így az évek folyamán megszaporodó Magyarság élettere csak a Keleti Kárpátok felé terjedhet, mert ott még aránylag gyér a lakott terülef míg a nyugatra teplzkedés a sűrű lakosság miatt el­képzelhetetlen. Úyen követlfeztetéssel minden józan ész belátja, hogy a Kárpátok csorbíthatatlan birtoklása a magyarnak élet­szükséglete és arra neki szüksége lesz az elkövetkező időkben, lue a Kárpátó| csorbítlmtatlan birtoka nélkül nem teljesítheti azt ÍBmmmm a küldetését sem teljes egé­szében, amelyet a Gondvise­lés neki kiszabott, amikor testvérietlen fajával a Kárpá­tok medencéjébe vezérelte. Küldetése van a magyarnak és állja és megteszi mindazt, amit tőle várnak. És végül népipolitikai szemszögből taglalva elkép­zelhetetlen a nagy rendezés­ben azt a fontos tényt ki­hagyni, hogy a Kárpátok » övezte Dunamedence mind pierületileg, mind gazdaságilag teljesen egységes és ez a terület egységes irányítást kíván és követel. Csak ebben a nagy egység­ben veheti fel a magyar újból történelmi hivatását és végezheti rendeltetését a kiengesztelődés horizontja alatt. Most amikor igazságos igényeinknek egyik része valóra vált, mélységes hittel tekintünk a jövő elé, ami már nem oly sötét, nem vigasztalan, hanem a termelésnek és belső virágzásnak a csiráit magában hordó hajnalhasadás. Tudjuk, hogy amit most vér nélkül kaptunk, az, nagy kincs, de tudjuk azt is, hogy csak munkával, megértéssel és becsülettel tudjuk megtartani és tovább gyümölcsöztetni. ' Mind szellemi, mind anyagi javainknak egyirányban való sorompóba állításával minden egyéni érdeket mellőzve halad­hatunk előre. A megnagyobbodott haza érezni fogja eme törek­vésünk áldásos hatását. Az a haza, ahol nincs ellentét, társa­dalmi gyűlölet, csak egy van: a Nagy-Magyarország gondolata, aminek az elérése a mi feladatunk, és ha azt elértük, akkor a mi küldetésünk beteljesedett Komoly szeretettel ölelünk minden visszatérőt és bizalom­mal tekintünk az elmaradottak felé. Legyenek ők is ennek a sokat vérző, küzdő magyarság ünneplésének együttérző részesei. Érezzék meg, akik nem tudnak még veiünk ünnepelni, hogy mi és a visszatértek helyettük is boldogan énekeljük: „Isten áldd meg a magyart..." « SíA. As-NE Ví pp I^ S Az egyik szem sír, a másik nevet, De mindegyiknek igaza lehet. Oka van nevetni, Van oka néki az istenben l^fni! Van oka hinni, kérni, remélni! Joga a magyarnak: magyarnak lenni! I Jprni, nevetnijegyütt siabad. — I Temesvár zokog és Várad kacag. MiíKGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom