Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-08-22 / 34. szám

PSLinOI HETILAP. - MEGJELENIK ilKBEK VíSflRHíP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 2!. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Cséky-ulca 21. Telefonszám: 157. LeptulejckTICS : A Pópei tíeívérosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. KACY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint." Hasábmiüméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Néhány szé & kistisztviselők Bárhol legyünk, akárhová menjünk, ha két tisztviselő összetalálkozik, mindjárt a nehéz helyzetre terelődik a sző. Mert bizony ma nehéz helyzetben van a tisztviselőosztály minden rétege, de ezek között is különösen a segédhivatali tisztviselökar. Sok szó esett a költségvetés tárgyalásakor a t. Házban a tisztviselők helyzetéről. Abban egy véleményen voltak a honatyák, hogy a tisztviselőkön segíteni kell; bár ugyanakkor megállapították, hogy az állam bevételei emelkednek ugyan, de jelentősen emelni, vagy visszaállítani az 1931 előtti fizetéseket azt mégsem lehet. Mindenféle szempontból megvilágították a kérdéseket a szónokok, bár nem vitték semmivel sem előre a megoldás felé. Sőt. Az egyik szónok felvetette azt a gondolatot, tekintve, hogy igen magas a nyugdíjteher, nem lehetne-e az egyik alacsonyabb tisztviselő kategória — a segédhivatali tisztviselők — nyugdíjügyét a társadalombiztosítási rendszer szerint megoldani. Ez az elgondolás mintegy 15.000 segédhivatali tisztviselőt érintene és a segédhivatali kar ez ellen a legerélyesebben tiltakozik is. Tiltakoznak jogi szempontból és az egyenlő elbánás elve alapján. Hogy mennyire sérelmes intézkedés lenne ez, egy példával bemutatom, hogy hogyan fest ez aprópénzre váltva. Egy díjnok 40 évi szolgálat után a mai rendszer szerint a csökkentéseket is figyelembe véve 312 P nyugdíjat „élvez". Ha a társadalombiztosítási rendszert vezetnék be, akkor ugyanez a díjnok 40 év után 64 P öregségi járadékot kapna és ami még súlyosabbá tenné a helyzetet, hogy csak ezt is 65 éves életkora után kapná. Azt hiszem ezt nem kell bővebben fejtegetni. Szükség van-e a segédhivatalokra, vagy nincsen? Ez itt a kérdés. Ha van, akkor nem zülleszteni, hanem a mai időknek megfelelően emelni kell a színvonalat Törődni kell a kistisztviselők — mondhatnánk — törpetisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetével, mert bár gondokkal küzd, — hisz életszínvonala alatt áll egy angol munkanélküli életszínvonalának, mert az a munkanélküli segélyből ki tud jönni — erős szorgalommal dolgozik és teljesíti kötelességét és éppen olyan építő és termelő munkát végez, mint a társadalom bármely más osztálya, de nem panaszkodik, egy hangos zokszót nem enged ki ajkán, hanem megmarad, minden nemtörődömség és süket fülek dacára a törvény és tekintélytisztelet útján. Meri sérelmek aztán vannak. Egyik igen időszerű sérelem a családi pótlék ügye. A képviselőház még májusban letárgyalta a három, vagy annál több gyermekes családok pótlékainak felemelését, de ez a rendelkezés még mindig nincs végrehajtva. Nem érthetjük, hogy hol késik az éji homályban ? A hétvégi szünet kérdése sincs egységesen megoldva. Pedig ez még pénzbe sem kerülne. Igen üdvös lenne az OTBA-ellátást a vármegyei, városi és községi tisztviselőkre is kiterjeszteni, bár a betegsegélyezésnek ez a módja mindaddig hézagos marad, mig nem nyújt díjtalan, vagy legalább kedvezményes gyógyszert és fogápolást is. Nem tudjuk megérteni, miért nem lehet ezt az intézményt kiterjeszteni, hiszen annál jobban tudna működni, mennél több járulékot fizető tagja van. A városi tisztviselők státusrendezése ís halaszthatatlan. A számvevőségek és pénztárak államosítása már folyamatban van, majd az árvaszékek következnek szépen a sorban. A választási rendszer miatt az automatikus előlépés csak egy fizetési osztályt jelent mindössze. Ami pedig nagy hátrány az egyéb kategóriákkal szemben. A városi tisztviselők nagy sérelme, hogy nem kapnak pénzintézeti központi kölcsönt, pedig ez a tizenegy tőrvényhatósági és negyvennégy megyei város tisztviselőkarával méltánytalan eljárás. A lakáspénz sérelmek szintén sürgősen orvoslást igényelnének. A drágaság kérdésével is foglalkoznunk kell, mert drágaság — minden ellenkező híreszteléssel szemben — igenis van. Ezt mindenki maga tapasztalja. Végül pedig a tisztviselőellenes hangulatról kell megemlékezni. Mert ez is van. Sok a tisztviselő, hallja az ember lépten-nyomon. A lisziviselőtársadalmat pedig improduktív rétegnek nevezik és bélyegzik. Pedig egy kis összehasonlítást téve megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a kereső népességnek csupán 5.3%-a közalkalmazott, míg Dániában 5.7%, Franciaországban 6.7%, Svájcban 7.3%, Ausztriában 9% és Angliában 9.6%. Épp ilyen koholmány az is, hogy az állami költségvetés 52% a személyi kiadás. Ide számítják ugyanis az összes nyugdíjasokat és üzemi alkalmazottakat, már pedig az üzemek, üzleti vállalkozások, amelyek saját üzemi bevételeikből fizetik a tisztviselőiket, tehát ezek nem az adózók „filléreiből" kapják a munkájuk ellenértékét. Ezek leszámítása után a költségvetés 25-30%-a csak személyi kiadás. Aki a közal- [ kalmazottak létszámát bolygatja és ezzel akar hatást kelteni, az tájékozatlan és a közmegértés zavarója. Racionalizálást emlegetnek és azt hiszik, hogy a tisztviselői létszámot ezzel apasztani lehet. Pedig a világgazdaság mai zavaros állapota a közalkalmazottakra többletmunkát ró, a nemzet fejlődése pedig létszámemelést és nem leépítést kíván. A racionalizálást a tisztviselőkön végrehajtották azzal, hogy látástól-vakulásig az íróasztal mellett kell dolgozni, az illetményeket lecsökkentették, nincs előmenetel, előléptetés, kinevezés. Egy névtelenül dolgozó hatalmas társadalmi réteg panaszai, vágyai, kívánságai ezek — dióhéjban. P- gyRz asztalos- és szabóiparosok továbbképző tanfolyamának záróvizsgája A Pápai ipartestület kezdeményezésére az iparügyi miniszter elrendelte Pápán két ipari továbbképző tanfolyam felállítását, az asztalos és szabóiparokok részére. A két ipari továbbképző tanfolyam április havában vette kezdetét és két részre oszlott, elméleti és gyakorlati oktatásra. Az elméleti oktatást helyi felkért előadók látták el, tárgya volt az ipari egészségvédelem, ipari közigazgatás, adókérdések, kereskedelmi szakismeretek, géptechnika stb. A gyakorlati oktatást az iparügyi minisztérium által kiküldött két szakelőadó látta el. Az asztalos és szabóiparosok továbbképző tanfolyama hétfőn nyert befejezést. A záróvizsgálaton megjelent az iparhatóság és a város képviseletében Hamuth János polgármester, dr. Hermann László v. főjegyző, az ipartestület képviseletében Hajnóczky Ferenc elnök, Pados Ferenc alelnök és dr. Nagy György ügyész, ezenkívül az Ipartestület elöljáróságának számos tagja és több érdeklődő iparos. A záróvizsga megkezdése előtt a szakelőadók bemutatták a tanfolyam hallgatóinak rajzait és egyébb munkáit. Az asztalos ipari tanfolyam hallgatói egy egész termet megtöltő művészi kivitelű rajzokkal bizonyították be tudásukat és szakértelmüket. Ott láttuk a bútor fajtáknak minden részét, a legrégibb bútortípustól a legmodernabbig, mindegyik dicséretet érdemlő munka. A szabóipar tanfolyam hallgatói is művészi kivitelű rajzokkal bizonyították be szaktudásukat. A kiállítás megtekintése után vette kezdetét a szóbeli záróvizsga, melyen a hallgatók preciz feleletekkel igazolták, hogy a tanfolyamon eltöltött idö nem volt sikertelen. Mindegyik hallgató elméleti és gyakorlati szakismereteiről tett tanúságot. A vizsgálatok befejeztével Hajnóczky Ferenc ipartestületi elnök pár szóval megköszönte a polgármester támogatását amivel a tanfolyam megrendezését lehetővé tette, a tanfolyam vezetőknek fáradságos munkáját, a hallgatóknak pedig azon ügybuzgalmát, amit az előadások látogatásánál kifejtettek. Hamuth János polgármester keresetlen szavakkal fejezte ki elismerését a látottak és hallottak felett, az iparosságot pedig további munkára buzdította, s ezzel végetért a nívós záróvizsga.