Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-01-17 / 3. szám

Meghosszabítva Hénelék kép­kiállítása. Nagy érdeklődésre vaió tekintetlel Hénel Gusztáv és Margit festőművészek kipkiállilásukat f. hó 24-én estig meghosszabbították. A képek májustól kezdCdő részletre is vásárolhatók. A kiállítás Kossuth utca 21 sz. alatt (szemben a bőrön­dössel) megtekinthető naponta 10—1 és 3-tól fél 8 óráig. Belépődíj nincs. Bálokra, mulatságokra termei­met ingyenesen bocsájtom az egye­sületek rendeik zésére. Finom faj­borok, kitűnő konyha! Szives párt­fogást kér Németh György vendéglős. A tankönyvváltoztatás eltiltása. A kul uszminiszter legutóbb kiadott rendeletével a tankönyvek változtatá­sát 1942—43. tanévig eltiltotta a szülők terheinek megkönnyítése cél­jából. Az ötévi zárlat ugyanis a foiyó tanévvel zárult volna le, most azon­ban ismét őt évre meghosszabbítta­tott. Ezen rendelkezés alá esnek az elemi, továbbképző, gazdasági nép­iskolák, de a közép és középfokú iskolák is. A korai öregedésnek igen gyak­ran a figyelembe nem vett bélreny­heség az oka. Szabályozza emész­tését Darmollal, mely tetszés szerint adagolható és testét megkönnyíti és megfiatalítja anélkül, hogy draszti­kusan hatna vagy a használata meg­szokássá válnék. Új magyar útleveleket bocsá­tanak ki. A belügyminisztérium el­határozta, hugy a magyar útleveleket január 15-től új útlevelekre cserélik ki. Az útlevél alakja a régi barna színű helyett zöld £s keménykötésű. A könyvecske lapjai vegypapírból készülnek és különleges vegytintával iratnak be az útlevél tulajdonosá­nak adatai. A fényképeket fémka­pocs erősíti az úílevél egyik olda­lára. Az új útlevélen hamisítást egyál­talán nem lehet eszközölni, mert ha a különleges vegypapirra bármeiy tintával ir valaki, a papir elszinese­dik, folt képződik, amely világosan mutatja, hogy hamisítás történt. Legszebb, legolcsóbb névje­gyei, levélpapírt,üzleti és egyéb nyomtatványt szállít a Keresz­tény Nemzeti Nyomda, Pápa, Csáky-n. 21. Terménypiac. Buza 20 20 50 P. Rozs 16 50-17 P. Árpa 15-16 P. Zab 15 16 P. Tengeri 13-1350 P. R FESTŐ Novella Irta: LÁNG KAROLY Németh József apátplébános urnák ajánlom Az 1782. esztendő április havának egyik délutánján nagy, sárgára festett batár közeledett a győri országúton Pápa felé. A Tizes-malomnál elérte a város szélét, majd az eléje fogott négy ló prüszkölve állott meg a Nagy-téren, a Pintschof-kocsma előtt. Nagynehezen kikászólódtak az uta­sok. Először négy fiatalabb, iparos­külsejü ember szállott ki, utánuk egy hatvan év körüli magasabb alak. Hatalmas lengő szakállával, magas kürtő kalapja alól is kilógó hosszú hajával rögtön elárulta, hogy más országból jött. Az ifjabbak rögtön hozzá kezdtek a kocsi tartalmának kirakásához. Elő került onnan sok láda, vásznak, hosszú ecsetek és ren­geteg összegöngyölt vastag papiros. A Nagy-téren kevesen álldogáltak; Csak a Pintschof bácsi, a kocsmáros, meg a Lőwi Sámson, az uradalom szeszfőzője beszélgettek Schnábel Henrikkel, a kőmivessel, meg a Freiszberger asztalossal. Mikor a fedeles-kocsi megállott a vendégfo­gadó előtt, mindnyájan kíváncsian tekintettek arrafelé. Alig, hegy minden lekerült az alkalmatosságról, a tér másik olda­láról papi ruhába öltözött, délceg férfiú közeledett a szakállas felé. , Isten hozta, kedves Maulpertsch mester. Már nagyon vártuk. A püs­pök ur ő méltósága már többször érdeklődött érkezése felől. Hogy szolgái az egészsége ? A megszólított örömmel ragadta meg a feléjen yujtott kezet és tört magyarsággal válaszolt: Köszönöm, plébános úr. Öregszem. Tudja, 58 év nagy idő. Sok munka, sok küzdelem és nálam még sok fájdalom és szomorúság is. De majd csak megsegít a jó Isten. Katona József, a pápai plébános, barátságosan karját nyújtotta Maul­bertsch Antal bécsi akadémiai festő­nek és kettesbe megindultak a plébánia felé. A festő csak ekkor tekintett szét Tudja hogyan vagyont szerezni! Váltson törzsbetétet a Pápai Keresztény Hfasse­gélyző és hitetezovetkezetiséB Korvin-u. 3. amely 1937. év január hó 1-vel megalakítja a XXVI. évtársulatát. (Három- és öt éves időtartammal.) Már heti 50 filléres befizetéssel is 130 P-t gyűjthet magának. Tetszésszerinti törzsbetét jegyezhető. A törzsbetétek havi részletben is törleszthetők: A jegyzett törzsbetétek ará­nyába kölcsön igényelhető. Bővebb felviligosiiás nyerhető as Qzle^ö7ák alatt: kedden, pinteken és vasfi nap dé!e!3ít 8—13 éráig. maga körül. A nagy térség tele volt kisebb nagyobb - téglarakásokkal, hoszú gerendák látszottak mindenütt, meg a meszes gödrök sokasága. De középen már ott állott, két merész tornyát ég felé emelve, az álvány­zatokkal körülvett hatalmas templom, a művészi lelkű Károly püspöknek kőbe márványba öntött elgondolása. A festő kivonta karját a plébáno­séból és megállott. Körüljárta tekin­tetét a széles arányú homlokzaton. Igen, ez az 1 Nem a sümegi kis falusi templom, hol sokszor majd megvakulásig dolgozott, de még a letompított kupoláju váci székesegy­ház sem. Ebbe fogja bele vinni lel­kének egész valóját, fantáziájának merészségét, ragyogó színskálájának egész gazdagságát, Istentől nyert tehetségét. Igen, igen! Itt világra­szóló müvet fog alkotni, mely nevét halhatatlanná teszi. Ha már az Úrtól nem adatott meg neki, hogy méltó utóda legyen, aki folytassa munkásságát, legalább itt maradjon fenn emlékezete. A festő e gondolatoknál elkomo­rodott és arcán végtelen szomorúság tükröződött. Most nyolc éve... Igen most nyolc éve, hogy eltemette azt, akit életénél is jobban szeretett e földön, egyetlen István fiát. Aki oly jó, oly szelid, engedelmes és min­denek fölött oly hívő lélek volt. Aki duzzadó tetterővel, a legbiztatóbb ígéretekkel indult el művészi pályá­ján, de akit 20 éves korában elra­gadott a kegyetlen halál... Azóta nem tud az ő lelke megnyugodni. Valami ismeretlen vágy hajtja, ker­geti. .. Szeretne valami rendkívülit alkotni, valami olyat, ami méltókép örökítse meg az elköltözött drága lélek emlékezetét... — Nem tekintenénk meg a templom belsejét is, kedves mester, — szólalt meg a plébános. Beléptek a hatalmas csarnokba. A festő ajkáról a csodálkozás és bámulat hangja rebbent el. Hisz ez nem kisvárosok megszokott méretű, félhomályos temploma, hanem érseki szénhelyre is beillő óriási katedrális. Tekintete végig siklott a falakon, majd felnézet a magasba, a három kupolamélyedésre, amelyek még fehér foltokként meredtek ki a menyezetről. Ott, ott a magasban! Ott kell neki megmutatnia, mit tud, mire képes teremtő lelkének fantáziája 1 Nem azért, hogy a minden szépért lelke­sülő főpap megelégedését kiérdemelje, nem is földi kincsekért, hanem halha­tatlanságért, egyetlen fiának emlékéért. Hirtelen valami belső indulattól hajtva leborult a templom hideg kö­veire és ott maradt sokáig, buzgó áhítatba merülve... * * Gyorsan haladt a munka. A mester kora reggeltől késő délutánig ott dolgozott segédeivel a magasban elhelyezett álványokon és buzgón végezte a reábízott munkát. Előtte ott feküdtek a kiterített vázlatok és azok nyomán hossú ecsetjével feste­gette az ovális kupola mélyedésre a freskókat. Lassanként kibontakoztak a hatalmas oszlopok, a magasba ívelő ablakok, a széles lépcsőzet, a ragyogó égbolt. Majd a szinte meg­elevenedni látszó alakok mozgalmas sokasága töltötte be a három óriási mélyedést. Csak egy hiányzott mind­egyikről : a főalak. Az, akinek tisz­teletére Károly püspök a nagy temp­lomot építteti. István a vértanú, a templom védőszentje. Aki prédikált, akit halálra kínoztak, aki megdicsőült. A vázlatokon is csak néhány odavetett ecsetvonás jelezte a szent alakját. Szándékosan halogatta napról­napra ennek a megfestését. Ha rá­gondolt megdobbant a szíve. Igen ! Ez a vágy, élete munkájának betel­jesülését jelenti. Itt fogja fiának maradandó emlékét felállítani, az ő szelid, angyali vonásait akarja István vértanú alakjában megörökíteni, azért, aki után még most is, nyolc év után is sajog a szíve, fájdalom marcan­golja a lelkét és akit szintén Istvánnak hivtak e földi tanyán. . . * * * Vége felé járt az esztendő. A mester a télre visszament Bécsbe, de alig, hogy az idő kitavaszodott, ismét eljött Pápára, hogy folytassa és befejezze életének főművét. Majd elmúlt a nyár is, a szelid ősz borulata kezdett ter­jeszkedni. A nagymunkára az utolsó ecsetvonások kerültek. Csak ott, ahol a vértanú szent fejének kellett volna lennie, ott tátongot egy-egy kerek folt.. Egy napon posta érkezett a festő­höz. Egerből jött a pecsétes levél, a püspöki rezidenciából. Károly püspök küldte, hogy néhány nap múlva megérkezik és készen szeretné látni Maulbertsch alkotásait. Másnap korán kelt a festő. Segéde­inek szabadságot adott, csak egyedül akart lenni mikor a felejthetettlen arcvonásokat megörökíti. Dobogó szívvel vette kezébe az ecsetett. El akart kezdeni dolgozni. De hiába feszíti meg agyát, hiába próbálja az ismert arcvonásokat maga elé álítani, nem sikerül. Keze resz­ket, az ecset kihull a kezéből. Valami gonosz ösztön kitépte lelki szemei­ből gyermekének képét és bárhogy próbálja felidézni alakját, nem tudta semmikép. Csak ördögök és erdei manók torzképei vigyorognak feléje és járják előtte démoni táncaikat. Szent Isten 1 Mi történt vele! Hisz a hosszú-hosszú évek óta nem volt egy perc egy pillenat, hogy kedve­sének képe ott ne lebegett volna előtte. S ime most, a végső pillanat­ban, midőn a magasztos alkotásra a koronát kellett volna feltennie, összeomlott, elsötétült előtte minden. Vad erővel ragadta fel ismét az ecsetett. Ma van az utolsó nap. Holnap érkezik Károly- püspök, hogy megtekintse a kész művet. Bíbornoki cimere már ott ékeskedik a nagy templom homlokzatán. Mintha valami ellenálhatatlan erő húzta volna, leszállt az álványzatról és mint az alvajáró, ment-ment kifelé a templomból. Szemei a levegőbe meredtek és mintha valami földön­túli lényt kerestek volna. Kijutott a jegenyés Gróf-utra. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom