Pápa és Vidéke, 34. évfolyam 1-52. sz. (1937)

1937-01-17 / 3. szám

Meghosszabítva Hénelék képkiállítása. Nagy érdeklődésre vaió tekintetlel Hénel Gusztáv és Margit festőművészek kipkiállilásukat f. hó 24-én estig meghosszabbították. A képek májustól kezdCdő részletre is vásárolhatók. A kiállítás Kossuth utca 21 sz. alatt (szemben a bőröndössel) megtekinthető naponta 10—1 és 3-tól fél 8 óráig. Belépődíj nincs. Bálokra, mulatságokra termeimet ingyenesen bocsájtom az egyesületek rendeik zésére. Finom fajborok, kitűnő konyha! Szives pártfogást kér Németh György vendéglős. A tankönyvváltoztatás eltiltása. A kul uszminiszter legutóbb kiadott rendeletével a tankönyvek változtatását 1942—43. tanévig eltiltotta a szülők terheinek megkönnyítése céljából. Az ötévi zárlat ugyanis a foiyó tanévvel zárult volna le, most azonban ismét őt évre meghosszabbíttatott. Ezen rendelkezés alá esnek az elemi, továbbképző, gazdasági népiskolák, de a közép és középfokú iskolák is. A korai öregedésnek igen gyakran a figyelembe nem vett bélrenyheség az oka. Szabályozza emésztését Darmollal, mely tetszés szerint adagolható és testét megkönnyíti és megfiatalítja anélkül, hogy drasztikusan hatna vagy a használata megszokássá válnék. Új magyar útleveleket bocsátanak ki. A belügyminisztérium elhatározta, hugy a magyar útleveleket január 15-től új útlevelekre cserélik ki. Az útlevél alakja a régi barna színű helyett zöld £s keménykötésű. A könyvecske lapjai vegypapírból készülnek és különleges vegytintával iratnak be az útlevél tulajdonosának adatai. A fényképeket fémkapocs erősíti az úílevél egyik oldalára. Az új útlevélen hamisítást egyáltalán nem lehet eszközölni, mert ha a különleges vegypapirra bármeiy tintával ir valaki, a papir elszinesedik, folt képződik, amely világosan mutatja, hogy hamisítás történt. Legszebb, legolcsóbb névjegyei, levélpapírt,üzleti és egyéb nyomtatványt szállít a Keresztény Nemzeti Nyomda, Pápa, Csáky-n. 21. Terménypiac. Buza 20 20 50 P. Rozs 16 50-17 P. Árpa 15-16 P. Zab 15 16 P. Tengeri 13-1350 P. R FESTŐ Novella Irta: LÁNG KAROLY Németh József apátplébános urnák ajánlom Az 1782. esztendő április havának egyik délutánján nagy, sárgára festett batár közeledett a győri országúton Pápa felé. A Tizes-malomnál elérte a város szélét, majd az eléje fogott négy ló prüszkölve állott meg a Nagy-téren, a Pintschof-kocsma előtt. Nagynehezen kikászólódtak az utasok. Először négy fiatalabb, iparoskülsejü ember szállott ki, utánuk egy hatvan év körüli magasabb alak. Hatalmas lengő szakállával, magas kürtő kalapja alól is kilógó hosszú hajával rögtön elárulta, hogy más országból jött. Az ifjabbak rögtön hozzá kezdtek a kocsi tartalmának kirakásához. Elő került onnan sok láda, vásznak, hosszú ecsetek és rengeteg összegöngyölt vastag papiros. A Nagy-téren kevesen álldogáltak; Csak a Pintschof bácsi, a kocsmáros, meg a Lőwi Sámson, az uradalom szeszfőzője beszélgettek Schnábel Henrikkel, a kőmivessel, meg a Freiszberger asztalossal. Mikor a fedeles-kocsi megállott a vendégfogadó előtt, mindnyájan kíváncsian tekintettek arrafelé. Alig, hegy minden lekerült az alkalmatosságról, a tér másik oldaláról papi ruhába öltözött, délceg férfiú közeledett a szakállas felé. , Isten hozta, kedves Maulpertsch mester. Már nagyon vártuk. A püspök ur ő méltósága már többször érdeklődött érkezése felől. Hogy szolgái az egészsége ? A megszólított örömmel ragadta meg a feléjen yujtott kezet és tört magyarsággal válaszolt: Köszönöm, plébános úr. Öregszem. Tudja, 58 év nagy idő. Sok munka, sok küzdelem és nálam még sok fájdalom és szomorúság is. De majd csak megsegít a jó Isten. Katona József, a pápai plébános, barátságosan karját nyújtotta Maulbertsch Antal bécsi akadémiai festőnek és kettesbe megindultak a plébánia felé. A festő csak ekkor tekintett szét Tudja hogyan vagyont szerezni! Váltson törzsbetétet a Pápai Keresztény Hfassegélyző és hitetezovetkezetiséB Korvin-u. 3. amely 1937. év január hó 1-vel megalakítja a XXVI. évtársulatát. (Három- és öt éves időtartammal.) Már heti 50 filléres befizetéssel is 130 P-t gyűjthet magának. Tetszésszerinti törzsbetét jegyezhető. A törzsbetétek havi részletben is törleszthetők: A jegyzett törzsbetétek arányába kölcsön igényelhető. Bővebb felviligosiiás nyerhető as Qzle^ö7ák alatt: kedden, pinteken és vasfi nap dé!e!3ít 8—13 éráig. maga körül. A nagy térség tele volt kisebb nagyobb - téglarakásokkal, hoszú gerendák látszottak mindenütt, meg a meszes gödrök sokasága. De középen már ott állott, két merész tornyát ég felé emelve, az álványzatokkal körülvett hatalmas templom, a művészi lelkű Károly püspöknek kőbe márványba öntött elgondolása. A festő kivonta karját a plébánoséból és megállott. Körüljárta tekintetét a széles arányú homlokzaton. Igen, ez az 1 Nem a sümegi kis falusi templom, hol sokszor majd megvakulásig dolgozott, de még a letompított kupoláju váci székesegyház sem. Ebbe fogja bele vinni lelkének egész valóját, fantáziájának merészségét, ragyogó színskálájának egész gazdagságát, Istentől nyert tehetségét. Igen, igen! Itt világraszóló müvet fog alkotni, mely nevét halhatatlanná teszi. Ha már az Úrtól nem adatott meg neki, hogy méltó utóda legyen, aki folytassa munkásságát, legalább itt maradjon fenn emlékezete. A festő e gondolatoknál elkomorodott és arcán végtelen szomorúság tükröződött. Most nyolc éve... Igen most nyolc éve, hogy eltemette azt, akit életénél is jobban szeretett e földön, egyetlen István fiát. Aki oly jó, oly szelid, engedelmes és mindenek fölött oly hívő lélek volt. Aki duzzadó tetterővel, a legbiztatóbb ígéretekkel indult el művészi pályáján, de akit 20 éves korában elragadott a kegyetlen halál... Azóta nem tud az ő lelke megnyugodni. Valami ismeretlen vágy hajtja, kergeti. .. Szeretne valami rendkívülit alkotni, valami olyat, ami méltókép örökítse meg az elköltözött drága lélek emlékezetét... — Nem tekintenénk meg a templom belsejét is, kedves mester, — szólalt meg a plébános. Beléptek a hatalmas csarnokba. A festő ajkáról a csodálkozás és bámulat hangja rebbent el. Hisz ez nem kisvárosok megszokott méretű, félhomályos temploma, hanem érseki szénhelyre is beillő óriási katedrális. Tekintete végig siklott a falakon, majd felnézet a magasba, a három kupolamélyedésre, amelyek még fehér foltokként meredtek ki a menyezetről. Ott, ott a magasban! Ott kell neki megmutatnia, mit tud, mire képes teremtő lelkének fantáziája 1 Nem azért, hogy a minden szépért lelkesülő főpap megelégedését kiérdemelje, nem is földi kincsekért, hanem halhatatlanságért, egyetlen fiának emlékéért. Hirtelen valami belső indulattól hajtva leborult a templom hideg köveire és ott maradt sokáig, buzgó áhítatba merülve... * * Gyorsan haladt a munka. A mester kora reggeltől késő délutánig ott dolgozott segédeivel a magasban elhelyezett álványokon és buzgón végezte a reábízott munkát. Előtte ott feküdtek a kiterített vázlatok és azok nyomán hossú ecsetjével festegette az ovális kupola mélyedésre a freskókat. Lassanként kibontakoztak a hatalmas oszlopok, a magasba ívelő ablakok, a széles lépcsőzet, a ragyogó égbolt. Majd a szinte megelevenedni látszó alakok mozgalmas sokasága töltötte be a három óriási mélyedést. Csak egy hiányzott mindegyikről : a főalak. Az, akinek tiszteletére Károly püspök a nagy templomot építteti. István a vértanú, a templom védőszentje. Aki prédikált, akit halálra kínoztak, aki megdicsőült. A vázlatokon is csak néhány odavetett ecsetvonás jelezte a szent alakját. Szándékosan halogatta naprólnapra ennek a megfestését. Ha rágondolt megdobbant a szíve. Igen ! Ez a vágy, élete munkájának beteljesülését jelenti. Itt fogja fiának maradandó emlékét felállítani, az ő szelid, angyali vonásait akarja István vértanú alakjában megörökíteni, azért, aki után még most is, nyolc év után is sajog a szíve, fájdalom marcangolja a lelkét és akit szintén Istvánnak hivtak e földi tanyán. . . * * * Vége felé járt az esztendő. A mester a télre visszament Bécsbe, de alig, hogy az idő kitavaszodott, ismét eljött Pápára, hogy folytassa és befejezze életének főművét. Majd elmúlt a nyár is, a szelid ősz borulata kezdett terjeszkedni. A nagymunkára az utolsó ecsetvonások kerültek. Csak ott, ahol a vértanú szent fejének kellett volna lennie, ott tátongot egy-egy kerek folt.. Egy napon posta érkezett a festőhöz. Egerből jött a pecsétes levél, a püspöki rezidenciából. Károly püspök küldte, hogy néhány nap múlva megérkezik és készen szeretné látni Maulbertsch alkotásait. Másnap korán kelt a festő. Segédeinek szabadságot adott, csak egyedül akart lenni mikor a felejthetettlen arcvonásokat megörökíti. Dobogó szívvel vette kezébe az ecsetett. El akart kezdeni dolgozni. De hiába feszíti meg agyát, hiába próbálja az ismert arcvonásokat maga elé álítani, nem sikerül. Keze reszket, az ecset kihull a kezéből. Valami gonosz ösztön kitépte lelki szemeiből gyermekének képét és bárhogy próbálja felidézni alakját, nem tudta semmikép. Csak ördögök és erdei manók torzképei vigyorognak feléje és járják előtte démoni táncaikat. Szent Isten 1 Mi történt vele! Hisz a hosszú-hosszú évek óta nem volt egy perc egy pillenat, hogy kedvesének képe ott ne lebegett volna előtte. S ime most, a végső pillanatban, midőn a magasztos alkotásra a koronát kellett volna feltennie, összeomlott, elsötétült előtte minden. Vad erővel ragadta fel ismét az ecsetett. Ma van az utolsó nap. Holnap érkezik Károly- püspök, hogy megtekintse a kész művet. Bíbornoki cimere már ott ékeskedik a nagy templom homlokzatán. Mintha valami ellenálhatatlan erő húzta volna, leszállt az álványzatról és mint az alvajáró, ment-ment kifelé a templomból. Szemei a levegőbe meredtek és mintha valami földöntúli lényt kerestek volna. Kijutott a jegenyés Gróf-utra. Az