Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-08-11 / 33. szám

Fipa, 9335. aapszitis ÍU vasárnap. ARA 3 16 FILLÉR. POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csáky-utca 21. Telefonszám: 157. Lapiulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill.. a szöveg között 5 fill. R PRRT HRJOJA a nemzetet viszi zátonyra. Reflexiók Sülyok Dezső dr. nyilt leveléhez. Irta: Magyarász Ferenc dr. E szavakkal fejezi be Sulyok Dezső dr. azt a nyilt levelet, amelyben bejelenti a Nemzeti Egység pártjából való kilépését. Sulyok dr. képviselőnek ez a lépése és annak indokolása messze túllépi egy egyéni akciónak és helyiérdekű szenzációnak természettől szűkebbre szabott kereteit és mindenképen alkalmas arra, hogy egy kétségtelenül számottevő politikai tényező prizmáján keresztül részeire bontsa azt a politikai színképet, amely alkalmas arra, hogy soknak szemét elkápráztassa. Félre a káprázatta!, félre a délibábbal, akár a jobbik, akár a bal szemünk látását akarná a kellő tárgyilagosságnak rovására befolyásolni. Őrizzük meg a köteles higgadtságot, melynek hiánya máskor sem, a jelen esetben pedig egyáltalán nem vezethetne jóra. Főképpen pedig ne személyeskedjünk ; és bár az „egy szál embernek" — Sulyok dr. szavait idézem — cselekedetét nem is lehet teljesen elvonatkoztatni az egyéni tekintetektől : ezeknek elbírálásában is iparkodjunk megtalálni az általános, a közös emberi vonatkozásokat. Ebből az általános szempontból, síne ira et studio, elfogulatlanul, a kormányos nyugalmával, aki higgadtan szemléli az alatta kavargó hullámokat, mert tudja, hogy magának a hajónak járásához tartoznak: szeretnék pár szót szólni Pápának és a magyar politikai életnek e legújabb szenzációjához. Két dologról van itt szó: Sulyok dr. képviselőnek kilépéséről és annak indokolásáról. Logikailag termé- j szetesen mindkettő a lehető legszorosabban összefügg egymással, hiszen semilyen képviselőről, vagy egyéb közéleli tényezőről sem szabad föltételeznünk, hogy ilyen lépést, ilyen szakítást kellő erkölcsi indítóokok Jűján merjen megkockáztatni. De mert a logika nem mindig közéleti tényező, s mert az emberek épp az indulat melegében Sokszor és könynyen hajlanak a logika felfüggesztésére: válasszuk mi is külön a kilépést és annak indokolását. A klaszszikus iskola szóképe szerinti hysteron-proteronnal élve, az indokolást vesszük előbb tollvégre, aztán magát a kilépést. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy Sulyok dr. indokait nem kívánom sem bírálni, sem cáfolni, sem aláírni. Sulyok dr. képviselőnek sem lehetett az a szándéka, hogy immáron minden teremtett lelket magával rántson és a pártból való kilépésre serkentsen. Vannak ugyan a politikai életben is olyan hamelni patkányfogók, akiknek sípja maga után tudja varázsolni a szerényebb vágású politikai lényeket; de Sulyok dr. tudja, hogy az ő cikke nem ilyen varázsfuvola. Legyen szabad a kérdés súlypontját oda helyeznem, ahova való: vájjon azok az indítóokok, melyeket Sulyok dr. levelében fölhoz, azok a bel- és külpolitikai nehézségek, amelyekre hivatkozik, azok a gazdasági és alkotmányos kérdések, amelyeknek megoldását sürgeti, azok a pártfegyelmi szempontok, melyeket ő valóságos gúzsbakötésnek érzett, magukban elegendők-e arra, hogy egy komoly és lelkiismeretes férfiút ily messzire kiható lépésre bírjanak ? Ismétlem, most ne arról vitatkozzunk, hogy Sulyok dr. problémái igazak-e vagy sem — erről ám őrizze meg kiki a maga véleményét és tisztelje a másét —, hanem az a kérdés, hogy ezek a problémák megvannak-e vagy sem. Mert ha megvannak, aminthogy csakugyan meg is vannak, akkor senkit el nem ítélhetünk azért, hogy velük szemben a saját meggyőződése, a saját lelkiismerete szerint, s tegyük hozzá: a saját tapasztalata szerint foglal állást. Elvégre elegendő tekintélyes számban vannak még olyan nehéz fajsúlyú, meggyőződéses, jellemes politikusok, akiket a saját politikai hitvallásuk Ösvényéről sem lecsalogatni, sem letaszítani nem lehet. Sulyok dr. tételeit tehát nem boncolom bíráló késsel. Ő megírta őket és kiszögezte a nyilvánosság templomának kapujára. Majd elválasztja az idő, vájjon egy forradalmi elmének lázálmai voltak-e, vagy prófétai igék, melyek egy jobb jövőnek csiráját hordozzák méhükben. Sulyok dr. nyilt levelére az egész ország fölfigyelt. Pápa városát és a pápai választókerületet maga a pártból való kilépés érdekli közelebbről. Erről is elmondom véleményemet. Amióta a „követi utasítások" kora lejárt, senkisem vitathatja el a képviselőtől azt a jogot, hogy pártbeli állásfoglalásában is meggyőződését kövesse és eszerint esetleg meg is változtassa pártállását. Bár tagadhatatlan, hogy mindig lesznek, akik a politikai frontváltoztatást az illető képviselő következetességének rovására írják. Ne felejtsük el azonban, hogy éppen ezek a közéleti Cato consoriusok, ezek a politikai erkölcsbírák nem akadnak fönn sem azon, ha valaki az ő politikai hitvallásukra tér, sem pedig azon, ha néha a politikában is elfogja az embereket a tömeghisztéria és régi, évtizedes pártkeretek leomlása után egészen új kijegecedésnek lehetünk tanúi. Gondoljunk csak vissza pl. a „jog, törvény és igazság" korszakra, melyet Széli Kálmán inaugurált a Tisza Kálmán-éra romjain; a koalícióra, a nemzeti munkapártra, a keresztény kurzusra stb., amikor a politikai mannequinek siettek fölvenni az új elvek és „irányvonalak" köntösét és azokban lehetőleg előnyösen törekedtek bemutatkozni a választó közönségnek. Maga a pártállás-változtatás tehát még nem jelent sokkal többet a semminél. Nem új dolog az „álláspont revideálása" fönt és lent. S mig a hegyek nem mennek Mohamedhez, nem is lesz újság, ha a Mohamedek mennek azokhoz a politikai sziklákhoz, melyeken könnyen összezúzhatják magukat, ha szépszerével és idejében nem mennek hozzájuk, lassan, de biztosan. Chi va piano, va sano — mondja az olasz közmondás. Sulyok dr. képviselő kilépésének azonban megvannak a maga speciális, helyiérdekű pápai vonatkozásai. Ö tudvalevőleg nem volt a Nemzeti Egység pártjának hivatalos pápai jelöltje; ő a pártvezetőség akarata és minden erőfeszítése ellen, tisztán a választók akaratából lett képviselő. Igaz, egységespárti programmal; de Sulyok dr. a pártnak magának nem volt lekötelezve, a pártnak nem köszönhet semmit, a pártnak nem igért semmit, a pártnak nem tartozik semmivel, csak a választóinak, azoknak pedig őszinteséggel és hűséggel tartozik, egyébbel szintén semmivel, hűséggel is csak nekik. Az őszinteség kötelezettségét beváltotta, a hűség kötelességét azok hivatottak elbírálni, akiknek bizalmából kapta a mandátumot. Más is mondhat bírálatot, de az mindig csak szubjektív aláfestésü privát vélemény marad; az illetékes ítélet elsősorban azoké, akik Sulyokot megválasztották. Kit választottak meg Pápán képviselőnek ? Sulyok Dezső doktort-e, az egységespártot-e, vagy Sulyokot egységespárti programmal? Ugy vélem, csak Sulyok doktort, rnert ha nagyon az egységespárt felé hajolt volna a bizalom, volt egységespárti hivatalos jelölt is, akire bárki leszavazhatott volna, hiszen személye ellen senkinek sem lehetett kifogása. Ám ha Sulyok Dezsőt a közbizalom ajándékozta meg a mandátummal, hisszük és várjuk, hogy amint saját lelkiismeretével rendbejött, választói bizalmával mint egyedüli fölebbviteli fórummal szintén rendbe fog jönni. Addig is béke velünk, mert ez a legfőbb szempont, ezerszer magasabb a pártszempontok viharmagjánál. Arra, hogy Sulyok képviselőt csak a királykérdés bírta a kilépésre, megfelel ő maga a saját világos és határozott szavával, mely szerint éppen elég sok más együtthatója is volt elhatározásának. A régi klasszikus Görögország Lokzisz nevű államában aki tőrvényt akart változtatni, annak kötéllel a nyakán kellett megjelennie a gyűlésen ; ha nem tudta meggyőzni polgártársait, legott mindjárt föl is akasztották rája. (Paulsen, Systhem der Erhik, II. k. 235. 1. Isten a megmondhatója, de úgy érzem, Pápa város és választókerülete képviselőjének, dr. Sulyok Dezsőnek nem kell félnie ettől a kötéltil.