Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-07-14 / 29. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEOJELENÍK MINDEM VflSÚRSiflP Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. leieíonszám . 199. Kiadóhivatal : Csáky>utca 21. Telefonszám: 157. Laptuíajdonos: fe Pápái Belvárosi Katolikus Kér Felelős szerkesztő : n NAűY GYÖRGY. 'Az ezidei nyár is meghozta a maga szokásos velejáróit, a németországi vándorlólegényeket. Aki ezeknek invázióját figyelemmel kíséri, annak lehetetlen észre nem vennie, hogy ennek a németjárásnak megvan a maga tervszerűsége, előre elkészített marsrutája, s hogy a tudatos célnak mindénképpen megfelelnek az eszközök is. Pár évvel ezelőtt még azzal kopogtattak be hozzánk, hogy Németországban nagy az ínség, a városi lakosságnak se keresete, se kenyere nincsen, s hogy minden egyes német, aki idegenben jár, teherrhentesíti az otthonlevőket. így jöttek aztán egész rajokban, hol turista módon, hol munkát keresve, hol gitárral és német nótaszóval, egyenként és csoportokban. E lap már akkor fölemelte szavát e nem kívánatos népvándorlás ellen, és épp azon a címen, amelyen bejöttek, t. i. az ellátás nehézségei miatt követelte, hogy ezeket az improduktív elemeket, kik minden ellenszolgáltatás nélkül fogyasztják a magyar vagyont, tar sák távol az ország határától. Azóta azonban fordult a világ és megváltozott a helyzet Németországban. És bár a náci-világban sem fenékig tejföl az élet, és ott is, most is a két milliót mégha adja a munkanélküliek száma: ha másért nem, politikai okoknál fogva módfölött megnehezült nemcsak a beutazás, de a kiutazás is, mim azt mimdnyájan igen jól tudjuk. Aki tehát mégis eljön hozzánk, az máris gyanús. Németországban, de Ausztriában is, egyetlen napig sem tudna meglenni a magyar, de még a magyarországi német sem, hogy ne igazoltatná a rendőrség vagy a csendőrség. Egy bakonyaljai németajkú kovácslegény bement egy stájer trafikban; mire kiszolgálták, már értesítette valaki a rendőrséget, mert a kiejtésén megérezte, hogy nem „földi". Huszonnégy órán belül már áttették a határon innenre, a költséget pedig bevették a külügyminisztériumon. Két ugyancsak idevaló gazdafiút ugyancsak Stájerba hívtak mezőgazdasági munkára; nem kaptak útlevelet, mert az osztrák belügyminiszter nem enged be idegen munGázolt a motorkerékpár. Július 11-én a déíuíáni órádban eszméletlenül szállították kórházba vitéz Vadkerti Béla őrszemes rendőrt, a Jókai-utcai őrhelyéről. Vitéz Vadkerti végzetes baleset áldozata lett, egy arrahaladó „Csepel

w motorkerékpáros gázolta el.. Részleteket lapzártakor még nem tudunk, inert az eJgázoiás áldozata eszméletlen, kihallgatása nem történhetett meg. Szabályozzál! az építészete! előli íarva szabják meg hol és mikor lehet parcellázásokat végezni. A másik fontos törvényjavaslat az építő ipar gyakorlásával foglalkozik. Az építőipar gyakorlását eddig csak az ipartörvény és egyes rendeletek szabályozták, amelyek sok helyütt hézagosak voltak és nem alkalmasak arra, hogy a modern építőipar szükségleteinek megfejeljenek* Élesen el fogja határolni az új törvény az építőmesterek és az építészmérnökök munkaterületét, amennyiben az építőipar bármely ágazatában mérnöki munkát csak ok eveíes mérnökök végezhetnek. Ezzel -akarják elkerülni azt a sok súrlódást, amely eddig az építőipar egyes ágazatai kö2öit fennállott. Két fontos és a magyar epííöípar minden ágazatát közelről érintő törvény kerül rövidesen tárgyalás alá. Az egyik az országos építészeti rendészeti törvény, mely az építőiparok szabályozásával és városrendészettel foglalkozik. Az építésrendészeti törvény a városrendészet egységét teremti meg országszerte, szabályozza a parcellázások kérdését és egységesíti az építkezéssel kapcsolatos rendelkezéseket. Különösen örömmel fogadják szakkörökben a parcellázási ügy kérdésének rendezését. Ezentúl az egyes közületek szabályrendeletekben intézkednek a parcellázások ügyében és a város fejlesztés racionális szempontját szem kás keze', míg otthon is akad munkátlan kéz elegendő. Hogy jönnek át tehát a németek a magyar határon és mit keresnek itten ? Ki hiszi el a 150 négyzetkilóméternyi területü (!) és 490 ezer lakosú Dühseldorfból jött németeknek, hogy ők. .. aratni jöttek Magyarországba ? Nem aratni jöttek, hanem vetni! Elkészíteni a talajt a „Drang nach Osfen" számira, kipuhatolni a mi német nyelvszigeteink lakóinak hangulatát, belekapcsolódni a nálunk tagadhatatlanul meglevő és rnüködő nagynémet mozgalmakba és elvetni az így megmunkált talajba a hitlerizmusnak, a német összetartásnak magvát, melynek aratása nagyon szomorú lesz ránk magyarokra. Igen, és mi magyarok ezt nem látjuk, ezzel nem törődünk, egyik hatóság a másiktól várja az iniciativát, a végrehajtó közegek a nagy védőszenteknek, Szent Paragrafusnak és Szent Bürokráciának nevében arra hivatkoznak, hogy nem kaptak utasítást, a fölöttes hivatalok nem s?eretik, ha az alantosok maguktól zavarják őket, ezalatt pedig a németek vigan átszöknek a határon, ellepik a németlakta magyar vidékeket és hintegetik a maguk vetését. Nem jól van ez így, hogy a mi hatóságaink nem veszik elég komolyan az idegenek beözönlőét. Lám, már az ógörög mondában is Laokoon is hiába figyelmeztette trójai polgártársait a faló veszedelmére, Cassandra jóslatára sem hallgatott senki — é; ime, a falóban észrevétlenül besurrantak a görögög a trójai falba vágott résen át a városba és úrrá lettek rajta. A mi falovunk a bürokrácia, ennek oltalma alatt özönlenek be hozzánk a nem kívánatos elmek. S eretném, ha más nem is, de egy érdemes és szemes csendőrőrsparacsnok olvasná e sorokat és saját hatáskörében megállítaná az országút idegen vándorait ott, ahol éri őket: ki tudja, mi mindenre nem bukkanna! S ha ezek a vándormadarak látnák, hogy Magyarország közigazgatása nem Csáky szalmája, s hogy annak őrei a szalma alul is kipiszkálják az ott meghúzódni akaró gyanús szándékot: előbb-uióbb elkerülnék határainkat. Aminek csak örülhetnénk. Dr. leveli J&ns*. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint.-Hasábmiiimé^er a hirdetések között 4 fi]]., a szöveg közölt 5 filL 9 fiiutsisítöftí A kiráiygyilkosság gyalázatos vádja visszapattant a magyar igazság vértjéről és azok arcába feccsentetíe a sarat, akik e hazug váddal illetni akartak bennünket, de ki fog igazságot szolgáltatni annak a háromezer magyarnak, akiket az elvakult fajgvülület: kikergetett otthonukból. A öalkáni magya gyűlölet hullámai széthintették a magyar fájdalom magvait az egész országban. Eddig Budapest gondoskodott a kiutasított magyarok zöméről, azonban ilyen nagy tömeg elhelyezése ott lehetetlennek bizonvul*, azért a belügyminiszter felszóliiotia a vidéki városokat, hogy anyaid fejükhöz mérten gondoskodjanak magyar véreink eltartásáról. Polgármesterünk három csaiád eltartását jelentette be városunk nevében s a három család szombaton meg is érkezett Budapestről. Nem kis gondot okozott a város szegényügyi gondnoknőjének elhelyezésük, hiszen a város minden szükséglakása sfját szegényeinkkel van tele. Ideiglenesen mégis Í ikerült a Tűzoltó u. 1 számú házban elhelyezni őket. Ebben az ideiglenes otthonban látogattam meg a földönfutó magyarokat. Az ambituson egy asztal mellett üi a három családfő, meredt arccaj néznek maguk elé. Nem beszélnek, nincs már új

t ami* elmondhatnának egymásnak, most rnár csak a lelkük mélyén forgatják a történtekéi és azt, hogy mit hoz a jövő Szabadkáról, Nagybecskerekrő! és a bics megyei Adárői terelte össae őket a végzet, soha hirét sem hallották egymásnak s most a sorsközöss g bajtársakká^ jóbarátokká kovácsolta öke?. Leülök közéjük. Nem tudom, hoí kezdjem. Nem akarom felbolygatni a mult fájdalmas emlékeit. Miért szenvedjék végig újra a zaklatás ezer kínját, úgyis tudom a fővároi lapokból^ mit vesztettek: megélhetést, bizlos keresetet, meleg otthont. A munkahelyeikről vitték őket a vasúthoz a kiutasítás szigorú ukázával, arra is alig hagytak nekik időt, hogy átgondolhassák, mit vigyenek magukkal.. Lassan magától megered közöttünk a beszéd. Bém Tamás molnár, Urbán János füszerkereskedő, Horacsek: József autókereskedő beszélnek a Balkánná süllyesztett Délvidékről, a