Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-07-14 / 29. szám

ról és lakásuk berendezéséről gon­doskodjék. Aki lakberendezési tár­gyakat vagy bármit óhajt menekültje­inknek ajándékozni az jelentse a Pol­gári Ápoldában a szegényügyi gond­noknőnél és a város gondoskodik a menekültekhez való eljuttatásáról. Hisszük, hogy városunk társadalma akar és tud megélhetést és új otthont adni ennek a három szerencsétlen családnak és nem fogják azt érezni, hogy idegen városba jöttek, hanem haza, magyar testvérek közé. D-l^-c, A textilipar fejlődése. színmagyar területekről, ahol tilos a magyar szó, ahol némaságra van ítélve a magyar nyelv, mert tettleg bántalmazzák az utcán a magyarul beszélőket. Az összes magyar isko­lákat bezárták, napirenden van, hogy a magyar újságok kirakatait bezúz­zák, A magyar IT unkaadót kénysze­rítik, hogy szerb munkást alkalmaz­zon, a kereskedőt, hogy szerb nyel­ven szolgálja ki a vevőit. Életveszé­lyes magyarnak lenni a Délvidéken. Urbán Jánost huszonkilencben, azért mert tagja volt a magyar pártnak, elfogták és úgy megkínozták, hogy négy hétig feküdt utána a kórház­ban, képviselőválasztásokból k folyó­lag pedig többizben bebörtönözték, így, eredeti előadásban elbeszélve érzem csak igazán, hogy a fajgyű­lölet mennyire megcsúfolta az Isten arcát az emberekben. Bém Tamás felesége az ajtóban ül, nyolchetes fiúcskát táplál a melle haván. Ez a kis emberpalánta már itt született s még csak nem is ál­modja milyen sorscsapásnak köszön­heti, hogy szabad magyar ég aiiatt szívhatja magába az édes anyatejet. Az udvaron négyéves lányka játszo­gat másféléves öcsikéjével. Szintén Bém Tamás gyermekei. Horacsek Józsefnek nincs családja. Felesége az utazás alatt szerzett hülésből szár­mazó súlyos betegségben fekszik az egyik pesti kórházban. Ha fölépül ő is jön férje után. Urbán Jánonak fe­leségén kívül két kis leánya van. Ő< is megbetegedtek az utazás alatt. Az egyik diftérián a másik vörhenyen meni keresztül, de már vigan han­cúroznak. Életrevaló két aranyos gyermek. Apjuk beszéli, mikor a vo­nat a magyar határra érkezett a hét éves Annuska torkaszakadtából éltette Nagymagyarországot. Pesten a kór­házban ?nnyi irredenta nótát és ver­set tanultak, hogy most életveszélyes lenne velük visszamenni Szerbiába, mert folyton azt fújják. Az ideiglenes szállás bizony nyo­morúságos : nedves falu szobák, ke­resztbehuzott kötélen az a níháriy ruhadarab lóg, amit magukkal tudtak hozni és más semmi. Kifosztottan állnak egy idegen város falai között, de azért bizakodók, nem látszik raj­tuk semmi csüggedés. Örülnek, hogy itt vannak. Milyen jogtipráson, meny­nyi megalázáson, rettegésen kellett keresztül menni ezeknek az embe­reknek, hogy így mindenükből kifor­gat/a a meztelen életüknek jobban örülnek, mint az ősi földön a biztos kenyérnek és saját hajléknak' Itt úgy érzik, hogy a jó emberek közé ke­rültek, magyarok közé s remélhk, hogy jóra fordul minden. Pápa a város társadalma már sok­szor cselekedet nemeset és nagyot, ha elesettek felemeléséről volt szó s reméljük, hogy most sem lesz szűk­markú bajbajutott véreinkkel szem­ben. A város a műtrágyagyárban szer­zett nekik végleges lakást, élelmezé­sükről a Polgári Ápolda gondosko­dik s társadalmunkra vár az a fel­adat, hogy számukra munkaalkalom­Fejlődő gyáriparunkban kétségtele­nül a textilipar produkálta a háború utáni időben a legszebb eredménye­ket. Gazdasági életünk minden vigasz­talansága mellett örvendetes tény, hogy ezen a téren még mutatkozik valami konjunktúra. A Magyar Textil­gyárosok Országos Egyesülete most tette közzé az 1934. évi működésről szóló jelentését, mely részletes és pontos áttekintést ad arról a hatal­mas fejlődésről, melyen ez az iparág az utóbbi időben keresztülment. A textiliparban a gyárak száma 14 gyei növekedett és a mult év vé­gén 156 textiliparigyár volt üzem­ben, amely szám sokat jelent az ed­digi magyar texíiléletben. Az összes alkalmazottak létszáma 50.440 volt, ebből 47.137 munkás, akik 12 4 mil­lió munkanapot dolgoztak. Az 1933. évvel S2emben az összes alkalma­zottak száma 5 000 fővel emelkedett. Beszédes számok mutatják a textil­ipar teljesítőképességét is. A tex il­nyersanvagbehozatalt 2.9 millió pin­gővel sikerült emelni az előző évvel szemben, viszont a fálgyártm :nyok behozatala félmillió, a készáruké 800 ezer pengővel csőkkent. Az 1934. évben a magyar textil­ipar termékei olyan országo'<bi ju­tottak el, amelyek a tex ilipar fejlett­sége szempontiából felette állnak hazánknak. Kuriózumképen csak egy példát említünk. Az egész kivitelünk 15.5%-a Anglia felé irányult és ezzel az angol piac az első helyen szerepel a magyar textilipar export­statisztikájában, de növekvő számot mutat Németország, Románia, Ju­goszlávia, Ausztria, Egyiptom, Hollan­dia és az Egyesült-Államok felé irá­nyuló exportunk is. A termelés értéke is egyre javuló irányzatot mutat. A háború előtti utolsó békeévben a magyar textil­ipar által termelt cikkek értéke 95.4 millió pengőt tett ki, azóta az irány­zat folytonosan emelkedik s 1933-ban rekordot ért el 327.7 millió pengős termelési értékkel. Az 1934. évi ada­tok még nem állnak rendelkezésre. Az 1933. évben a munkás létszá­mot, a munkanapok számát és a ter­melés bruttó értékét tekintve a textil­ipar a többi gyáripari ágakkal szem­ben a legelső sorba emelkedett, meg­előzve a vas és fémipart, valamint a gépipart és az élelmezési iparokat. Ez eddig mind nagyon szép. Csak az a h ba, hogy a magyar textilt Angliában, a tex il hazájában, vagy Kínában és Ausztráliában, — mert oda is szállítunk — nem a minősége, hanem az ára teszi versenyképessé. A dömping ára, melyet ugy érnek el textileseink, hogy a hazai fogyasztó­közönségnek a világpiaci árnál jó­val magasabbért adják. A hazai fo­gyasztókőzönség fizeti meg az angol, kinai, ausztráliai proletárok ruháját. De mi ezt nem sajnálnánk, ha a magyar tex ilipari munkásság csak egy kicsivel is magasabb bérért dol­gozhatna a textil gyárakban. Csak azzal a kicsivel, amivel az | életstandardra tudja emelni családját. Heti kritika. A t. Ház nagyon hosszá vakációra mént, a politikai élet azonban zajlik tovább, pihenésre most nincsen idő. A rohanó élet kérlelhetetlenül veti fel nap-nap után a maga problémáit, akkor, amikor még a régiek hosszú sora sincs elintézve. A parlament ka­puit bezárhatták, az élet kapuit nem lehet bezárni, sem az időt megállí­tani s akármilyen sokat is intéztek el az elmúlt parlamenti ciklus alatt, annyi minden maradt még elinté­zetlen, aminek a hiányát érezzük, pedig csak rajtunk múlott, holott még annál is több az, ami nemcsak tőlünk függ. Körülöttünk kavarog, forr minden, a helyzet napról-napra változik és nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Ebben a bizonytalan helyzet­ben kétszeresen kell éreznie a ször­nyű felelősség súlyát mindenkinek, akár hive, akár ellenzője a kormány politikájának. Sem kérkedésnek, sem gáncsoskodásnak nincs helye, ön­mérsékletre és megfontoltságra na­gyobb szükség van, mint valaha • * * Ausztria új Habsburg-törvénye, mely egyrészt visszaadja az elkob­1 zott birtokokat tulajdonosaiknak, másrészt legalább is elvben lehetővé teszi számukra a visszatérést, nem több, mint az osztrák forradalmi rendszer által elkövetett igazságtalan­ság reparációja és csak ugyanezt a helyzetet jelenti a Habsburg-család számára Ausztriában, ami Magyar­országon mindig is fennálott, a kis­antant körei mégis nagy nyugtalan­sággal fogadták az osztrák korminy ezen lép sét, mert a restaurációs szándék első előjelét látják benne. Sohasem csináltak titkot belőle, hogy a restauráció számukra nagy v sze­delmet jelent — hogy miért, azt bizonyára ők tudják legjobban — s amig csak rajtuk múlik, bizonyára mindent el fognak követni, hogy megakadályozzák. De vájjon meddig tudják? Ha Afrikában háborúra ke­rülne a sor, az elfoglalt Olaszország nem tudna olyan hatékonyan közre­működni az osztrák függetlenség megóvásában, mint eddig, miáltal a Habsburg kérdés aktualitásában meg­növekedik, sőt további fejlemények sem látszanak kizártnak. Szabadon árusíthatnak jeget a füszerkereskedők. A füszerkeres­kedők már régebb idő óta az egyéb szükségleteiket is náluk fedező ve­vők részére, az élelmiszerek hűtésé­hez jeget is adtak. Néhány esetben azonban vita merült fel ebben a kérdésben és támadást intéztek a füszerkereskedők ellen, hogy jogos-e a jégnek állandó és rendszeres áru­sítása Az illetékes hatóságok most foglalkoztak ezzel a kérdéssel és megállapították, hogy a füszerkeres­kedők ezen tevékenysége régi jog­szokáson alapszik, ezért szabadon árusíthatnak továbbra is jeget Hirdetmény. 9 Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1935. évi július hö 1-én megalakította XVII. éviársuljti önsegélyző-egyletét három és őt évi időtartammal, részletenként és hetenként 1 pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. 9 jegpstt bstétpászeli arányában bölcsön igényelhető. Minden egyéb feltételre készséggel ad felvilágosítást a Pápai Hitelbank Részvénytársaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom