Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-02-04 / 5. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Foulca 12. Telefon: 151. Laptulajdorto* a pápai belvárosi Kath. Kör. POLITIKA! HETILAP. Pápa, 1934. február 4., vasárnap. Debrecen felől hatalmas gondolatokat hozott felénk a déli szél. Magyar füleknek, magyar elcsigázott lelkeknek szokatlan hangok keltek ott a nagyalföldi városban. Az új Bethlen beszélt, fejtegetett, profeíizált. Két évig hallgatott. Két évig vizsgálta magát, vizsgálta a kusza magyar életet, a buktatókat, a veszélyes labirintusokat. Amit az ádáz politikai csaták ködös forgatagában nem látott, s nem is láthatott, azt meglátta a meditáló, lelke fenekére süllyedt ember. Amig a politikai csindarattabumos hadjárat fenyegető gázlóit kereste minden erejével, nem találhatta meg nyomorúságunk halálos bacillusait. Most megjelent a porondon és az angliai diadalút népszerűségétől övezve, becsukta a gazdasági liberalizmus eszméje mögött a kaput. Merész cselekvés volt ez és sokan meghökkennek rajta. A háború előtti boldog Magyarország jóléte és gazdasága épült fel ezen az acélszilárdnak hitt alapon. És a kétévi keserű magányból kilépő új Bethlen biztos logikával, s utolérhetetlen okfejtéssel elsöpörte, mint egy kártyavárat. Gigantikus ivelésü gondolatok az új Bethlen gondolatai. Új utak kezdőpontjai, mely utakon talán elérünk oda, ahova különböző utakon 1918 óta kétségbeesve igyekezünk. A magyar falvak, városok szíve feldobogott, mikor a szárnyrakeit szó hozzájuk ért. Tespedéséből felriadt, s homályosult, szomorú szemében új kemény fény villant fel. Nincs a világban még egy nép, mely így tud bízni, ezer csalódás ellenére is. Nincs még egy náció, mely így tud hinni a csodákban. Azonban a csodavárásnak is vége lesz egyszer. A csalódások napja ott marad a lelkek mélyén és egyszer el fogja tömni a drága magyar nép hitét és bizalmát. A külföldi példák sikerültsége csábít, azonban nem szabad minden előkészület nélkül belerohanni a csábító jövőbe. Számba kell venni szigorú, becsületes mértékkel a nemzet megsorvadt erejét, mert a pillanatnyi lángolás egy új magyar világ kiépítéséhez nem elegendő. A nyomórúd ereje. Baráth János pápai fuvaros elvállalta, hogy szénát szállít a Szikvízgyárba. Nagy szakértelemmel rakták a szekeret és rövid idő múlva hatalmasan és büszkén állott a szénával pompásan megrakott szekér. Már csak a rakott szekér leköiése volt hátra. Végigfektetik a nyomórudat, lánccal megfeszítik, Baráth a rudat nyomja lefelé. Megcsúszik azonban a kötőlánc, felvágódik a nyomórúd és nagy ívben repíti a szerencsétlen embert fejjel le a földre. A következő pillanat már ájultan, vérző fejjel találja. Ugy emelik fel a földről és igyekeznek vele az Irgalmasok kórházába, ahol mindjárt kezelés alá veszik, koponyarepedését 17 kapocscsal állítják helyre. Jelenleg a kórházban fekszik súlyos állapotban. Száz vagon sárgarépa vár vevőre Pápán. SMBBM ' ii II pápai gazdák fokozatos elszegényedése. — Propagandát kérnek a sárgarépának. Ami Makónak a hagyma, Miskolcnak a kocsonya, Kecskemétnek a sárgabarack, az Pápának a sárgarépa és a zöldség. Híresség. Valamikor a jómódnak egy tényezője és a polgári jólétnek egy forrása. Ma? Semmi. Pedig a jó békeidőkben fele annyi sárgarépát sem termeltek a pápai gazdák, mint most és mégis nagyszerűen pénzeltek beiőle. Október vége felé egész kocsikaravánok indultak el a pápai gazdák udvarából és vitték, hordták a környékbeli városokba a mézízü sárgarépát. Elsőrendű márka volt a piacon a pápai árú. Kapkodták az idegenek és vagónszám szállították az ország minden részébe. És ennek meg is volt a hatása. A kis zselléremberek a fényes forintokat összerakták a ládafiókban, míg egy-két hold föld ára ki nem kerekedett belőle. Lassan gyarapodtak, módosodtak s az egykori jobbágyak ivadékai saját földjükön vetettek, kapáltak, arattak. így volt ez régen . .. Az utóbbi napokban hallottam egy gazdától, hogy több mint száz vágón sárgarépa és zöldség vár eladásra a pincékben. Kereslet semmi s lassanként megérkezik a kritikus idő, mikor a sárgarépa rothadni kezd. Egy vagyon fekszik és veszelődik el ebben a gigantikus sárgarépa hegyben, egy vagyon, melyre olyan szüksége lenne a pápai gazdáknak. Nem tudnak semmiből sem árulni, nem tudnak sehogysem pénzhez jutni. Miből fizessék ki akkor az adót, miből fizessék tartozásuk után a kamatokat, miből éljenek? Megdöbbentő ez az állapot, nemcsak a gazdákra, hanem a városra nézve is. Általában szegény ez a város. A legtöbb adót, közterhet a gazdák viselték. Ha most a gazdák teherbíró képessége összeroppan, ez megrendíti a város pénzügyi helyzetét is. A gyári munkások, a csődbement kereskedők, a munkanélküli iparosok nem jó adóalanyok. A százezer pengős költségvetésen . a gazdák fizetésképtelensége olyan rést üt, melyet befoltozni még egy pénzügyi lángész sem"tud. Az egyszerű földmíves ember a propagandához nem ért, összeköttetései nincsenek. Tegye meg tehát helyette a város. Ne jószívűségből, ne könyörületből, hanem kötelességből, mert neki is érdeke és a legfőbb érdeke, hogy a pápai gazdák koldúsbotra ne jussanak. Elég sok úgyis a koldus a pápai utcákon. Előfizetési ár: negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. XXXI. évfolyam, 5. szám. Egy orvosi jelentés margójára. A főváros tisziifőorvosának január havi jelentése szomorú adatokat tartalmaz. Nagy a gyermekhalandóság, nincs elég tej, feltűnően megcsappant a tejfogyasztók száma. Különös ez a megállapítás, szinte hihetetlennek látszik. Arr.inapugyani3 azt olvastam valahol, hogy ezer liter számra borogatták az árokba a jó, zsiros, tápláló tejet, hogy az árzuhanást megakadályozzák. Máshol ezer vagon számra öntik a tengerbe a a kávét, mert olcsó, mert a raktározási díj többe kerül, mint a kává értéke. Ugyanakkor minálunk minden tizedik ember iszik csak reggelire kávét. De menjünk tovább. A magyar sertés ára a gazdák szempontjából katasztrőfáüsan alacsony nívón mozog úgy, hogy nem tartják érdemesnek, hogy hizaljanak. És ugyanakkor olvasom, hogy akadt Magyarországon, ebben a Kánaánban egy gyermek, aki életében még nem evett húst. Ide süllyedt az életnívó. Szinte azt kell gondolni, hogy meghibbant az emberiség. A gazdasági liberalizmus okozta zűrzavarban eltűnt a cél, az emberiség java, emberhez méltó éieíe. Cél gyanánt ott foszforeszkál mágikus fényben a végcél — az elhibázott cél: a profit, a tőkék kuiminációja. Inkább pusztuljon el az emberek száza, ezre, milliója éhen, csak a pénz mágnásai, az aranyborjú megkergült lelkű augurai tovább tömhessék pénzeszsákjaikat. Gyűjthessék a sápadt fényű véres aranyat shyloki módra. Ez a célelhajlás magyarázza a XX. század gazdasági tragédiáját és ez a hibás filozófia üzi ezerszám halálba a kisemmizett embereket. Valamikor diadalmi jelszó volt a liberalizmus kétes igéje, ma ez ad revolvert a kezekbe, ez hajszol a Duna jégtáblás hullámaiba, ez nyitja ki a gázcsapot, ez harapja barázdásra a töretlen sima arcokat és teszi kétségbeesetté a szemeket. Néhány adat a tisztifőorvos jelentéséből, de bent van a mostani gazdasági berendezkedés rettenetes fonákságának véres kritikája. Griff Szálloda Kutrovácz Gyula bérletében. Tiszta, komfortos szobák. Elsőrendű magyar konyha. Kitűnő borok, A vidékiek találkozóhelye