Pápa és Vidéke, 31. évfolyam 1-52. sz. (1934)

1934-09-02 / 35. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal : Csáky­utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Főszerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DR NÉMETH ISTVÁN. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirde­tések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Lábhoz tett fegyverrel... (án.) Végén tartunk a nyárnak. A 1 előre és nem várja meg a késlelke­fákról már hullanak a korai levelek. Az a szélcsend, mely a nyár folya­mán olyan súlyosan megülte a po­litikai életet, kezd felengedni és kis előcsatározások fuvallata bodrozza a pállott levegőt. Az őszi parlamenti kampányra ké­szülnek a pártok. Élesítik a kritika kitompult kardjait, hogy az ősszel felviharzó csatákban ne legyenek fegyvertelenek. Érthető is ez a ké­szülődés. Az őszi időszakban nagy­szabású törvénytervezetekkel készül előrukkolni a kormány. Választójog, hitbizományi reform, telepítés és külön­féle szociális kérdés megoldások akta­halmaza várja a törvényi szankciót. Villódzó kérdések ezek már ré­gen a politika egén. Különféle pár­tok ellentétének gordiusi csomója, melyet ahelyett, hogy kibogoztak volna a harcos esztendők viharai­ban, új csomókat kötöttek hozzá. Kü­lönösen a választójog vörösposztó az ellenzék szemében. A csúfos kimene­telű nyilt választások évek óta csak elmérgesítették a helyzetet, úgyhogy a parlamentben standard programmá vált a választási visszaélések szo­morú litániája. Ezt a lehetetlen hely­zetet ötletes, de biztos császármet­széssel lehet megoldani. Itt nem segít a kunktátoroskodás, ennek a kérdés­nek mérgét nem indiferálja az ollóz­gatás, vagy ragaszgatás. Ebben a kérdésben tabula rasa-t kell csinálni minden személyes érdekre tekintet nélkül. Az urambátyámos ósdi fel­fogást ki kell irtani a politikai élet­ből. Meg kell termékenyíteni a par­lamentet a nemzet gyökeréből felszí­vott új erőkkel. Ez lenne első, szükségszerű hiva­tása a kellemes nyári vakációról be­vonuló országatyáknak. Ne féljenek attól, hogy az új lustrumon mások ke­rülnek be a parlament kikoptatott padjaiba. Ez törvényszerűség. Az őszi erdőben is hullanak levelek s bizony ősz nélkül nem lenne tavasz. Jöjjön először a választójogi re­form becsületes, modern megoldása. Ez majd felfrissíti a nyomott atmosz­férát, melyben oly nehezen vajúdnak a tervek és mire megszületnek, az időszerűség régen elrohant felette. Az idő nem áll meg, mint egykor a zsidók felett. Könyörtelenül vágtat dőket, a habozókat, a lassanjárókat. Jöjjön a választójog reformja, de ez olyan legyen, mely a nemzetet ki­elégíti, mely a nemzetnek vissza­adja magában való hitét és a parla­mentjében való bizalmát. Ez legyen a belső revizió első fegyverténye, ez órája is. Nagy nemzetmentő ügyek tárgyalásánál veszély és csapás a viharos légkör. A felbolygatott szen­vedélyek a jót is rossznak látják, anélkül, hogy a rosszat jóvátehetnék. A levelek már csendben hulldo­gálnak, a magyarság készül már a télre, mely mögött végre hosszú keserves évek után igazi tavaszt vár. De nem megbénult aggyal és két­ségbeesett letargiával, hanem figyelő legyen az őszi ciklus első megsza- ; szemmel és lábhoz tett fegyverrel, vazni-valója. Azután kerüljön sorra a többi kér­dés, melynek elérkezett már a 13-ik mint Eckhard mondotta valahol. Ezt a várást ki kell elégíteni és ez le­gyen az őszi ciklus pensuma. R 7-es honvédhuszárok domborművű emléke az Esterházy-űton lesz. Mint nemrégen már megírtuk, a volt 7-es honvéd huszár ezred tisztjei egy díszes domborművet csináltat­tak elesett bajtársaik emlékének meg­örökítésére. A talpazati munkálato­kat a város meg is kezdte már az Esterházy út sarkán levő kis park­ban. A munkálatok erősen folynak és hamarosan elkészítik a hős pápai huszárok domborművű emlékét. A pápai elesett hősi halottaknak mikor készül el az emlékműve ? Víz helyett lugkövet ivott. Sajnálatos szerencsétlenség áldo­zata lett a kis Horváth Lacika egy kétéves pápai fiú. A napokban tör­tént az eset. A kis fiú megszomjazott és vizet akart inni. A vizes kanna mellett egy edényben folyadékot talált és minthogy azt jobban elérte, abból akarta oltani szomját. A megivott víz azonban nem oltotta el szomjúságát, hanem po­koli fájdalmat okozott. Az edényben tag köves viz volt. A kis La­cikát szörnyű kínok köze­pette szállították be a kórházba, ahol élet­veszélyes állapotban fekszik és lehet, hogy áldozata lesz annak a gondatlanságnak, mely a tudatlan gyermek előtt olt hagyta a méreggel telt po­harat. Tíz olasz katona holttestét szállították el Pápáról. Augusztus 24-én két olasz megbí­zott érkezett Pápára, hogy az alsó­városi temetőben elhantolt 10 olasz hadifogoly földi maradványait elszál­lítsa a budapesten levő gyűjtőhelyre. Falchetti Cezare olasz mérnök, Roma Angelo katonai attaséval exhumálta az olasz hadifoglyok holttestét. A porladó csontokat kis zsákokba, majd pedig ládákba rakták. A kérdéses halottak között volt az az olasz hadi­fogoly is, aki a Bocsor malomban dolgozott és akit 1918-ban a villám sújtott agyon. Kegyeletes dolog az idegen földben nyugvó katonák ham­vait hazaszállítani. Ez a nemzet ke­gyelete elhunyt hősei iránt. Vájjon mikor leszünk mi abban a helyzet­ben, hogy Oroszországban sínylődő élő véreinket hazahozatjuk, nem is beszélve az olasz, a francia, a len­gyel városok és faluk temetőiben nyugvó hőseinkről, akik szeretetteik­től távol pihennek? Vasárnapi munkaszünetet. A teremtés nagy napjai után meg­pihent az Úr, mondja a Szentírás. Megpihent, pedig Ő nem fáradt el, mert Isten. Meg akarta azonban mu­tatni az embereknek, hogy a robotos napok hajszája után kell a pihenés, kell az ünneplés. Ez a mottója a vasárnapi munkaszünetnek a keresz­tény világban. Volt idő, amikor nem kellett vitat­kozni, mert mindenki természetesnek tartotta. A XX. század kapitalisztikus termelési őrülete azonban fittyet hányt ennek az elvnek és a munka szent­ségét hirdetve, szemforgatva a dü­börgő gépek zörejét belevitte a va­sárnap csendjébe is. Hiába szálltak sikra a vasárnapi munkaszünet mel­lett szónoki dobogón, pápai encikli­kákban, társadalmi megmozduláson, elbukott minden törekvés az új elv­hez való rideg üzleti ragaszkodáson. Némely városban a közületi vezető­ség jóindulatú pressziójára úgyahogy megvan a vasárnapi munkaszünet, Pápán azonban némely körök indi­ferentizmusa és a keresztény keres­kedők és iparosok lagymatag elvhű­sége miatt még mindig folyik a munka, hajszás az élet vasárnap és ünnepen. A sok korholó szónak azonban valami eredménye mutatkozik most. A keresztény kereskedők és iparosok egységesen állást foglaltak a vasár­napi munkaszünet mellett. Azonban mint mindig, most is ellenzésre ta­lált a terv a nem keresztény kereske­dőknél. Mereven elzárkóznak a szép terv keresztülvitelétől. Nem hajlan­dók vasárnap délelőtt csukva tartani üzleteiket, arra hivatkozva, hogy szombaton ők nem nyitanak ki, így vasárnap délelőtt kell kielégíteniük vásárlóikat. Hát ha csak ez az ellen­vetésük, azt nem nehéz megcáfolni. A nem keresztény üzletek azáltal nem veszítik el vásárlóikat, ha vasárnap délelőtt nem nyitnak ki. Mert vagy megvan elégedve a vásárló, vagy nem. Ha igen, akkor elmegy pén­teken délután is bevásárolni, ha va­sárnap nem lehet. Csak hozzá kell szoktatni a közönséget. A kényelmet pedig hamar megszokja a közönség. Hamarosan rájön, hogy a vasár­napi bevásárlás terhes volt és sok­szor elrontotta az egész napot. Azután még egyet. A nem keresztény ke­reskedőknek vannak keresztény al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom