Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-06-11 / 24. szám

Pápa, 1983 június fl.

y vasárnap, Ara 16 fillér, XXX. évfolyam, 24. ssám, Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap, Tek. Nemzeti Múzeum Könyvtára VIII., Múzeum-körút. Budapest Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz: A kiadóhivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttitkárság, Szentiionai-utca 12. Telefon: 121, A Fax könyvkereskedés, Pő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzet Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. Telefon : 157. szám Drága város-e Pápa T Igen tisztelt Szerkesztőség! Engedje meg, hogy b. lápja két hét előtti számában megjelent közleményre, a pápai kereskedők és ipa fosok nevében, néhány megjegyzéssel reflektáljunk. Nagyon helyes, ha a környékbeli utazóközönség a veszprémvarsányi, vagy celldömölki állomáson unalmát azzal üti el, hogy közgazdasági problémákat fejteget a eközben „szidja Pápát, mint a bokro.*, de ha a cikkiró történetesen szombathelyi, vagy gyöngyösi, végy kiskunfélegyházai embereket hallott volna beszélgetni, azok szintúgy drága városnak nevez ték volna városukat, mint az a társaság, akivel —r —n úr történetesen együtt utazott. A mai súlyos és vigasztalan gazdasági helyzetben, sajnos, a legtöbb ember alig képes megszerezni a mindennapi kenyérre valót, magától értetődik tehát, hogy elkeseredése panaszban tör ki és el sösorfcn azok ellen fordul, akiktől beszerzi szükségleteit, vagyis a ke reskedök és iparosok ellen. Az ismeretlenség homályában mozgó cikkíró azonban csak általános érveket hoz fel állításának igazolására és konkrétumot csak egyet nevez meg, 1. i. hogy a kősó ára Pápán drágább, mint Davecserben. Mindenki tudja, hogy a kősó és marbasó érát nem a kereskedők önkénye, hanem az állam szabja meg és pedig ab Budapest. Onnan osztják szét az egész országba és távolságok szerint a fuvardíj is emeli az árat. Miután pedig földrajzilag Devecser közelebb van a fővároshoz, mint Pápa, ott természetesen olcsóbb ára van a kősónak. Miután az illető uradalomnak saját fogatai vannak, nagyobb mennyiséget hozat, a tengelyen való szállítás költségeit ö nem számítja, így tehát a kősó neki kevesebbe van. Általánosan ismert és tudott tény, hogy a pápai kereskedők és iparosok józan és szerény életmódjuk, becsületes, reális árszámiiásuk folytán megelégszenek a legminimálisabb haszonnal és minden időben azon voltak és vannak, hogy a közönség igényeit minden tekintetben kielégíthessék. Nálunk nincsenek hatalmas áruházak, hol óriási az üzemköltség, melyet végeredményben a közönség fizet meg, hanem a legtöbb üzletben a tulajdonos maga is épúgy kiszolgálja a vevő közönséget, mint az alkalmazóit. Nzgyon rossz szolgálatot tett tehát a cikk beküldője a kereskedelem érdekeinek, mert igaztalanul igyekezett megvádolni egy tisztes társadalmi réteget és éket akart verni abba a jó viszonyba, mely egyrészt a pápai kereskedőiparostársadalom, másrészt a fogyasztó közönség széles rétegei között hosszú évtizedek óta fennáll. Hát mi pápai kereskedők minden felesleges hírlapi vitatkozás helyett, egyszeiöen meg akarjuk oldani a kérdést: Hajlandók vagyunk a cikk Író által kiválasztott bármily szak

1 bizottságot elfogadni, smely pártatlanul állapítaná meg az egyes városokban érvényben levő kereskedelmi cikkek árait és hasonlítaná azokat össze a pápai árakkal. Egész bizonyosak vagyunk benne, hogy a meg állapítás nem esne Pápa hátrányára. Az sem áll, hogy a pápai keres kedők a fővárosba induló filléres gyorsvonatokat ellenezték volna. Mi csak annak voltunk ellenzőt, hogy a budapesti nagyáruházak körS levelekkel áraszáb el a vidéket és olyan detail-cikkeket kínáljanak nekik eladásra, amilyeneket itt is ugyanolyan minőségben és árban megkap hatnak. Ez a törekvésünk pedig minden józan ember előtt érthető. Mi e város polgárai vagyunk itt fizetünk adót, itt fizetjük az összes (nem csekély) közterheket, résztveszünk a társadalmi akciók sokféle fajtájában, alkalmazottakat tartunk, kiknek családjaik vannak és ezt mind abból a csekély haszonból tesszük, amelyet az itt vásárló közönség munkánk eredménye fejében nyújt. Ha ettől a csekélységtől is elesünk, úgy kénytelenek vagyunk a közterhek fizetését beszüntetni és alkalmazottatokat elbocsájtani. Nem tudjuk, hogy a cikkiró úr milyen foglalkozású egyén, de ha történetesen tisztviselő, hát tisztelettel kérdezzük töle, honnan és miből kapná ő elsején a fizetését, ha sz adók befizetése a minimumra csökkenne? Tudomásunk van róla, hogy a filléres gyorsok sikalmával (melyek ép azért indultak vasárnsp, hogy a vidéki közönség ne használja fei azok indítását vásárlásra) egye3 fővárosi cégek körleveleket küldöttek vidéki címekre, hogy a vasárnap dacára is szívesen állnak rendelkezésükre. Az ily akciók eilen emeltük fel jogosan tiltó szavunkat és azt nehezményeztük, hogy minden hónapban átlag egy-egy alkalmi társulásnak kiállítás ürügye alatti összejövetelére a vasutigazgafósíg utazási kedvezményt adott a vidéki közönségnek. Hogy ez nemcsak a pápaiak panasza volt, hanem az egész ország kereskedő társadalmában felhangzó jogos tiltakozás, legélénkebb bizonyítéka, hogy a kereskedelmi kormány újabban évenként csupán a , Nemzetközi Vásárra és a Mezőgazdasági Kiállítás alkalmával nyújt vasúti kedvezményt a fővárosba vaíó utazáshoz. Hogy Pápa mennyire nem „drága város", mint a cikkiró úr áiliija, arra tanúság sz a sok celldömölki és környékbeli vasutascsaiád, akinek az út semmibe nem kerül és mégis Szombathely vagy Győr helyett a „drága* Pápa városában szerzik be évek óta minden szükségletüket A pápai kereskedők és iparosok ellene vannak minden hangos vásári reklámnak, azért nem oszthatjuk cikkiró azon elgondolását, hogy „olyan kéthetes olcsó minfsvásár félét" rendezzünk. Nálunk évenle öivenkéthetes oícsó mintavásár van, amiről mindenki, a cikkiró úr is bármikor meggyőződhetik, ha elfogulatlanul szemléli a való tényeket. Amit az ilyen mintavásárok megrendezésére reklám j stb. fejében kiadnánk, azt pótoljuk az áruk minőségével és legalacsonyabbra megszabott árainkkal, amikbői külön engedmény nélkül is a legolcsóbbat nyújtjuk. Kirakatainkban évek óta ott függ a kérelmünk: „Pápaiak vásároljatok Pápán", mi pedig hűek maradunk Ígéretünkhöz, hogy: „O csóbbak vagyunk, mint Budapest." A pipál ksreikadik és Iparosok. Pápa és a ciszterciek. Irta: Horváth Elek. II, befejező közlemény. A Rákóczi-felkelés leverése Pápa pusztulását jelenti. 1707-ben jön gróf Pálffy császári generális és szörnyű bosszút áll a városon azért, mert a fölkelő kurucoknak főhadiszállást nyújtóit. Fölégeti a várost annyira, hogy csak két magánház marad épen, a többi romokká ég. A város teljesen elnéptelenedik s lakói a faivakba menekülnek. A béke azonban heiyre állott s a heinrichaui apát 1710 ben visszaküldi Hoffmann Pétert Pápára. Szomorú kép fogadja az adminisztrátort, a rezidencia helyén komor falak merednak rá. Olyan szobába költözik, melynek ablaka sincs, egyedül lakik, barát, hozzátartozó nélkül. Egy öreg asszony főz számára, egyéb jóakarója nincsen. Nem mer az utcán járni se. Elkeseredik és rövid időre Győrbe megy, de nemsokára visszajön. Ekkor a pálosok vendégszeretetét élvezi és hozzálát a rendház felépítéséhez. A Kereszt-utcában (ma Márton István utca 3.) építi ßl 1711-ben az emeletes rezidenciát, mely 200 esztendő után is eléggé megtartotta érdekes, eredeti stílusát, belső beosztásában pedig a cellarendszer alapját. Kötelességét teljesítette, de tovább nem tud Pápán maradni, azért a heinrichaui apáttól felmentését kéri. Vissza is utazik Heinrichauba, 8 az apát még az év folyamán kinevezi utódjává Schneider Henriket. Az új adminisztrátor egy páter társaságában érkezik meg Pápára. Nagy kedvvel és buzgósággal lát hozzá az apátsági birtokok visszaszerzéséhez, 8 a kuruc-labanc harcokban megnyomorgatott községek talpraállításához. Úgy látszik, ók folySipiczkynél jó magyaros konyha, hitűnö italok. 4PAPA

v FŐ-TÉR 27. SZAM.) Szolid árak! Elsőrendű szobák! A szobák vízvezetékkel ellátva! 14

0