Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-01-11 / 2. szám

üSftzetésI iraki negyedévre 34.000 kor., POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőségs Fő-utca 12. Kiadóhivatal egy hónapra 8000 kor. M . . . . , Fö-utca i2. szám. agyas szán ára darabonként 2000 kor. Megjelenik minden Vasarnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Gróf Esterházy Sándor 1867-1925. Újra kidőlt a régi Magyar­országnak egy kiváló nagysága, ismét megfogyatkozott azoknak a régiveretü úri egyéniségeknek száma, akik átélve a nagy fel­fordulást, egy kis ideig még bírják szótlanul hurcolni ben­sőjükben az ország nagy tra­gédiáját, de azután váratlanul összeroskadnak. Esterházy Sándor grófot a szíve ölte meg. ó, aki erős lélekkel, az Úristen gondvise­lésében megnyugodva fogadta a csapásokat, melyek családi életében felesége, fia elveszté­sével érték, az ország tragédiá­ját nem birta tovább. A fényes múlt, melyet látott, a sivár, szomorú jelen összeroppantot­ták. A boldogult gróf 1867-ben szü­letett Pápán, 1897-ben házaso­dott meg. A történelmi neveze­tességű olasz családból Aldob­randini Ágnes hercegnőt vette el, akivel elképzelhető legszebb csa­ládi életet élte feleségének 1910­ben bekövetkezett haláláig. 1916-ban a királyné főudvar­mesterévé nevezik ki. Fontos hivatalát örömmel vállalta, hogy szolgálatot tehessen királyának, hazájának. Az 1918-as össze­omlás, forradalom idején fárad­ságot nem ismerve munkálko­dott az ország megmentésén, a király megvédésén. A kom­munizmus bukása óta Marcal­tőn tartózkodott csendes elvo­aultságban, míg január 3-án este a halál ki nem oltotta életét. Emberi erényei, nemes, nagy­űri lelkülete, emberszeretete, bá­mulatosan szép családi élete nemesítőleg hatott mindazokra, akik őt közelről ismerték. Vég­telenül szerette feleségét, gyer­mekeit s ezek is őt. A család­ban a jelszó az egymás iránti szeretet és figyelem volt. S ezt a szép családi érzést átjárta, nemesítette a mély vallásos érzés. Életben a férfias lelki­erőnek, a minden szenvedésen felülemelkedő vallásos érzésnek nem egy bámulatkeltő példá­ját mutatta. Mikor 1897-ben Frascati-ban megvolt az eskü­vője, a túláradó boldogságban rossz sejtései támadtak a bol­dog házaspárnak. S ekkor meg­ígérték egymásnak, hogy, ha bármelyikük súlyos betegségbe esik, a másik nem titkolja el, hogy a halálra elkészülhessen. Ez a nehéz feladat Esterházy Sándor grófra előbb rászakadt, mint hitte volna. 1910 júliusá­ban a szeretett hitves halálos ágyon feküdt. Mikor már lát­szott, kogy menthetetlen, nagy lelkierővel, elfojtva a bensejé­ben tomboló fájdalmat, kér­dezte feleségétől, hogy emlék­szik-e, mit ígértek boldog egy­másnak boldogságuk kezdetén. Mire az eszményképül állítható anya mosolyogva felelte: Tu­dom, hivasd ide Pétert és hi­vasd ide a papot, hogy hozza el az Ur Jézust. Amint meg­érkeztek, legidősebb fiához, a 12 éves Péterhez fordult: Nézd fiam, hogyan hal meg édes­anyád, S azután, mint 13 év­vel ezelőtt, boldog házaséleté­nek küszöbén, a belsejét mar­cangoló fájdalom között Ester­házy Sándor gróf együtt vé­gezte szentáldozását nagyútra készülő feleségével. A pap, mint 13 évvel ezelőtt, most is szét­törte az Úr szent testét, a há­láik kokkal gyötrődő kedves hit­ves most is mosolyogva nyúj­totta kezét férjének, mint akkor s egy hitvallóra valló lelkierő­vel fogadta ő is az Urat. Bámulatos lelkierő! De erre A hét eseményei. A politika hirel. A nemzet­gyűlés pénzügyi bizottsága meg kezdte az aranyköltségvetés tárgya­lását, melyen a bizottsági tagok kö­zül többen felszólaltak a bizottsági tárgyalás arra időre való elhalasz­tása mellett, mikor már a kitiltott képviselők is megjelenhetnek a tár­gyaláson. Bethlen István gróf mi nisztetelrök azonban kijelentette, hogy engedményekkel nem lehet megvásárolni az ellenzék kötelesség­teljesítését. A költségvetés tárgya­lása után az elsők között fog követ­kezni a törvényhatóságok újjászer­vezéséről szóló javaslat letárgyalása. A forgalmi-adó ankétje. A pénzügyminisztériumban az érdek­képviseleti szervek képviselőinek be* vonásával tárgyalások folynak a for­galmi-adó rendszer megváltoztatására. A kisemberek, de a behajtó hatósá­gok tekintélyének érdekében is kí­vánatos volna, hogy az ankétezö urak olyan megoldásra jussanak, mely az eddig divott, botránkoztató és a kisembereket megnyomorító rendszert sürgősen és végleg meg­szünteti. . Az entente nem üríti ki a kölni zónát A szövetségesek jegy­zéket intéztek Németországhoz, mely­ben bejelentették, hogy a kölni zó nát január hó 10 ére nem ürítik ki. A németeknél óriási az elkeseredett­ség s megtörténhetik, hogy megtor­lásul a német kormány megszakítja az angolokkal és franciákkal folyta­tott kereskedelmi tárgyalásokat. A kisipari hitel. A Pénzintézet Központ eddig 6 milliárd hitelt fo­lyósított a kisiparosoknak s még 14 milliárdot fog folyósítani. Elfogták Radicsot. A Balkán méregkeverője, a vén Pasics mióta uralomra jutott igazi balkáni módra iparkodik megszilárdítani uralmát. Elfogatta a horvátok vezérét Radics Istvánt, akivel egy időben juttatta börtönbe a délvidéki magyarság ve­zető embereit. Pasics elfelejti, hogy erőszakkal csak ideig óráig lebet ha­talmat kézbcníirtaM. Esterházy Sándornak szüksége is volt, mert neki a Gondvise­lés örömből, bánatból egyaránt bőségesen juttatott. Felesége halála után félárva gyermekei nevelésének élt. Szerető gonddal vezetgette őket s mikor a mult szenvedése kezdett már emlé­kezetté válni, újabb csapás ráz­kódtatta meg szivét. Házassági frigyének első hajtása merész sudárba szökkent, a világhábo­rúban harcolt s nem hozott szégyent ősei nevére, amikor 1917 őszén néhány napos tar­tózkodásra a frontról hazakerül, s spanyolbetegségben váratla­nul elhunyt gróf Zichy Jánosék­nál Fejérmegyében. Épen öt­venedik születésnapjára készült kis családja örvendezve, mikor a betegség hirét Marcaltőn meg­hallották s az öröm virágai a gyász virágává lettek, az ün­neplő édesatya asztala helyett az első fiú, Péter ravatalára kerültek. De a közélet embere még el sem maradozhat a fájdalmán, mert hisz az országot a felfor­dulás veszélye fenyegeti. Csak később hoz fájdalmára enyhü­lést, hog / épen attól a család­tól kap egy fiút, vejét, Zichy Pál grófot, amelynek körében Péter fia utolsó napját töltötte. A szenvedések királyi embere volt, akit mérhetetlen Isten és emberszeretet töltött el. Soha senkiről rosszat nem mondott. Ilyen lelkülettel nem csoda, ha atyja volt alattvalóinak. Cseléd­jeit, azok gyermekeit névszerint ismerte, betegségükben, bajuk­ban gondoskodott róluk. Még betegeskedése alatt is a legna­gyobb érdeklődést tanusította a bajban lévők iránt. Még a múlt év novemberében is megjelent a malomsoki tűznél. Vigasztalta a károsultakat, valamennyinek épületfát ajándékozott, akinek elégett a sertése, ingyen adott helyette, az elégett gabona he­lyébe ugyanannyit kiméretett sa­ját magtárába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom