Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-01-11 / 2. szám

Csak egy-két vonás kiragadva jelleméből. Nem folytatjuk tovább. Ennyi is elég az ő nagy egyéniségének jellemzésére s annak megokolására, miért szerette őt annyira népe, hogy a halálát követő nap egész Marcaltő munkaszünetet tartott s ügy gyászolta jó urát. Emléke soká fog élni azok szívében, kik nemes egyéniségét közelről ismerték, kik jótéteményét élvezték. A kézműves-ipar válsága. A magyar kézműves iparosság feje felet is megnehezült az idők járása. A szanálással kapcsolatban sú lyosbodó közterhek elviselése és az általános ipari pangás erős próbára teszi a máskor virágzó és közepes anyagi jólétnek örvendő iparososztály helyzetét. Az örökös nincstelenség mint valami sötét rém kisérti az iparos társadalmat és lelkük mélyéből feltör a sóhaj: mi lesz velünk és családunkkal, ha erőinket felülmúló terhek súlya alatt leroskadunk. A tekintélyes számú és mindig ha zafiasan érző iparos osztály sohasem vitte piacra, a nagy nyilvánosság elé a saját ügyét, baját. Szótlanul tűrte, amig birta a legsúlyosabb állapotokat is. Az iparosság az egyetlen társadalmi osztály, mely sohasem lázongott, nem sztrájkolt, s nem fenyegetődzött sem jobbra, sem balra. Mindig megmaradtak ősi tradicióik szerint áldozatkész hazafiaknak és tisztességez Keresztényeknek. A kommunizmus idején is a kisiparosság állotta meg a helyét legjobban. Példás viselkedésükkel őrállói voltak a már elveszettnek vélt magyar keresztény ügynek. És most e derék, jobb sorsra és humánusabb elbánásra érdemes kézműves osztály a meghasonlás és az összeroppanás idejét éli. Panaszkodásuk még csendes, hozzájuk méltó. Csak a lelkük mélyén izzik elégedetlenség, mely alkalomadtán annál nagyobb erővel tör magának utat. Igazán itt volna az ideje, hogy azok a tényezők, akiknek módjukban áll az iparosok jogos panaszát magukévá tenni, még ideje korán fognának hozzá a baj orvoslásához, mielőtt még ebből nagyobb bajok származnának. Dehát mik is azok a nagy panaszok, amelyek az iparososztály elégedetlenségének tárgyát képezik ? Ezekre vonatkozólag kérdést intéztünk több pápai iparoshoz, akik j egybehangzóan bizonyították be előttünk, hogy a magyar kézműves ipart eddig soha nem tapasztalt válság fenyegeti. A munka állandóan csökken, kereset nincs és a magánosan dolgozó kisiparos nem képes maga és családja részére a mindennapi kenyeret megkeresni. Különösen a lábbeli készítő iparosok köréből hangzik a panasz, akik békében 80—90 segédet alkalmaztak, mig manapság összesen csak 4 munkás van alkalmazásban a 75 főnyi iparosnál. Az ipar stagnálásának igen egyszerű oka van. A földmivesnép teljesen elszegényedett. Az egyszerű falusi nép, a földmunkásság, mely jobb időkben legnagyobb fogyasztó volt, ma nem képes a drága árjit megvásárolni. A 20—25.000 koronás napszám, mellyel ma a földmíves szegénység kénytelen beérni, megmagyaráz mindent, hogy az iparosságnak sem mehet jói a dolga? Épen azért több megértést és emberségesebb elbánást kérünk és követelünk a keresztény iparosság részére, akik az állami életnek egyik legértékesebb pilléreit alkotják. Különösen a forgalmi-adózás terén mutatkoznak áthidalhatatlan nehézségek, amellyel az iparosságot állandóan molesztálják és izgalomban tartják. Áll ez különösen a vásározó iparosokra, akik részére bizonyos adókulcs van megállapítva, mégis az a helyzet, hogy esetenként a vásár színhelyén is leforgalmiztatják őhet. így tehát egy rókáról két bőrt húznak le, annak ellenére, hogy a megállapított adóösszeget sem képesek a mai nagyságában megfizetni. Ezek és hasonló nehézségek reá világítanak a kézmüiparosság válságos helyzetére, melynek orvoslását csak akkor lehet remélni, ha az iparos osztály is át fogja látni a szervezkedés szükséges voltát s oda fog állni a keresztény iparosság érdekeit felölelők harcos táborához. Hogy is mondja a ker.-szoc pártprogram 28. pontja? Követeljük a progresszív adózás bevezetését, a fogyasztási és forgalmi adózás teljes eltörlését, a kisiparosok és kisexisztenciák támogatását, az önálló iparosok és nyugdíjának szociális irányban való sürgős rendezését. Igen. Ezeknek az elveknek gyakorlati megvalósításáért küzd a keresztényszociálista tábor. Az írott betű azonban csak akkor lesz valósággá, ha odaállunk a keresztény demokrácia zászlajához, melyre a dolgozó keresztény nép érdekeinek becsületes védelme van felírva. Sz. L Schubert-estély. A Bencés Diákegyesület pápai osztálya január hó 14-én este 8 órai kezdettel a bencés reálgimnázium dísztermében Schubert-estélyt tart Schneider-Szelényi Stella hangversenyénekesnő, zenedei tanárnő, K. Pikéthy Tibor váci székesegyházi karnagy, a budapesti Nemzeti Zenede v. tanára közreműködésével. 1. Himnusz. Énekli a reálgimn. énekkara, Németh Döme tanár vezetésével. 2. Schubert. Előadás. Tartja: K. Pikéthy Tibor. 3. Das Wandern. Wohin? Der Neugierige. Morgengruss. „A szép molnárné* dalciklusból. Énekli: Schneider Szelényi Stella; zongorán kiséri: K. Pikéthy Tibor. 4. Zongoramüvek. Előadja: K. Pikéthy Tibor. 5. Des MüIIers Blumen. Der JSger. Trokne Blumen. Der Müller und der Bach. „A szép molnárné" dalciklusból. Énekli: Schneider-Szelényi Stella; zongorán kiséri: K. Pikéthy Tibor. 6. Es dur vonósnégyes. Előadják: Nagy Julián, Németh Döme bencés tanárok, Gárdos I. VIII. o. t, Domonkos G. VI. o. t. 7. Der Tod und das Mádchen. An die Musik. Der Liermann. Der Flug der Zeit. Énekli: SchneiderSzelényi Stella; zongorán kiséri: K. Pikéthy Tibor. 8. Karakterisztikus-induló. Zongorán négykézre játszák: SchneiderSzelényi Stella és K. Pikéthy Tibor. Belépő-díj: 1. hely 20.000 K, II. hely 15.000 K, állóhely 10.000 K. Jegyek előre válthatók özv. Hajnóczky Árpádné könyvkereskedésében. HÍREK. ••• Halálozás. Mély részvéttel értesülünk, hogy Bodor Jánosné Vésey Piroska jan. 7-én elhunyt. A műkedvelői előadásokról, kedves hangjáról sokaktól ismert, mindenkitől tisztelt úriasszonynak elmúlása mindenkit megdöbbentett. Özvegye, két kis árvája, szülei gyászolják. Az Úristen adjon enyhülést fájdalmuknak. -- Ifj. Sulyok József, dr. Sulyok Dezső ügyvéd testvéröccse jan. 7-én« rövid szenvedés után elhunyt. A bencés reálgimnázium cserkészei közkívánatra jövő vasárnap, (jan. 18 án) újra előadják Radványi Kálmán .Apátlan székelyek" c. ifj. színdarabját. Az előadás kezdete d. u. 7*6 órakor. Jegyek előre válthatók : özv. Hajnóczky Árpédné könyvkereskedésében január hó 13-tói kezdve. A Kath. Leánykör január 10 én (szombaton) fél 7 órakor csak tagok részére kultúrelőadást tart. Előadó: Solymos Vendel, egyesületi elnök. Urbs aeterna .«. Romulus sárkunyhós falujából a Camillusok, Scipiók, Pompeiusok népe rettegett várost básyázott. Nevével rémítgette a dajka a szepegő pún, germán, parthus ivadékot, aki a név hallatára elcsitult. Róma emlegetésére efésett harcosok kenyeres pajtásai sötét bosszút lihegtek a teutoburgi erdőben, Afrika homokrengetegén, vagy Parthia zegzú^os hegyeiben. N gy vérözönök rubint jából, gúzsbakötőtt nemzetek verej fékéből a köztársaság hunyó csillaga után előmosolyog Augusztus arany j korszaka. S jönnek a magukat istenítő caesarok, kiknek minden hódo lat, nagyság, mérték kicsinyesnek tünt. Neró porfészeknek, fatákolmánynak nézi Augustus márvány Ró máját s miután színész komédiával eljajgatta a zsarátnokba hullott város pusztulását, épített magának arany palotát, me'y egyedül volt méltó hogy falai befogadják. S egymás után magasodnak az engedelmes föld háláról a Colosseum kőben, nagyságban tobzódó emeletei, Cara calla thermái, a Caesarox évezredek kel eljegyzett mauzóleumai a fényes császári fórumok, bazilikák A görög bájos ornamentika ün nepi nászt ül a komoly férfi, erős római architektúrával s pompázó tavaszi ktdvében garmadával önti a művészetek örök-szép csodnt, S dől Keletnek minden szemfényvesztő pompája, gazdagsaga drága kenetje a lágyszavű Tibullus „Urbs aeterná*jába, hogy egyszer annál kegyetlenebb számot vegyenek az ostorozott barbárok a farkasok nemzetségén Századok robognak el az idők rszágútján. Az aranyos Róma kor csosodni kezd. Légióiban barbár kezek szorongatják a kardot s Jupiter ezüst sasait, készülvén a nagy leszámolásra. Feigo motyognak Alarich gótjai s nekieresztett kantárszárral robognak Róma ellen, hogy vérbe, füstbe fojtsák az aranyos Rómát. Századok múlva megjelenik Normandia vaskezfi hercege, Guiscarod Róbert. Keze intésére rombadőlnek az ezeréves ókor emlékei, melyek a \ gótok pusztító dühe után Róma örök voltát akarták hirdetni. Ekkor már rég Krisztus földi helytartója kormányoz igazsággal, szeretettel, a pogány erkölcsökkel elherdált,az apostol fejedelmek vérével, milliónyi vértanú szentséges martiriumával beláthatatlan ezredekre megváltott örök városban. Mert Rómát sokszor legyőztek, de soiasem halt meg. Teméntelenszer kifosztották, ám annál gazdagabb lett. Eltűntek a Caesarok, a a föld urai, jöttek helyükbe a lelkek szolgái, királyai. Megfosztották az antix világ isteneitől s katedrája lett a szeretet új vallásának. Pogány templomaiban már nem kanyargott égnek a pogány áldozatok füstje, helyette falai között az új szövetség örök áldozatát mutatták be. S mikor már csaknem úgy tünt fel, hogy ereje kimerült a középkor zárt rendszerében, megrázza magát a búsult vén Titán s szórja pazarul az eltemetett antik világ művészi szépeit. Régmúlt tavaszok termő láza tépi, megittasul s a renaissance tékozlón érlelő nyara örökre a művészetek városává avatja, az „Urbs aeternaM. A lázadó Michel Angelo, az örökké talány Leonardó s az élte virágjában elhunyt haihatatftin, madonnás Rafael Rómája felé özönlenek a művészi szép örök szerelmesei. Megindul a nemzetek áradása büszkén, sikere biztos tudatában a hódító harcos fellengzősségével tör Rómára s rabul esik. Ott jár Goethe a költő király s nem tud szabadulni a százszor-szent Rómától. Itt bolyong a