Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-12-25 / 52. szám

'ua rac Női és fférfi kelmék, bársonyok, selymek, mosók, vala

mint Nagy karácsonyi vásár! női és leányka kabátok mélyen leszállított áron való elárusítása megkezdődött # • 1 a i r < r rí audek Miksa divatapuhazaban. Kossuth Lajos u. 14

, szám alatt, en. 3CJ, mekeikről, mivel őróluk sem gondoskodik senki sem. Pedig háí rendesen a szegényembereknek van sok gyermekök. Az egyke a jobbmóduak bűne, a sok gyerek a szegények istenáldása\ A kormánynak és mindazoknak, akik a születések csekély számában mutatkozó nemzeti veszedelem elhárításának módjain törik a fejőket, Dátor volnék egy szerény tanácsot idni, aminek követésével talán töb3et lehetne elérni, mint a theoretikus :ervezgetésekkel. Tessék mindenek ilőtt a gyermeknevelés megkönnyítésére szolgáló intézkedéseket tenni, és iddig is, amíg a születések száma negnövkszik, ne tessék a szegényzmbereknek már megszületett gyermekeiket elpusztulni hagyni. A gyermekvédelem Ügyében ez most a legsürgősebb és legszükségesebb tenni/aló. Mert ha betekintenek télnek dején a városok nyomorúságos kisakásaiba és a falvak gunyhóiba, ott áthatják a mezitlábos gyermekeknek izreit, akik ruházat híján nem járhatlak iskolába, a rossz táplálkozás niatt pedig meghalnak még mielőtt elnőhetnének és a kenyerüket megcereshetnék. Nagyon viszás tehát nálunk az az iliapot, hogy mialatt aggodalmakkal dtelten hivatkoznak a jobbmóda családokban a születések csekély szánára, tehát töprengenek azok miatt, ikik még meg sem születtek, azalatt i szegényebb néposztály élő gyermekeit, a jövendő idők magyar nemzetét, pusztulni hagyják. Pedig száz módja is volna annak, hogy megmentsük őket. Csakhogy ehhez nagylelkűség és nemcsak szavakban, hanem áldozatra kész tettekben is megnyilatkozó hazafiság kellene. Ilyennek iáínám p. o. azt, ha a téli hónapokban az ezer- és sokezerholdas képviselő urak a díjaiknak, a többi milliárdosok pedig a jövedelmeiknek egy részét átengednék az elhagyatott szegények gyermekeinek megmentésére, az állam pedig a beruházások költségvetésénél nem feledkeznék meg a szellemi beruházások szükségeiről sem, tehát az u'cák öntözésére szánt olaj költségén nyomtatna olcsó tankönyveket, hogy a szegénygyerekek is hozzájuthassanak azokhoz. Mert az ilyesmik is a tervbe veit konszolidációhoz tartoznak. Tudom, hogy a mai időben, midőn a pénzt istenítik, az ilyen gondolatokat kinevetik az illetők és szavainak tovább a hazafíságról és — a nemzet nagy jövőjéről ... De azért ti, mezitlábos kis magyarok, mégse essetek kétségbe. Mert lát|áKérdezze mzg fogorvosát! Legjobban védi fogait SAN ALBIN fogpép, fogpor, szájvíz. Készíti a Magyar Fogorvosok Egyesületének előírása és ellenőrzése mellett: Dr. Bayer és T.-sa Budapest, IX. Ő meg én. — Kávéházi párbeszédek. —Ő: Olvasta? Én: Mit? Ő: Ezt itt ni. (Mutatja a lapot.) Én: Hát add ide. Ö: Majd. A svájci püspöki kar közös pásztorlevelet adott ki, a szerinte erkölcstelen divat ellen. Én: Nos? Talán nem az? Ö: A divat sohasem erkölcstelen. Én: Az igaz. Csak aki utánozza, \ divat fogalom. Ö: Az erkölcs talán nem az ? ^mit igaznak, törvényszerűnek, jóíak ismerek, az az erkölcs. Én: Kérlek, a te okoskodásod ... Ő: Ne vágj a szavamba. A divat 5edig, amit Ízlésesnek és szépnek smerek. Én: Pedig nagy különbség van... Ó: Igen, a fölfogásban nagy küönbség van. Az indián, aki megskalpolja ellenségét, a keletindiai, iki megégeti özvegyét.. . Én: Ö maga a saját özvegyét? Ő: Kérlek, ez nem tréfa. Az afrikai, aki megöli elaggott szüleit, éppúgy erkölcsösnek tartja magát, mint.. . Én: Mint az ausztráliai kannibál, aki megenne téged is, ha odavetődnél. Ő: Csak csúfolódjál. Az is épp oly erkölcsösnek gondolja magát, mint a spártai, akinél a lopás csak akkor volt bűn, ha rajtaérték. Én: Ez az, hiszen éppen ez az: erkölcsősnek gondolja magát. De, hogy valójában is az e, ugyebár mégis csak más kérdés. Ó: Mit akarsz ebből kihozni ? Én: Semmi különöset. Csak azt, hogy a fölfogás maga még nem erkölcs. Hogy az erkölcs független az ember fölfogásától. Hogy az erkölcs térvényét nem mi találtuk föl, tehát nem is mi diktáljuk. Ő: Hanem az diktál minékünk, Kant imperativus kategórikusa. Tedd a jót, mert jó. Én: Lassan páter a kereszttel. Mondd így: Tedd a jót, mert törvény. tok, a kis Jézuska is szegény gyerek volt, aki jászolban született és sokat szenvedett értünk, hogy Megváltója lehessen üdvösségünknek. Tireátok, szenvedő szegénygyerekek, az a feladat vár, hogy jótevői legyetek az országnak és megváltói a magyar nemzeti jövőnek. Örüljetek tehát a szent karácsony ünnepének és ne veszítsétek el a reménységelteket. Mert amit a magyar bácsik nem tesznek meg tiértetek, azt valószínűleg meg fogja tenni egy idegen, az amerikai Jeremiás bácsi, aki nemsokára visszatér hozzánk és előteremti legalább azt a keveset, ami a ti csekély igényű boldogságtokhoz szükségeltettik. D. K. Egy igazi békebarátnál. A Párizsban tartózkodó idegenek között általános meggyőződés, hogy itt az idegenektől előbb lehet tanulni franciául, mint maguktól a franciáktól, akik nagyon udvariasak, szívesen útbaigazítják az idegent, de a legritkább esetben történik meg, hogy egy idegen francia családi körbe bejuthasson. A francia beszéd gyakorlására legtöbbször csak annyi alkalom van, mennyit a különféle, erre a célra üzleti alapon álió iskolák s az utca nyújt. Éppen azért örömmel fogadtam a Magyarságból és a Nemzeti Újságból nálunk is ismert Marc Sagnier politikus és békebarát baráti körének meghívását Bierviiiebe, egy Párizstól körülbelül 60 kilométernyire fekvő kastélyba. Egy nap telve alkalommal a francia beszéd gyakorlására Párizs vidékének egyik legkedvesebb helyén és ismerkedés olyan emberekkel, kikről már Magyarországon is annyit hallottam, mindez nagyon felkeltette érdeklődésemet. Magyar embernek egymás között is kedves dolog politikáról tárgyalni, hát még idegenekkel! S akkor, mikor annyi nyomja a szivét, lelkét, mint mostanában s ha olyan sok nemismerést, rosszakaratot tapasztal, mint napjainkban töriénik lépten-nyomon. Október 11-én reggel indultunk. Körülbelül 20 jókedvű fiatalemberrel s egy idősebb, imponálóan intelligens, nagyon kedves úriemberrel szálltam vonatra. Utunk szeüd halmok között vezetett. Leszállva a vonatról, két perces úttal egy völgyben fekvő kedves, a régi francia lovagvárak s'ílusában épült modern kastélyba érünk. Fel sem ocsúdtam meglepetésemből, megyünk a kastély kápolnájába, megkezdem a szentmisét, melyen részt vett az egész társaság s bizonjjf épültem buzgóságukon. A szentmise után a völgyet közrefogó hegyoldal körül az egyiket jártam be, a kastély papjával. Egyik meglepetésből a másikba estem. Mintha kolostor kertjében, mintha templomban jártam volna. A nagy hitnek, a buzgóságnak a jelei mindenfelé, a körülbelül 20 hektárnyi hegyoldalon átszőve méiy vágyakozással a béke, az igazi béke, a Krisztus Ö: Nos, mi a különbség a kettő között ? Én: Az, hogy ha törvény, ha igazi, ésszerű törvény, akkor annak igazi és eszes törvényhozója is van. És ha a törvény diktálja az erkölcsöt, akkor a törvényhozó — hogy is mondjam csak — kívülünk van. Sőt fölöttünk van, ez még helyesebb. Ő: De mi köze ennek a divathoz? Én: Hisz te mondtad, hogy az erkölcs csak fogalom. Ő: Mert te azt áhítottad, hogy a divat is csak fogalom. Én : Állítom is. Mert a divat törvénye bennünk van. Ö: Ugyan-ugyan ? Hát nem a divatlapokban ? Én: Ott csak a divat bolondériái vannak. A divat igazi törvénye kedves barátom, az utánzó ösztön. Ez pedig bennünk van. Ö : Mint majom örökség ? Én: Mint kultúríényező. D e most nem erről van szó. Ó: Hanem a pásztorlevélről, erről az anti — Ullstein — szabászmintáról. Én: Erről, igen. Éppen, mert a divat fogalom, tehát tévedhet, éppen, mert a divat ösztönös valami, tehát lecsúszhatik, mint minden ösztön. És a megtévedt elme és az ingoványra lépő ösztön már az erkölcsi törvénybe ütközik. Ő: Például ? Én: Például tekints ki az utcára, nézd azt a hölgyet ott a kapu ütközőjénél . .. Mondd, öregem, elvetted volna e a feleségedet, hogyha úgy állt volna előtted, olyan ruhában, olyan pózban, cigarettával a szájában ? Ö: Hát... tudod ... ami azt illeti.. . Én: Hát tudod, ami azt illeti, ezért irták a svájci püspökök a pásztorlevelüket. Éppen ezért, hogy megint legyenek feleségek, de igaziak ... Ó: Gondolod, hogy ezért? Ariel.